Tanuljunk Havas példájából – Tévécsillagból lett a vegyesbolt hordószónoka
Gyárfás Tamás pár óráig bilincsben volt, a néhai Aczél Endrét kirúgták, Havas Henrik megbukott, és a tévé helyett egy kisoroszi vegyesboltban szónokol. Lassan minden a helyére kerül. A volt NapTV-sek egészen biztosan. Elbocsátó, szép üzenet - publicisztika.
Lassan minden a helyére kerül. Vagy ha nem is minden, de legalább néhány dolog. Nézzük csak a NapTV egykori „hőseit”, a lejáratás mestereit. Gyárfás Tamással tavaly megtörtént az, amire kevesen számítottak: letartóztatták. Bilincsben volt, és bármi is legyen az ügy vége, ez már több, mint amit a kétezres években egyáltalán el lehetett képzelni. A következmények nélküli országban. (Tényleg, örökké az leszünk?).
Aczél Endrét nem akarom most már pellengére állítani, tavaly elhunyt, de előtte ő is megbukott. Megtörtént az elképzelhetetlen: kirúgták a Népszabadságtól, kilökte magából az a brancs, ami simán elnézte neki, hogy a katonai szolgálatnak dolgozott.
Közvetve Moszkvának, a Szovjetuniónak.
Az iratok szerint „katonapolitikai információk szerzésével” volt megbízva, szegény, a cikkeim alatt még megpróbálta elmagyarázni, hogy ő csak a hazáért munkálkodott. Most is olvashatóak a hozzászólásai.
És akkor jöjjön a harmadik kiskirály, Henrik.
Nem a VIII., mert nekünk Henrikből is csak Havas jutott, a pökhendiség, a nagyképűség, a harsogás, a terpeszkedés, a szétfolyás, a riportalanyaira fel nem készülés büszke bajnoka. Akiről megírtam, hogy véleményem szerint nem volt rendszerváltó újságíró, a bizonyítottan az állambiztonságnak dolgozó Forró Tamással együtt lejárató műsorokat készítettek, és olyan szigorúan védett területekre jutottak be riporterekként, ahová egy mezei újságírónak esélye sem lett volna.
Havas hiúságát annyira felháborította a cikk, hogy beperelt (a nagyjából száz hálózatos cikk alatt ő volt az első és utolsó), de hiába kapott a belsős infók szerint igen baráti bírót, az a huszonvalahány pontból csak egyet ismert el. Az öregedő egykori médiahatalmasság ezen úgy felháborodott, hogy egyrészt valószínűleg elállt a pertől (néhány éve nem hallottam már erről), másrészt megfenyegetett. Volt olyan ostoba, hogy kollégám jelenlétében tette ezt, aki felvette az egészet, utána meg is írtuk, azóta nem jelentkezett.
Havas nyilván akkor is a régi világba képzelte magát, a kilencvenes években engem még egy mozdulattal kicsinált volna, sehol nem alkalmaztak volna, de nem vette észre az idő múlását, hogy neve elől már régen kiradíroztuk az általuk odapingált „Nagy” jelzőt.
Azóta nem is írtam róla szerintem, csak figyeltem ahogyan megbukik, ahogyan egyre mélyebbre süllyed, gabalyodik, magyarázkodik, személyeskedik, beszól, Vona Gáborhoz menekül, közben folyamatosan magát dicsőíti, hogy most már a „konzervatív” Magyar Hangban jelentkezzen riporttal. Külön látlelet ez is. Kórtünet.
Néztem az egymás után jelentkező nőket, akik mind molesztálással vádolták, figyeltem zavarát, a sérthetetlen, tévedhetetlen, támadhatatlan egykori elvtársak zavarát, a kilencvenes évek kiskirályainak meglepettségét, hogy ez nem lehet! (Ezt a fintort láttuk a rendező Marton László arcán is). Ez nem történhet meg! Én szoktam lejáratni, és most engem járatnak le!
(Ugyanez történt Gyárfással is „Bol-dog” idején, száz kis Gyárfás (köztük én) írta bol-dogan a cinikus cikkeket a szánalmas kabalafiguráról, az ünnepi ruhájától megfosztott, lemeztelenített úszókirályról).
Tavaly Havas a porba hullott. A mindent túlélő, aki előbb MDF-snek mondta magát, aztán Horn Gyula embere lett. Hirtelen „áldozat” lett, célpont. Vadászból vad, így annyira már nem élvezte a sportszerűtlen körvadászatot.
Ő, aki gátlás nélkül vett részt a mindenkori jobboldal elleni, sokáig teljesen egyoldalú lejáratásban, ő, aki taxisként (mások szerint volánosként, illetve a Fősped garázsmestereként) érkezett a rádióba, majd a tévébe (taxisként – ismétlem meg sokat sejtetően), hogy a rendszerváltás zavaros időszakában felemelkedjen. Ő, aki – ahogyan szintén megírtam – Forróval együtt undorító módon próbálta lejáratni a nyolcvanas évek egyik legigazabb politikusát, Krassó Györgyöt. Már abból az egyetlen tévés anyagból látszik, hogy a radikális, valódi rendszerváltás nem sikerülhetett. Nem volt esély.
De most eljött a perc. Az ő pillanata.
Egy bulvárlap interjút készített vele, amelyben elmondta, hogy nem hiányzik neki a televízió, a közéleti kérdéseket viszont rendszeresen megvitatja a kisoroszi vegyesboltban.
Szóval a vegyesboltban. A helyére került. Tett érte eleget.
Fotó: MTI