nemzeti minimum
Pilhál Tamás: Gyakorlatilag arról van szó, hogy egy idegen birodalom a leggátlástalanabb eszközökkel, és most már nyíltan próbál kormányt buktatni Magyarországon
Pilhál Tamás volt a Paláveres Találkozó vendége, az ismert publicista "A" Balogh Zsuzsa és Vajda Miklós meghívásának eleget téve vett részt a polgári körös rendezvényen. A Lovas István-sajtódíjjal kitüntetett kiváló újságíró - korábban a PestiSrácok.hu kiemelt főmunkatársa, jelenleg a Magyar Nemzet csapatát erősíti - ezúttal sem rejtette véka alá markáns véleményét a hazai ellenzéknek nevezett külföldi érdekeket kiszolgáló csoportok, szervezetek munkájáról. Kifejtette: ezek az emberek természetes módon művelik a hazaárulást. Teljesen nyíltan, birodalmi érdekeket kiszolgálva próbálják megmutatni a törvényesen megválasztott magyar kormányt. Szavai szerint "ez hajmeresztő". Hozzátette: nekünk szerintem az a feladatunk, hogy erre minden nap, minden hullámhosszon rávilágítsunk, és távol tartsuk ezeket az erőket a hatalomtól.
Nemzetbiztonsági kockázat és nemzeti minimum
A weimari köztársaságra egyszerre jelentettek veszélyt a nácik és a kommunisták. Időnként hallgatólagosan összefogva pusztították az éppen demokráciává vált Németország intézményrendszereit, formálódó politikai életét, amelyek szétveréséért persze a centrum és a jobboldal pártjai is sokat tettek. A formális politikai rendszer ellenségei pontosan olyan veszélyesek az államra – akkor különösen, ha az demokrácia –, mint azok, amelyek magának az államalkotó nemzetnek az ellenfelei. Sokszor nem is lehet közöttük különbséget tenni. Manapság minden demokrácia weimarizálódik, csak a nácikat liberálisoknak és zöldeknek hívják, és nem a nemzeti, hanem a globális tőke szolgái, illetve szinte sehol sincs erős jobboldal. Magyarország pont ezért különleges, mert itt erős demokratikus jobboldal van, és a nácik és a liberálisok sokkal nehezebben találtak egymásra, mint nyugaton.
Már most elkezdődik a 2022-es ellenzéki roncsderbi
Először lehet számos kérdésben nemzeti minimum a 2022-es választások után, az ellenzéki pártok ugyanis közös programmal indulnak a választáson – ezt Tóth Bertalan jelentette be. Az összefogást leghangosabban követelő MSZP elnöke kijelentette: sikeres volt a helyhatósági választásokon alkalmazott összefogási modell, így már 2021-ben jöhetnek az előválasztások, hogy közös listát és közös miniszterelnök-jelöltet tudjanak állítani –írja az ATV.
Ifj. Lomnici: Törvényben kellene előírni a politikusok számára a nemzeti minimumot
Törvényben kellene előírni a politikusok számára a nemzeti minimumot, amelyhez magyar állampolgárok által megválasztott magyar politikusokként alkalmazkodniuk kell a nemzetközi politikai fórumokon – mondta ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Alapítvány jogi szakértője vasárnap, az M1 aktuális csatorna Szemtől szembe című műsorában.Ajánljuk még
Pócs János a Polbeatben: az MSZP-s maffia a Tisza Pártban él tovább
"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.
A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.
Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.
