Szolgálatban kijárási korlátozás idején – elkísértük az egyenruhásokat (PS-képgaléria!)

Lassan egy hónapja, hogy kihirdették a veszélyhelyzetet, és egy hete, hogy a kijárási korlátozást is. A betegek száma nőtt, de messze nem olyan mértékben, mint más, a koronavírus-járvány által érintett országokban. Sokan dolgoznak azért, hogy biztonságban legyünk, hogy ne szabaduljon el a pokol, azért is, hogy ne csak hangzatos kifejezés legyen a “maradj otthon”. Mert egyelőre ez az egyetlen, ami biztos védelem a koronavírus ellen. Azért, hogy a korlátozás hatékony legyen és ne csak a lelkiismeretünkre legyen bízva, hogy betartjuk-e, a hatóságok ellenőriznek: egyenruhás rendőrök és katonák vannak az utcákon, az üzleteknél, piacokon, járőröznek és szemmel tartják azokat a helyeket, amelyeket többen és gyakrabban keresnek fel a vészhelyzet idején. Bár a renitens korlátozás-szegőket meg is büntethetik, céljuk alapvetően a segítségnyújtás: tájékoztatnak, figyelmeztetnek, értünk vannak. Nekik is köszönhető, hogy egyelőre sikerül szinten tartanunk a járványt, hogy még mindig a csoportos és nem a tömeges megbetegedések szakaszában vagyunk, és bár minden emberélet elveszítése fájó, de Magyarországon jóval kevesebben haltak meg eddig a koronavírus-fertőzés miatt, mint nyugati országokban. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) lehetővé tette, hogy rendőreiket elkísérjük egy járőrszolgálatra, amelynek során a főváros egyik legforgalmasabb, legkedveltebb piacát, a Bosnyák téri piacot és a Nyugati pályaudvar környékét járták végig közösen az egyenruhások és fotóriporterünk, Horváth Péter Gyula.

Március 28-án a magyar kormány kijárási korlátozást rendelt el az ország területén a koronavírus terjedésének lassítása és az állampolgárok védelme érdekében. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy csak akkor mehetünk el otthonról, ha valamilyen létszükség-kategóriába tartozó dolgunkat intézzük: munkába megyünk, onnan jövünk, élelmiszert, vagy alapvető szükségletek körébe tartozó dolgot vásárolunk, családtagjainkat vagy éppen az állatainkat látjuk el; korlátozott körülmények között a levegőn tartózkodás is megengedett, a csoportosulás azonban nem. Annak érdekében, hogy az üzletekben, gyógyszertárakban a torlódás kialakulását kizárják, akárcsak más országokban, a nyitvatartást sávokra osztották: 9 és 12 között csak a 65 év felettiek vásárolhatnak, előtte és utána csak a 65 év alattiak. Bár az elmúlt napokban még szép számban voltak korlátozásszegők, és mi is nagyon sok képet kaptunk zsúfolt üzletekről, utcákon csoportosan sétálgatókról, de ahogy az idő halad előre, úgy tűnik, az emberek egyre jobban átérzik saját felelősségüket.

Mára szinte már mindenhol üresek az utcák. Az üzletekben sem lehet több emberrel összefutni, mint amennyi a megengedett. Egyre több helyen alakítják ki az utcán várakozás könnyebben elviselhető feltételeit, helyeznek ki székeket, padokat, és a pénztárak előtt sorra épülnek a plexifalak, ami vevőt és eladót egyaránt véd.

És megjelentek az utcákon a rendőrök, akik ezúttal nemcsak a klasszikus értelemben vigyázzák a rendet. Járőrszolgálatot látnak el most a katonák is – a láthatatlan ellenségtől igyekeznek minket megvédeni.

Kollégánk a rendőrök és katonák részéről is támogató, segítő, és ami legfontosabb, türelmes magatartást tapasztalt, pedig nekik sem könnyű most: akkor is menniük kell, hogy vigyázhassanak ránk, amikor lehetőség szerint mindenkitől azt kérik most, hogy maradjanak otthon. Ahhoz, hogy az élet ne álljon meg és az intézkedések célt érjenek, az kell, hogy mindazok, akik szolgálnak – és nemcsak az egészségügyben dolgozók, hanem az egyenruhások, az eladók, a gyógyszertárosok, az áruszállítók –, ott legyenek a “gáton”. Ezt teszik, erőn felül, amiért akkor is köszönet jár, amikor esetleg azt kérdezik: “hová lesz a séta”.