Pesti Srácok

Polgári Szilvia: De miért épp Tállai?

Polgári Szilvia: De miért épp Tállai?

Mielőtt megválaszolnám a címben feltett kérdést, rendhagyó módon egy rövid, személyes történetet mesélek el. Huszonnyolc éve nem élek Mezőkövesden, de ott születtem, ott jártam óvodába, általános iskolába, és ott is érettségiztem. Az elmúlt majd’ három évtized során azonban megfordultam az ország és a világ számos pontján, itt-ott hosszabban is elidőztem, majd tizenévvel ezelőtt végleg letelepedtem egy főváros melletti kisvárosban – akkor még falu volt. Tetszett itt akkor, tetszik most is, megszerettem, ám igencsak tanulságos e kistelepülés sorsa.

Írta: Polgári Szilvia / PolgárPortál

Ciklusokon át ugyanaz a polgármester igazgatta, épült, szépült, fejlődött, ahogyan az elvárható egy uniós ország kisvárosától. Az emberünk színe-mintája lényegtelen is, mert a várossal törődött. Az utcám aszfaltot kapott, meg csatornát, a lehullott havat mindig akkor takarították, amikor megérkezett, a kátyúkat betömték, a közvilágítás működött.

Mondják, hogy a hatalom ciklusról ciklusra erodálódik és ez országos szinten éppúgy igaz, mint helyben, mindegy jó volt-e az a vezetés, vagy sem, az emberi természet már csak ilyen – elégedetlen, az eredményt természetesnek veszi, az alantas érzelmekre pedig könnyű hatnia a mindenkori ellenzéknek. Végül is azzal, hogy ígérnek fűt-fát, vesztenivalójuk nincs. Itt, minálunk sem történt másképpen, a helyiek úgy döntöttek, vérfrissítésre van szükség, tán azt hitték, az új söprű mindig jobban söpör, így elsöpörték G-t, a polgármestert, és jött helyette az új, egy másik, akitől még többet reméltek. Ennek négy éve.

PestiSracok facebook image

Azóta magam takarítom a havat, ha az autómmal ki akarok állni a dimbes-dombos utcán, egyetlen fillért nem fordítottak a burkolatok javítására, mondhatni nem is aszfalton közlekedünk, csak kátyúkban. A közvilágítás havonta nagyjából egy hétig működik az utcában, s nyáron még csak-csak eltapogatózom, de a téli időszakban ez több mint kellemetlen. Mintha megállt volna az idő, konzerválva az új „menedzsment” ciklusának kezdetén meglévő állapotokat, de ez sem igaz, mert épülni ugyan tényleg nem épült semmi, viszont a közállapotok romlottak. S aki azt gondolná, rosszabb már úgysem lehet, téved, mivel kivetették az ingatlanadót. 2018-ban, egy évvel a polgármesteri választások előtt tehát itt tart az én kis „falum”. És mivel csak jövőre lesz ciklusváltás, de kormányváltás és betelepítés viszont még az idén is bekövetkezhet, bevallom, nem vagyok teljesen nyugodt.

Általánosan megfigyelhető, hogy az idei kampányban nagyon kevés szó esik, esett a helyi szinten, de az országosan elért eredményekről is. Olykor-olykor, amikor Mezőkövesden járok, én azért látom az eredményeket, talán számomra szembetűnőbbek is, mint a helyiek számára. Tállai András ott kezdte meg országgyűlési képviselői pályafutását és most ott szeretné folytatni, polgármestere is volt annak a városnak, amely az 54 települést felölelő borsod megyei 7-es számú választókörzet központja.

A képviselői munka lenyomata az, ami egy-egy választókörzetben történik. Hát nézzük, Tállai alatt mi történt Mezőkövesden – az 54 közül csak ebben az egy városban – az elmúlt két évtizedben!

Mezőkövesdnek két kórháza van, ami országosan is egyedülálló egy ilyen kisváros esetében. 186 ágyas a reumakórház, 40 ágyas a belgyógyászati kórház; utóbbit sikerült megmenteni. Van továbbá egy rendelőintézete is, amely önkormányzati fenntartásban maradt és felújítása után ma 45 ezer embert szolgál ki. Van egy mentőállomása, ezt is sikerült megtartani, ők most kaptak egy új esetkocsit, így már négy autó áll a mentősök rendelkezésére. Az orvosi ügyelet megszervezett, ahogy a háziorvosi ellátás szintén, több rendelőt felújítottak az elmúlt időszakban és épül egy teljesen új is.

Mezőkövesdnek két középiskolája van, ezzel az egész járást lefedi, de a járáson túli beiskolázás is jellemző. A gimnázium, amelyet a mezőkövesdiek alapítottak, több mint száz éves, és a folyamatos energetikai fejlesztések után végre cserére kerül a régi tető is. Mellette áll a Széchenyi Katolikus Szakképző Iskola, amely egyházi fenntartásúvá vált, s az elmúlt évtizedben jelentős bővüléseken esett át. De van még egy kollégium is, a felújítására szintén az elmúlt években került sor, ez a városvezetés nem eladta, mint annak idején a „kis-kollégiumot” az akkoriak, hanem megtartotta és Mezőkövesd hasznára fordította. Most tartanak ott – hála a foci miniakadémiának –, hogy újra telt házzal működhet, a régi létszám mára megduplázódott, azaz száz fölötti a kollégisták száma. Teljes egészében megtörtént az épület konyhájának a felújítása, de a kollégium mellé sikerült megépíteni egy új tanuszodát is a diákok számára, így Mezőkövesdnek két uszodája lett, egy kint a Zsóry-fürdőben, egy pedig a városban.

Az elmúlt két évtizedben sor került a teljes intézményhálózat felújítására; egy kivétellel megújultak az általános iskolák, az összes óvodát és a szociális ellátást nyújtó épületet is sikerült felújítani, a bölcsődét pedig bővíteni. A polgármesteri hivatal épületei szintén megújultak.

Az utakat és a járdákat rendbe tették, nem maradt aszfaltburkolat nélküli út, bár a járdák tekintetében még kétségtelenül van teendő, de folyamatosan dolgoznak azok felújításán. Harminc év után a város főutcája végre teljesen új aszfaltburkolatot kapott, de megújultak a parkok és a parkolók is – a Szent László térnél egy teljesen új park áll a helyiek rendelkezésére.

A város három múzeuma, a Matyó Múzeum, a Takács István Életmű Múzeum és a Gépmúzeum szintén fejlesztéseken, bővítéseken estek át. A Római Katolikus Szent László Plébánia mellé megépült a Jézus Szíve templom, amelyet 2011-ben szenteltek fel, és újabb két templom is épül, egy református és egy görög katolikus – előbbiek, a reformátusok már jelezték, hogy segítségre lesz szükségük.

Pályázati pénzből megépült a piaccsarnok, ezt később az önkormányzat saját költségén befedte.

Rendeződött a Kavicsos tó sorsa. Húsz évvel ezelőtt ez egy elhanyagolt bányató volt csupán, gyerekkoromban néha csúszkáltunk rajta télvíz idején, de egyébre nemigen lehetett használni – ma sok európai város megirigyelhetné mind a tavat, mind a környezetét.

A Zsóry-fürdőt ciklusonként több százmillió, legutóbb, több mint egymilliárd forintból sikerült fejleszteni, de nem csak fejleszteni, hanem piacképessé tenni országos szinten is. Wellness részleg és élményfürdő áll a családok rendelkezésére, a gyerekek örömére pedig megépült az óriáscsúszda.

Beszélni kell a mezőkövesdi sportberuházásokról, még akkor is, ha a városban történt egy-egy olyan beruházás, amelyet nem támogatott mindenki. Megépítették a Tűzoltó pályát, focipályájuk van, létrejött a Hadnagy úti sportcentrum squashpályával és teniszpályával, épül a Zsóry-fürdő edzőcentruma is szállodával, műfüves és füves pályával. Megépült a stadion, igen, ez az objektum volna az, amely megépítését nem támogatta mindenki, de tény, hogy az ország legolcsóbb négyezer férőhelyes stadionjáról beszélünk – 1,2 milliárd forintból jött létre.

– fogalmazta meg Tállai András maga.

Tállai alatt épült föl a Tesco, a Spar és a Lidl. Bővültek a cégek, a teljesség igénye nélkül ott a Kovács Kft., a Gráf Állványzat Kft., vagy a Modine Hungária Kft., utóbbinak 460 alkalmazottja volt, s a bővülése újabb 200 munkahelyet teremtett. Mezőkövesd erősödő gazdasággal bír, a munkahelyek száma gyarapszik, az álláskeresőké pedig csökken, egészen pontosan 35 százalékkal lett kevesebb az elmúlt években. Összességében elmondható, hogy Mezőkövesdből az elmúlt két évtized során élhető, szerethető európai kisvárost sikerült varázsolni. Ezek az eredmények azok, amelyeket senki sem vehet el Tállai Andrástól, pedig sokan szeretnék.

És hogy mit mond erről ő maga?

Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint Tállai András nem könnyű ember, mert ami a szívén, az a száján. Az elmúlt húsz év során azonban az is kiderült róla, hogy nagy munkabírású, igazi mezőkövesdi, aki számára a város és annak térsége a legfontosabb.

– mondta róla legutóbb Varga Mihály egy mezőkövesdi fórumon.

És végül, visszatérve az eredeti kérdéshez, hogy miért is épp Tállai. Hát ezért! Ezért, amit itt épp fölsoroltam. Ne járjanak úgy, kedves mezőkövesdiek, ahogyan némely más település lakói jártak, akik hittek a könnyű szóknak és a semmibe sem kerülő ígéreteknek!

(Vezető kép: MTI / Illyés Tibor)

Polgári Szilvia , PolgárPortál szerkesztője, újságírója
Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.