Különleges hagyományőrzés, jó előadások és oszmán expanzió – Ilyen volt a Kurultáj

Hatodik alkalommal rendezték meg Bugacpusztán a Kurultáj – Magyar Törzsi Gyűlést az elmúlt hétvégén, ahol a honalapító elődeinkre, valamint a magyarok és a közép-ázsiai népek közös őseire emlékeztek, és a turáni népek egységét ünnepelték. Érdekes rendezvény ez, amelyet ma már nem lehet megkerülni, és nem is kell. Amire 210 ezer ember kíváncsi, az mindenképpen figyelmet érdemel, de a rendezvény ennél többet is tud. Alapos hagyományőrzők, jószándékú csodabogarak és valódi tudósok gyülekeznek itt egy helyen, akiket elsősorban a nemzeti büszkeség erősítése és történelmünk megismerése, megismertetése mozgat. Kövér László házelnök részvétele pedig azt közvetíti, hogy a politikai vezetés is végre nyíltan beállt ezen törekvések mögé. Olyat is láttunk viszont, ami a magyar történelemre büszke ember számára elfogadhatatlan.

A Kurultajon a legtöbb érdeklődőt a régészeti és őstörténeti kiállítások, a lovas programok és a vásár vonzotta. Idén telt ház előtt zajlottak a tudományos előadások és fórumok is, és a szervezők minden várakozását felülmúlta a Kárpát-medencei magyar hagyományőrzők seregszemléje, amelyen több mint 300 lovas vett részt. A jubileumi törzsi gyűlésen 27 kulturálisan és genetikailag is rokon nép képviseltette magát 240 díszvendéggel.

A Kurultáj a saját meghatározása szerint nem fesztivál, hanem rokon népek gyűlése, valamint ünnep. Ettől még persze bőven van neki fesztiváljellege, de nem alaptalan, hogy annál többnek tartja magát. Egy olyan nemzetközi rendezvény, sőt talán mozgalom ez, amely végre megfelelően közelít a nemzetköziséghez. Megtalálja a közös pontokat, amelyek összekötnek, de ezeken felül nem köt gúzsba senkit, mindenki megmutathatja a saját valóját. Nincs kötelező egyformaság, nem kell ugyanolyan színű papírpohárba ugyanolyan kumiszt csapolniuk az árusoknak, és nincsen kötelező, egyenlogós formaruha a magyar csikósoknak meg az üzbég pásztoroknak.

Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu

Nemzetköziség megfelelően tálalva

Ebben a rendezvényben sokkal több egészséges nemzetköziség van, mint bármelyik nagyívű EU-s politikai projektben. És emiatt az emberek számára is sokkal átélhetőbb, így pedig népszerűbb is. Bugacpusztára kétévente tömegek mennek ki a Kurultajért, most is több, mint 210 ezren voltak ott teljesen önszántukból, míg például az uniós választásokra ötévente is képtelenség kimozdítani az embereket. Igaz, hogy más műfaj a kettő, csakhogy bizonyos értelemben mégsem. Az uniós projekttel is az emberek lelkét próbálják megnyerni az összeurópai identitás számára – igencsak szerény sikerrel. Éppen azért, mert a Kurultáj sem összhun és össztürk identitásba akarja beletuszkolni a résztvevőket, hanem a közös gyökereket keresi, amelyekből mindenki a saját szájíze szerint sarjadt ki, és alkotott egyéni kultúrát. A hun és türk tudatú népek egymásra találása nem akar központi szabályozással  ráerőltetni mindenkire olyan közös értékrendet és gondolkodást, sőt jogi szabályozást, olyan nyomasztó egyformaságot, amely a minta kitalálóján kívül senkinek sem fekszik.

Ez az ügyes motiváció az, amely több ezer kilométerről elhozza ide a hun és türk tudatú népeket, és a hazai közönséget is kicsalogatja. A messziről idesereglő, kulturálisan mindenképpen rokon népekkel pedig olyan kapcsolatok szövődtek és szövődnek, amelyekkel gazdasági és diplomáciai téren is csak nyerhet a magyarság.

A változatosság gyönyörködtet, az összevisszaság nem

Az említett sokszínűség viszont talán eltúlzott is, vagy legalábbis nem eléggé rendezett. A résztvevők sokaságát megmozgató nagy seregszemle kétségtelenül látványos, de kicsit olyan benyomást kelt, mintha nem teljesen tudná, hogy mi akar lenni. A seregszemle kifejezés katonai felvonulást jelent, ráadásul a narráció szerint korhű, honfoglaláskori felszereléseket mutattak be. Ehhez képest huszárok is felbukkantak, de ott vonultak a menetben szintén jóval a honfoglalás kora utáni csikósok és juhászok, sőt nők is. Ezzel együtt a somlói galuskával összekevert gulyás ez a seregszemle, amelyben ugyanakkor bőven benne van a potenciál. Például ha az óriási közös helyett szerveznének egy korhű katonai seregszemlét meg egy másik felvonulást a nem katonai hagyományőrzőknek, akár több korszakból.

Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu

Ugyanígy megérdemelné az élőzenét is egy ekkora szabású felvonulás. Méltatlan az a rossz minőségű, újra és újra ismétlődő, tízperces összeállítás a Honfoglalás zenéjéből, ami kísérte a csapatot, még úgy is, hogy annak a filmnek a zenéje az egyetlen értékelhető része. Az élőzenés seregszemle egy vagy több, korhű zenét játszó együttest is bevonhatna a fő előadásba, ami biztos javára válna az egésznek. A zenével egyébként másutt is akadtak gondok. A színpadon volt szerencsénk látni egy anatóliai népzeneként megjelölt előadást, amelynél dobgép és modern hangzásvilág egészítette ki a népi hangszereket, és az egésznek általában annyi köze volt a török népzenéhez, mint a lakodalmas technónak a magyar népzenéhez. Vagy az Akácos útnak, ha egy picit jóindulatúbbak akarunk lenni.

Megszabadulni végre a dehonesztáló marxista történelemszemlélettől

A rendezvény gyűlés jellegén túli fontos jellemzője a kutatási tevékenység összefogása és az eredmények bemutatása, hogy a magyarok büszkék lehessenek a történelmükre. Hozzá kell tennünk, hogy a magyarok a kereszténység felvétele utáni történelmükre is büszkék lehetnének, ha a marxista történetírás és az egyházellenes propaganda nem dolgozna nagy erőkkel ennek a megakadályozásán, a legképtelenebb ferdítések és hazugságok terjesztésével.

Akit alávetettségbe akarnak taszítani szülőföldjén, akit ki akarnak forgatni anyagi és szellemi javaiból, annak akaratát úgy akarják megtörni, hogy először megtörik és összezavarják a tudatát. Megtámadják a nemi, családi, vallási és nemzeti önazonosságát, meg akarják hamisítani a múltját, és el akarják venni a jövőjét, vagyis az áldozatot úgy összezavarják, hogy már szó szerint azt se tudja, fiú-e vagy lány, honnan jön, hová tart és kihez tartozik

– foglalta össze ezeket a több felől tapasztalható, de egy irányba mutató törekvéseket Kövér László a helyszínen.

Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu

2008-ban, a Magyarországot fizikailag és lelkileg is romba döntő szocialista-szabaddemokrata kormányzással szembeni egyfajta ellenkultúraként indult a Kurultáj, azonban mostanra megváltoztak a dolgok az országban. Arra a dacos „csak azért is büszkék vagyunk a magyarságunkra“ hozzáállásra már nincs szükség, hiszen a nemzeti büszkeség mára dacos ellenállás helyett alapállássá vált. Így nyílik nagyobb tér a szakmailag is megalapozott tudományos tevékenység előtt, és a jelek szerint ennek képes is megfelelni a Kurultáj.

Az akadémián kívül is van tudományos értékű történetírás

A főszervező Magyar Turán Alapítvány a magyar történelem és kultúra kereszténység felvétele előtti idejére emlékezik a rendezvényen, ami önmagában rendben is van, amennyiben nem csap át az ezer éves keresztény magyar kultúra és történelem megtagadásába. Erre utaló jelek és emberek is felbukkannak persze egy efféle rendezvényen, de egyáltalán nem ez az éle domborodott ki. A főszervező Magyar Turán Alapítványnak a magyar őstörténet-kutatás területén vannak ambíciói. Az alapítvány a Kurultáj zárásaként stratégiai megállapodást kötött a Közép-Ázsiai Türk Akadémiával, a törökországi Adana városával és az Anatóliai Yörük Türkmén Szövetséggel, melyben az őstörténeti kutatások közös finanszírozására, illetve a kutatási eredmények egyeztetésére vonatkozóan fogalmaztak meg közös gondolatokat. Varga Zoltán, a Magyar-Turán Alapítvány technikai igazgatója elmondta: a Magyar Turán Közhasznú Alapítvány tudományos tagozata külföldi és magyar szakemberek munkáját segíti egyebek mellett kapcsolatok kiépítésével és anyagi források előteremtésével, ezért is fontos eredmény a memorandum megfogalmazása.

Fotó: Horváth Péter Gyula / PestiSrácok.hu

Ilyen, az akadémiai hátteret elutasító történészi kutatásoknál mindig benne van a pakliban a szakmaiatlanság és a ködevő múltfabrikálás, amit például a románok dákoromán elméleténél, a szlovákok nagymorva költeményénél és az ukránok sárga-kékbe öltöztetett kőkori emberénél mi is joggal nevetünk ki. Ugyanakkor a nem akadémiai történetírás is fel tud mutatni szakmailag kiváló munkákat, ráadásul a Magyar Tudományos Akadémia pecsétje sem mindig jelent megfellebbezhetetlen tudományos alapigazságokat. Éppen ez utóbbit igazolja, hogy az akadémián 2012-ben létrehozott Magyar Őstörténeti Témacsoport az elmúlt években számos fontos kérdésben rácáfolt az őstörténetünkkel kapcsolatos eddigi merev álláspontra. A Kurultájon csak az előadások töredékét volt szerencsénk látni, de eloszlatták az előzetes aggodalmunkat, mert ennyi alapján úgy látszott, hogy mederben tartják a dolgot, és valóban tetten érhető a szakmai igényesség. Ez, a hagyományőrzők gyakorlati tapasztalataival és a közép-ázsiai kapcsolatokkal kiegészülve talán az új akadémiai irányvonalnak is hasznos támpontokat nyújthatna a jövőben.

Jönnek az iszlamista, oszmán nacionalisták

Nem hallgatható el azonban a Kurultáj árnyas oldala sem. A legmarkánsabban megjelenő, leginkább szem előtt levő „rokon“ nép a török volt. És kisebb hangsúllyal, de a mongolok is ott voltak. Erről a két népről azért nem szabad elhallgatni, hogy a magyarok körében olyan népirtást vittek véghez a történelem során, hogy az összes többi nép ellenünk elkövetett összes agressziója eltörpül ehhez képest. Az, hogy rokon népek, nem enyhíti, hanem éppen súlyosbítja mindezt, hiszen akkor is a rokonaink voltak, amikor magyarok millióit mészárolták le vagy hurcolták el rabszíjon örökre. Ha őket testvérként lehet ünnepelni a Kurultájon, akkor történelmi barátként tekinthetünk akár a függetlenségi harcainkat vérbe fojtó osztrákokra, az országunkat megszálló és a háborúban szétlövető náci németekre, de akár a vérengzéstől szintén nem idegenkedő Szovjetunióra is. Az sem érv a törökök és a mongolok mellett, hogy mindez régen történt, hiszen ezt a logikát követve, pár száz év múlva például az 56-os szabadságharcunk leverése sem lesz már szovjet bűn. Üzletelni persze mindenkivel lehet és kell, de a hangsúlyos oszmántörök jelenlét egy olyan magyarországi rendezvényen, amelyet a szervezők ünnepnek szánnak, finoman szólva visszás.

Szürke Farkas a Kurultájon (a szerző felvétele)

Mindezt csak súlyosbította, hogy boldog-boldogtalan – beleértve a szervezőket is – egyfolytában a Szürke Farkasok (Bozkurtlar) egyezményes kézjelét mutogatta. Ez egy eredetileg a CIA által kiképzett, baloldali egyetemi forradalmárok ellen létrehozott fegyveres mozgalom, amely később iszlamista, keresztényellenes, soviniszta pántörök terrorszervezetté alakult vált. Amíg a baloldalt aprította, addig a török kormány megtűrte, sőt támogatta, a 80-as évekre viszont akkora támogatottságra tettek szert, hogy elkezdtek fellépni velük szemben a hatóságok. Mostanra leginkább Erdoğan rendszerének külföldi paramilitáris végrehajtói lettek, mivel a jelenlegi elnök kiépítette a saját belföldi paramilitáris szervezetét, viszont a Szürke Farkasok iszlamizmust és sovinizmust vegyítő ideológiája is igencsak közel áll hozzá. A farkas a türk népek eredetmítoszához kötődő jelkép, a kézjel és főleg a jelentése viszont igencsak furcsán mutat egy keresztény ország kulturális rendezvényén.

Képgaléria: Horváth Péter Gyula