Hatalmas sláger most az a szöveg, hogy egy balatoni vakáció már annyiba kerül, mintha az ember külföldre menne. A számok azonban nem ezt az elméletet igazolják, legalábbis az én személyes tapasztalataim szerint. Ha azt gondolja valaki, hogy biztos a szálláson lehet spórolni, az is téved, mert a külföld ebben is megelőz minket. A festői Barcelonába látogattam idén nyáron, hogy megtapasztaljam, valóban jobban megéri-e külföldön pihenni, de a pénztárcám nem ezt az elméletet igazolta vissza. Sem a szállás, sem az úti költség nem volt olcsóbb, ráadásul minden – az éttermek, a fagylalt, a kávézók – drágább, mint itthon. A szomszéd füvét mindig szebbnek látóknak pedig elmondanám azt is, hogy a közbiztonság is hagy némi kivetnivalót maga mögött, a buszon ugyanis zsebesekkel találkoztam, a parton pedig figyelmeztettek, hogy tolvajok leselkednek a gyanútlan turisták értékeire, akiknek a figyelmét könnyen elveszi, hogy a helyi szokások szerint a nők és transznők monokiniznek, férfiak sokasága kortól függetlenül ádámkosztümöt ölt és a szivárványos motívumok úton-útfélen kiverik az ember szemét.
Egy márciusi napon döntöttünk úgy, hogy ideje lenne elkezdeni tervezgetni a nyári nyaralásunkat, a munkaügyek miatt pedig igen, kénytelenek voltunk a főszezonban kipihenni fáradalmainkat. Sok hely érdekelt minket, de a repülőjegy árak nagyjából hasonlóak voltak, ezért végül egy spanyol út mellett döntöttünk. Az úticélunk Barcelona lett, a repülőjegy ára fejenként 148 ezer forint volt oda-vissza.
A szállások a város központjában, közel a nevezetességekhez nyilván drágábbak voltak, mint a külvárosban, de mivel mi igazi spanyol hangulatra vágytunk, kiválasztottunk egy helyes kis panziót a kertvárosban. Ahhoz, hogy oda eljussunk, a helyi BKK-bérletre volt szükség, ugyanis harminc percnyi metrózásra voltunk a központtól. Ennek a bérletnek az ára 20 euró volt, ami 7680 forint.
A metrótól még kellett egy kicsit buszozni is a szállásig (ezzel csak azt akarom demonstrálni, hogy tényleg messze voltunk a centrumtól), de a környezet és a kedves szállásadó kárpótolt bennünket. A kert gyönyörű volt, a hely hangulata tényleg nagyon spanyolos, ám a szobánk nem a gyönyörű kertre nézett, ahogyan azt a Booking ígérte, hanem az utcára, ami sajnos sokszor zajos volt. Medencét is ígért a “szállásvadász” cég, ami volt, de csak korlátozottan lehetett használni. A kedves katalán recepciós lány el is mondta: nem ez az első, hogy a Booking megtéveszti a vendégeket. A szoba ára hét éjszakára 707 euró, azaz 271 488 forint volt két főre, ami kicsit több mint 19 ezer forint per fő per éjszaka. Balatonfüreden (csak hogy egy igazán központi helyet nézzünk összehasonlításképpen) a főszezonban, közel a központhoz, reggelivel együtt kicsit több mint 14 ezer forintot kell fizetni. Ez az ár a déli parton kedvezőbb, Balatonszemesen ugyan ez 12 ezer forint per fő per éj meg is van. Valóban nem olyan nagy a különbség külföldhöz képest, de nem is kell 30–40 percet utazni, hogy az ember a partra lemenjen, és a repülőjegyet is megspóroltuk.
A recepciós lány mesélt arról is, hogy a nyugat-európaiak bevásárolták magukat Barcelonába, az ingatlanárak ezért igencsak magasra szöktek, amit a helybéliek nehezen, a németek, svájciak, amerikaiak könnyen kifizetnek.
Beette magát az LMBTQ a városba
Sokat hallottam már arról, hogy Barcelona már a melegek fellegvára lett, amit a tapasztalataim is alátámasztottak. Kicsit több, mint 10 éve jártam utoljára Spanyolországban, egy kisebb városban, és akkor nem szembesültem azzal, amivel most minden nap. Rengeteg transzszexuális, és annál is több homoszexuális és leszbikus él vagy látogat a városba – őszintén mondom, sokszor nem tudtam eldönteni, hogy férfivel vagy nővel állok szemben. Már a szuvenírboltok is figyelnek arra, hogy a portékájuk között legyen valami szivárványos, de még Gaudí híres épületében, a Casa Batllóban is találkozunk olyan fényképpel, amit a turisták készítethetnek magukról és amin meleg párok forró csókját is közszemlére teszik.
Apropó, Casa Batlló – Barcelonában minden, Gaudíhoz köthető nevezetességet pénzért lehet megnézni: a Casa Batllóba bejutni alsó hangon 29 euró, ami több mint 11 ezer forint; a Sagrada Família alap csomagja 26 euró; a Güell park már kedvezőbb a maga 10 eurójával, ahogyan a katedrális is a 11 eurós belépővel.
A Casa Batlló belépőinek árai
Sagrada Família-belépő
Katedrális-belépő
Csak viszonyításképpen írom, hogy a Mátyás-templom belépője 2500 forint, a Bazilikába való bejutásért 2000 forintot kell fizetni, de ha valaki minden látni akar, akkor is csak 4500 forint a körülnézés.
Visszatérve a melegbarátságra. A helyiek ajánlottak nekünk egy strandot, ami kicsit eldugottabb a többinél és amit nagyon dicsértek. Vonattal kellett ugyan menni, de felkeltették az érdeklődésünket, ezért megnéztük. Nagy meglepetésünkre hatalmas szivárványos zászlók fogadtak bennünket, majd rövid kutakodás után rájöttünk, hogy a strand és az egész városrész tulajdonképpen egy melegbázis. A strandon egymást simogató meleg párok, transznő monokiniben, és természetesen egy kis hazai finomság is várt minket, ami nem volt más, mint a már itthon is jól ismert ferencvárosi pad. Mondanom sem kell, hogy a Spanyolországról kialakult Antonio Banderas-os illúzióm ezen a ponton porrá égett.
Fotó: Kroó Zita/PestiSrácok.hu
A padnál a történet nem állt meg, ugyanis a zebra is szivárványos volt, de akadt olyan is, aki maga viselte az LMBTQ által kisajátított színkavalkádot.
Fotó: Kroó Zita/PestiSrácok.hu
Fotó: Kroó Zita/PestiSrácok.hu
A helyzetet tovább fokozta, hogy volt egy melegbár is, úgynevezett Boys bar, ahol egy transznő volt a felszolgáló. Őszintén szólva már nevettem az egészen, nekem ez már nagyon erőltetett volt, de hát kinek a pap, kinek a papné.
Fotó: Kroó Zita/PestiSrácok.hu
Teljes kitárulkozás a strandon
A helyzet egy másik, központi strandon sem volt rózsásabb. Melegek akadtak ott is bőven és rengetegen füvet szívtak a tengerparton, de ennél is furcsább volt, hogy a nudizás egy teljesen természetes dolog, ám arra, hogy mi vár rád, semmi és senki nem figyelmeztet. Gyermekkori sebeim szakadtak fel, amikor megláttam egy nyolcvan körüli bácsi minden apró részletét. Utoljára kiskoromban láttam ehhez foghatót, amikor édesapámmal mentem el az uszodába és kénytelen volt bevinni engem a férfi öltözőbe. Mondanom sem kell, az élmény után igen hamar önállósodtam az öltözködésben. A strandon itt is voltak gyerekek, ezért nem egyedül csodálhattam a fedetlen testeket. Tőlem távol állna, hogy a gyerekemet olyan helyre vigyem, ahol ilyet láthat, de ebben is különbözünk. Azonban nemcsak a férfiak, a nők is beavattak minket testük rejtelmeibe, a fiatal lányok pedig csak azért hoznak magukkal fürdőruhafelsőt, hogy ebédnél ne lógjon bele semmi a levesbe. Itt ugyanis már az első parti randin is természetes a topless. Mellettük szóljon, így tényleg nehéz zsákbamacskát árulni.
A közbiztonságról annyit, hogy a metrókban, reptéren, köztereken fegyveres rendőrök állnak; a buszról láttuk is, hogy egy “külföldi férfit” megbilincseltek és az utcára fektettek. Minket is figyelmeztettek, hogy vigyázzunk az értékeinkre, mert sok a tolvaj a strandon, de mi “csak” zsebesekkel találkozunk a buszon, akik ezúttal üres kézzel szálltak át egy másik járatra.
Borsos árak az éttermekben
Ha valaki azt gondolná, hogy jó, jó, kijutni drágább, de az élet ott olcsóbb, téved. A sör például egy kis presszóban 2,50 euró, ami közel 1000 forint, de a strandon már feljebb szökik az ára 5 euróra. Egy katalán étterembe látogatva pedig 82 euróért vacsoráztunk, ami több mint 31 ezer forint. Ebben benne volt a bor is persze és a tenger gyümölcsei, ha már Spanyolországban vagyunk, de itt kis adagocskák vannak, szóval azt nem jelenteném ki, hogy tele hassal távoztunk. Tény, hogy kulináris élményben volt részünk.
Fotó: Kroó Zita/PestiSrácok.hu
A piaci finomságok sem voltak sokkal olcsóbbak, 4 euró alatt legfeljebb smoothie-t ihat az ember.
Fotó: Kroó Zita/PestiSrácok.hu
Fotó: Kroó Zita/PestiSrácok.hu
Viszont egy csopaki étteremben, ahol szintén finom borokat kóstoltunk és degeszre ettük magunkat, borravalóval együtt fizettünk 24 ezer forintot a múlt hónapban. Az élmény itt is fantasztikus volt, és a csodálatos Balatont nézhettük meg madártávlatból az étkezésünk során.
Összességében tehát elmondhatom, hogy gyönyörű szép Barcelona, nagyon kedvesek az emberek, de még ennél is nyitottabbak és elfogadóbbak, ami olyankor nekem már egy kicsit sok volt. A szokásaink merőben különböznek egymástól, amit persze pozitív értelemben is értek. Az viszont, hogy külföldön olcsóbb, mint belföldön, hatalmas tévedés, legalábbis, ha az ember valóban világot akar látni és élményeket szerezni, nemcsak átlépni a határt és elmondani azt: külföldön nyaraltam. Ennek ellenére úgy érzem, élményekben gazdagon távoztam, de hazudnék, ha azt mondanám, nem volt jó hazatérni a mi kis konzervatív, zárkózottabb országunkba.
Fotó: Kroó Zita/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS