Szilágyi Áron: Nem gondolom, hogy én lennék a sportág legnagyobb legendája (Az edző nyilatkozatával frissítve)

Elég rosszul aludtam, két órát fent voltam az éjszaka közepén. Reggel elfelejtettem meginni a szokásos kávémat, elég furcsa állapotban érkeztem ide a versenyre. De előbb-utóbb minden a helyére került. A kávémat is meg tudtam inni, az első ellenfelemen is túllendültem és utána egyre jobban ment a vívás.

Azt fel kell még dolgoznom, hogy mit csináltam, mert tényleg háromszoros olimpiai bajnok vagyok, de azt nem gondolom, hogy én lennék a sportág legnagyobb legendája. Ezt óvatosan visszautasítanám. Természetesen nagyon büszke vagyok arra, amit itt ma, illetve az elmúlt 9 évben elértem, Úgy érzem, hogy vannak még olyan címek, amiket meg lehet szerezni, de most ezzel még nem szeretnék foglalkozni.

Sok minden jár a fejemben, de egyelőre engedjék meg nekem, hogy a harmadikat megünnepeljem.

A mai nap is megmutatta, hogy azért születnek meglepetések, ezért minden mérkőzésre külön készültünk. Aztán amikor a négy közé sikerült bejutni, akkor arról beszéltünk, hogy mostantól egy másik verseny következik. Ezekre a mérkőzésekre külön rá kellett hangolódni. Van egy szertartás, amelyet Áron ilyenkor követ, s amelynek Bodnár Józsi, a gyúrónk az egyik főszereplője. Utána jön a bemelegítés, a ráhangolódás - árulta el Decsi András.

Nekem az a feladatom, hogy a háttérből biztosítsam számára a nyugalmat, biztos pont legyek, és ennek ma is próbáltam megfelelni. Ha asszó közben elbizonytalanodik, vagy olyan zsűri-ítélet van, amellyel nem ért egyet, én akkor megpróbálok támasz lenni mögötte. Kardvívásban a sebesség miatt taktikailag nagyon nehéz mérkőzés közben olyan tanácsokat adni, ami előreviszi, de nyilván az egyperces szünetben átbeszéljük a helyzetet. Belül persze nagyon nagy feszültség van bennem, de azt próbálom palástolni. Most ebben a maszk is segített

Rendelkezésünkre áll három teljes nap, úgy gondolom, hogy Áron nagyszerűen fog vívni, és a többiekkel, Szatmári Andrással és Decsi Tamással eddig is nagyszerű csapatot alkottak. Az egy egészen másik verseny lesz. A ma idejekorán kiesettekben van egy hiányérzet, nyilván szeretnék ezt az olimpiát minél jobban megvívni. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz gond, a csapat készen fog állni

Egészen el vagyok ájulva. Most elsősorban nem is attól, hogy Áron mekkora vívó, hanem mert az olimpián immár harmadszor csodálhattuk a teljesítményét. Meg kell emeljük a kalapunkat az eredményei előtt, mert ez egy egészen különleges dolog

Amennyiben a Tokióban lévő magyar delegáció általában úgy érez most, ahogyan én, akkor pozitív lökést ad a hangulatnak. Ez egy repülőrajt!