polgári szilvia
Polgári Szilvia: Aliba' - a bevándoroltatás állatorvosi lova
Vajon mi történik egy társadalommal, amelynek politikai vezetése és haladó médiája módszeresen bünteti a szabálykövető, helyes magatartást, leegyszerűsítve a „jót”, de jutalmazza a szabályokat be nem tartó, törvényeket semmibe vevő, helytelen magatartást, szintén leegyszerűsítve a „rosszat”? Mi történik egy társadalommal, amelyben az erkölcs, a hétköznapi morál, a törvény kapaszkodói szétporladni látszanak, s a nyomokban még fellelhető kósza hit is úgy tűnik el, mint ébredéskor a hajnali álom, ám az értékek helyére csupán káosz, igazságtalanság és megaláztatás érkezik? Szerencsésebb esetben persze, mivel a káosz, igazságtalanság és megaláztatás elviselése nyilvánvalóan jóval kevésbé kellemetlen, mint terrorcselekmény, utcai késelés, gázolás, vagy nemi erőszak áldozatává válni. Netán cinikus volnék?
Polgári Szilvia: Ha elfogy a levegő
Nincs szükség terrortámadás, vagy nemi erőszak túlélésére ahhoz, hogy az ember világosan érzékelje a közvetlen, s tágabb környezetében lezajló változásokat, azok hatásait, hogy szembesüljön a ténnyel, élete saját akaratától függetlenül egyszer s mindenkorra megváltozott, és már soha többé nem lesz olyan, amilyen az elmúlt harminc évben volt. Valami véglegesen elromlott. László – kérésére csupán a keresztnevét áruljuk el – a rendszerváltozást követően költözött Németországba, ám most, három évvel Merkel asszony „Wir schaffen das!” bejelentése után kilépett a CDU-ból és úgy döntött, a gyökereit Magyarországra helyezi vissza. Hazatelepül, épp úgy, ahogy mostanság egyre több magyar teszi, de növekszik azon nyugat-európai állampolgárok száma is, akik életüket a kiszámítható és biztonságos Magyarországon kívánják újrakezdeni. Lászlóval a német társadalom lelki alkatáról, a nyugat-európai sajtószabadságról, a megfizethetetlenné drágult szolgáltatásokról beszélgettünk és arról, hogy Németország korántsem ölelte úgy keblére a kelet-európai munkavállalókat egykoron, mint most a közel-keletieket és észak-afrikaiakat, akiknek viszont eszük ágában sincs munkát vállalni. Logikus, nem?
Polgári Szilvia: Mementó
Gyurcsány Ferenc volt az egyetlen olyan miniszterelnök az 1989-es rendszerváltozást követően, aki rendhagyó módon foglalta el a miniszterelnöki széket, s hasonlóképp távozott belőle. Politikai tevékenységének csúcspontja, vagy inkább mélypontja 2006 ősze volt, amikor elhíresült őszödi beszéde szeptember 17-e napfényes vasárnapján nyilvánosságra került, majd október 23-án, a forradalom ötvenedik évfordulóján a demokrácia hajóját zátonyra futtatta, s évekre elsüllyesztette. Nem mondott le, nem tartotta be a politika hármas szabályát, amely szerint egy miniszterelnök ne hazudjon, ha hazudik, ne vallja be, s ha mégis bevallja, legalább mondjon le. Különös módon azonban társadalmunk közéleti jelenlétéhez hozzászokott, s bár szereplései némelyeket bosszantanak, másokat szórakoztatnak, megint mások számára hasznot hajtanak, végső soron mindannyian elfogadjuk azt az arcátlanságot, mellyel a bukott miniszterelnök nap nap után kilép a fényre, s a magyarság szemébe nevet. Pedig nem kellene így lennie. Vagy talán mégis?
Polgári Szilvia: De miért épp Tállai?
Mielőtt megválaszolnám a címben feltett kérdést, rendhagyó módon egy rövid, személyes történetet mesélek el. Huszonnyolc éve nem élek Mezőkövesden, de ott születtem, ott jártam óvodába, általános iskolába, és ott is érettségiztem. Az elmúlt majd’ három évtized során azonban megfordultam az ország és a világ számos pontján, itt-ott hosszabban is elidőztem, majd tizenévvel ezelőtt végleg letelepedtem egy főváros melletti kisvárosban – akkor még falu volt. Tetszett itt akkor, tetszik most is, megszerettem, ám igencsak tanulságos e kistelepülés sorsa.
Varga Mihály: Őszintén kell beszélni az emberekkel!
Ellenfeleim azzal szoktak vádolni, hogy ezeknek programjuk sincsen, csak bizalmat kérnek, hogy folytathassák a kormányzást. Nos, ez nem egészen így van. Magyarországon ugyanis ma nincs olyan választókörzet, ha úgy tetszik, járás, ahol ne lehetne sorolni az eredményeket. Nem marad ki senki a fejlődésből, az előrelépésből, de ehhez természetesen arra is szükség van, hogy a helyiek meg tudják fogalmazni, mire van igényük. Segíts magadon, az Isten is megsegít! Ne Budapesten kelljen kitalálni, mire van szükségük a vidékieknek! Minden településnek megadatott az, hogy elinduljon a fejlődés útján, s rájuk is igaz az, ami az egyénekre – legyen munkahely, legyen lehetőség némi előrelépésre, legyen egy kis tartalék! – mondta Varga Mihály március 28-án, a mezőkövesdi Közösségi Házban. A nemzetgazdasági miniszter előadásában azonban nem csak a magyar gazdaságról beszélt, hanem sorskérdésekről, tradícióról és a választás tétjéről is.
Polgári Szilvia: Insallah (riport Georg Spöttle előadásáról)
Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő, a Bundeswehr nyugalmazott hadnagya, a Német Szövetségi Nyomozó Hivatal volt munkatársa tartott előadást március 21-én a Polgárok Házában. Az Európa Védelmében, a migrációról hétről hétre című előadássorozat harmadik megszólalójaként a legfrissebb adatok alapján elemezte a párhuzamos társadalmak jelenléte által okozott németországi feszültségeket, beszélt a bűnözésről, nemkülönben a beilleszkedési akarat hiányáról. Spöttle azt mondta, a migráció olyan, mint az orosz rulett – ha nem fogják el a bevándorlókat és nem adják el rabszolgának, ha nem fulladnak bele a tengerbe, vagy nem éri őket egyéb baleset az út során, túlélhetik. Aztán hogy Európa túléli-e ez a kísérletet, már más kérdés. De ne feledjük, minden egyes ember halála Merkel, Soros és a brüsszeli elit lelkén múlik.
Maróth Miklós: Hiába, a tolerancia világbajnokai lettünk
A Polgárok Háza Európa védelmében című előadássorozatának második állomásán Maróth Miklós Széchenyi-díjas, Corvin-lánccal kitüntetett orientalista, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia volt alelnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Bevezetőjébenkiemelte, hogy az iszlámban nincs központi tanítóhivatal, a vallás értelmezése egyénileg történik. Látott olyan felvételt az Iszlám Állam tevékenységéről, amelyben egy fegyveres teherautókat állított meg, kiszállította a sofőröket és megkérdezte, a reggeli imában hány leborulás van? Az egyik hármat mondott, a másik négyet, erre lelőtték őket, ugyanis kettő lett volna a helyes válasz. Nagyon kevés ismerettel rendelkeznek tehát a saját vallásukról, s nem az istenükkel való kapcsolatuk problémás, hanem maga a kultúra, amely ezen a talajon létrejött.
Polgári Szilvia: Tűrés, tiltás, támogatás, némi kasztrálás és egyebek (riport)
„Hadd mondjam ki most röviden: azért az mégiscsak szemétség, hogy a náci holokausztról kötelező beszélni – amivel egyetértek –, a kommunista holokausztról épp hogy megengedett, nyugaton nem szeretik ugye, a vörös csillagot sem volt szabad betiltanunk, mint diktatórikus hatalmi jelképet, az iszlám holokausztról pedig szigorúan tilos. Pedig a nácik megöltek hatmillió embert, a kommunisták legalább százmilliót, az iszlám áldozatainak száma pedig minimum kétszázhetvenmillió.” – Márfi Gyula, veszprémi érsek.Ajánljuk még