A Főmterv decemberi, alpinistákkal végzett vizsgálatán fedeztek fel olyan rejtett hibákat a Lánchídon, amelyek egyértelművé tették, hogy halaszthatatlan a felújítás és veszélybe került e nemzeti kincsünk fennmaradása. Személyeskedés nélkül, tényszerűen, de a nyers valóságot kimondva kérdezem: hogy lehetett azt megtenni, hogy hat hónapig csak nézték a cipőjük orrát egy ilyen szakvélemény birtokában?! – tette fel a kérdést a PestiSrácok.hu-nak adott interjúban Tarlós István, aki főpolgármesterként előkészítette a híd felújítását és a munka tendereztetését, Karácsony Gergelynek csak tovább kellett volna lépnie. Az interjúban nemcsak a híd sorsáról, de arról is kérdeztük a ma miniszterelnöki biztosként és főtanácsadóként tevékenykedő volt főpolgármestert, hogy milyen erők és érdekek feszítik a budapesti városvezetést, miért nem tud Gyurcsány nélkül senki se labdába rúgni, és mi a hasonlóság a Demszky-korszak és a mostani között. Végül a volt főpolgármester beszélt az októberi önkormányzati választások óta eltelt időről is, az új szerepköréről és arról: milyen érzés a három évtizeden át tartó döntéshozói megbízatás után “légüres térbe kerülni.”
SZABÓ GERGELY és HUTH GERGELY – PestiSrácok.hu
Ha Önt és a korábbi közgyűlési többséget választják meg az emberek a tavaly októberi önkormányzati választáson, már dolgoznának a mesterek a Lánchíd felújításán?
Érdekes világot élünk. Én csak akkor szólaltam meg a témában, amikor megkérdeztek, nem én pipiskedtem, nem én kértem szót. Nem lehet tudni, hogy ma hol tartanánk, de nekem az a meggyőződésem, hogy nem itt. Arra a kérdésre nincs válasz, hogy miért nem történt semmi fél éven keresztül az új vezetés regnálása alatt. Azt Karácsony Gergely is elismerte óvatlanul, hogy amekkora összeget félretettünk erre a célra, az a hídra elegendő lenne ma is. Egyértelmű tény viszont, hogy a Főmterv 2019. december 5-én elkészült, azonnali beavatkozást sürgető szakmai véleményét követően hat hónapig nem történt semmi. Mondhat a baloldal olyanokat, hogy a kormány minden forrást elvon, lehet dobálózni ilyesmivel, de ha konkrétumokról beszélünk, akkor az biztos, hogy ezt az összeget nem vonta el. Sőt, azt is lehet szajkózni, hogy volt tíz évünk, hogy felújítsuk a Lánchidat, de elfelejtik a saját szerepüket a történetben. Én erre azt mondom, hogy tetszettek volna nem ilyen állapotban itt hagyni a félig kész négyes metrót az Alstom szerződésekkel, tetszettek volna nem itt hagyni az 1970-ben épült hármas metrót, amelynek felújítására 2015-ig gondolni sem lehetett, mert ezen kívül voltak kedvesek itt hagyni 73 milliárd forint adósságot is. 400 km csatornát kellett építenünk, mert előtte azzal sem foglalkoztak: 2002-2010 között konkrétan nulla folyómétert építettek. Ezen kívül vissza kellett vásárolni az elkótyavetyélt Fővárosi Vízműveket a franciáktól, hogy csak a legnagyobb tételeket említsem. Emellett pedig kész, engedélyes kiviteli terveket hagytunk az utánunk következőknek a Lánchídra, és a tendert is elindítottuk. Újra meg kell ismételnem, hogy a hídfelújítás elkezdésének az égvilágon semmi akadálya nem volt tavaly október után, amikor Karácsonyék átvették a fővárost. A számzsonglőrködéshez még annyit: az Európai Beruházási Bank közel százmilliárd forintos fővárosi fejlesztési hitelkeretének a felét nem kötöttük le, otthagytuk a mostani főpolgármesternek. Ha nem elég a hatmilliárd, miért nem egészítik ki abból?
A baloldal súlyos felelőssége a Lánchíd-projekt elhalasztása
Dorosz Dávid főpolgármester-helytettes ezzel szemben azt állítja, hogy még rengeteg munka szükséges ahhoz, hogy egyáltalán a közbeszerzést ki lehessen írni.
Nem tudom, hogy ki ez az ember, a nevét hallottam, mondják, hogy fura dolgokat nyilatkozik, én nem szeretném minősíteni. Inkább az a furcsa számomra, hogy miért egy fiatal közgazdásznőre, Tüttő Katára bízták a Lánchíd felújítását, akinek ehhez a területhez semmi köze nincsen. Az embernek ettől érdekes gondolatai támadnak, de ezeket nem akarom kimondani. A lényeg, hogy minden adott volt a közbeszerzési eljárás kiírásához.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Időzzünk azért itt el egy pillanatra. Dorosz Dávidot visszahívták a tárgyalásokról – ő amúgy klímavédelmi főpolgármester-helyettesként áll a főpolgármester mögött. Mit kereshetett egyáltalán ott a kormánnyal szembeni tárgyalásokon? Most Tüttő Kata került nyeregbe, akinek üzleti előélete, közpénzek körüli legyeskedése azt sejteti, hogy esetleg nem műszaki és finanszírozási problémákról lehet szó, hanem arról, hogy ki kaphatja meg ezt a munkát.
Nem gondolom, hogy Tüttő Kata kezéhez bármiféle pénz tapadna, régóta ismerem. Az ő problematikája inkább bizonyos családi becsatornázásokban rejlik, nem a saját személye jelent gondot. De ne haragudjanak, Dorosz Dáviddal én nem foglalkozom.
Minden készen állt az új közbeszerzés kiírására
Tehát tavaly decemberben minden feltétel adott volt ahhoz, hogy a közbeszerzést kiírják a Lánchídra?
Abszolút. A főpolgármester láthatóan megijedt, kapkod fűhöz-fához, minden héten mást mond és arról beszél, hogy nekünk tíz évünk lett volna megoldani a helyzetet. Érdekes módon engem mindig visszamutogatással vádoltak, ha szóba hoztam, mit hagyott a baloldal maga mögött 2010-ben. Kétszer akkora adóssággal vettem át a várost, mint amennyivel átadtam, a 73 milliárd forintos működési hitelt nekünk kellett közösen visszatörlesztenünk a kormánnyal, ehhez képest én nulla forint működési hiteltartozással adtam át Budapestet. Elképesztő, hogy mi zajlik most az ellenzéki online médiában, ahol Karácsony Gergelyt gátlástalanul celebbé varázsolják. Csak egy dologról nem esik szó: ha már a főpolgármester megemlítette, hogy nekünk tíz évünk volt a munkára, akkor valaki szíveskedjen megmondani azt, hogy mi történt öt év alatt Zuglóban és mi történt nyolc hónap alatt Budapesten azon kívül, hogy festettek két hosszú sárga csíkot az Üllői útra és a Nagykörútra. Mondjanak valami említésre méltót! Érdemes megnézni azért, hogy mi mindent csináltunk meg kilenc év alatt; nem hiszem, hogy Brüsszelből és Londonból véletlenül kaptuk az elismeréseket!
“Hat hónapig csak nézték a cipőjük orrát”
Az ellenzéki média egyik kedvenc vádja, hogy főpolgármesterként az ATV-ben Ön is beismerte: kevés a hatmilliárdos állami támogatás a Lánchíd felújítására. Tényleg ezt mondta?
Soha az életben nem mondtam olyat, hogy csak a Lánchíd felújítására kevés lenne a pénz, de ne nekem higgyenek, nézzék végig az Egyenes beszédnek adott nyilatkozataimat. Arról beszéltem, hogy a Lánchíd, az ottani villamosalagutak és az Alagút felújítására együtt nem elég ez a pénz. Most azonnal kell cselekedni, mert a Főmterv által, alpinistákkal végzett vizsgálaton felfedeztek olyan rejtett hibákat, amelyeket korábban nem lehetett ismerni, hiszen a Lánchídon nincs alsó kezelőjárda, a hídmester ezeket nem láthatta. Így állapította meg a Főmterv tavaly decemberben, hogy halaszthatatlan a felújítás. Személyeskedés nélkül, tényszerűen, de a nyers valóságot kimondva: hogy lehetett azt megtenni, hogy hat hónapig csak nézték a cipőjük orrát egy ilyen szakvélemény birtokában?! A Lánchíd önmagában véve egy önálló műtárgy, s bár valóban egyszerűbb volna az egész emblematikus komplexumot együtt felújítani, de műszakilag a hídhoz külön is hozzá lehet fogni, mégpedig azonnal, mert kérdésessé vált ennek a nemzeti kincsnek a jövője. Az is nyilvánvaló, hogy szándékos csúsztatásról van szó, hiszen a kormány hozzájárult, hogy a teljes összeget csak a hídra költsék el. Persze abban nincs újdonság, hogy kiforgatják az ember szavait, csak hogy kétségbeesve építgessék a főpolgármester urat. Nem mondom, hogy nem fér rá, bár szeretném figyelmeztetni, hogy ez az ajnározás hosszú távon kontraproduktív lehet.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Karácsony nem érti, hogy mi zajlik körülötte
A főpolgármester azzal is érvel, hogy még tavaly szeptemberben drága ajánlatokat kaptak a hídfelújításra, amelyet Ön akkor visszadobott. Valóban ott csúszott el a felújítás, hogy elfogadhatatlanul drágán akarták megcsinálni?
A főpolgármester sosem volt egy praktikus, pragmatikus, műszaki ember, és az a baj, hogy nincs a környezetében sem olyan, aki értene ezekhez a dolgokhoz. Ha szociológusokkal, politológusokkal töltik fel a helyettesi és a tanácsadói gárdát, akkor nem lesz senki, aki szól, hogy nagyon el van tájolódva. Az ajánlatokat valóban nem lehetett elfogadni, túl drágák voltak, nem voltak alátámasztva, de azt sehogy sem értem, hogy a főváros irányítását megszerző baloldal miért nem írt ki új tendert? Hiszen, ahogy említettem, a főpolgármesternek a problémát ismernie kellett, mégiscsak képviselő volt öt éven át a Fővárosi Közgyűlésben, igaz, nem sokat láttuk ott. A ciklus elején rögtön tárgyalásos útra kellett volna terelni a Lánchíd ügyét és leszorítani az árakat, ahogyan mi is tettük volna. Az az érzésem, hogy azért beszélnek mindenről összevissza, hogy erre az alapkérdésre ne kelljen választ adni. Aminek persze egyszerű oka van: erre nincs elfogadható válasz.
Facebookolásból és panaszkodásból nem lehet megélni öt éven át
Karácsony Gergely a kampányban azt ígérte, hogy “visszaveszik Budapestet”. Kis mondatelemzéssel rögtön rájövünk, hogy ennek az állításnak az alanya Demszky Gábor, Hagyó Miklós és a többiek. Ezt az ígéretét kétségtelenül betartotta a főpolgámester, hiszen sok tekintetben visszatért a régi világ. Önnek nincs déjà vu érzése a mai vitákat hallgatva?
Karácsony Gergelyt régebb óta ismerem, mint amióta átvette a főpolgármesterséget, ismerem a zuglói tevékenységét is. Nem szeretném ilyen szempontból minősíteni, meg kell hagyni neki a lehetőséget, hogy megpróbáljon bizonyítani. De ehhez valami tényszerű dolognak kéne történnie, hiszen most csupán látványpolitizálás folyik. A HVG-ben, 444-ben, a Népszavában és a többi ellenzéki médiumban minden nap többször megjelenik, idézik a bejegyzéseit. Ám facebookolásból, panaszkodásból, vádaskodásból, üresjáratokból öt évig nem lehet megélni. Mégsem jelenthetem ki, hogy Karácsony olyan lenne, mint Demszky, annál azért jobb személyiségnek tartom. A főpolgármesterrel más a gond: annak idején az ellenzéki sajtó engem vádolt igazságtalanul avval, hogy nem vagyok önálló. Ezt a vádat a számtalan alkudozásaink apropóján a miniszterelnök úr tudná legjobban cáfolni. Valójában a jelenlegi főpolgármester az, aki nem tudja a saját identitását és elképzeléseit érvényesíteni, főleg azóta, hogy két MSZP-s polgármestert is benyelt a Gyurcsány-párt. Ez innentől kezdve matematika. Lehet, hogy a DK sem tudja esetleg az akaratát mindenütt érvényesíteni, de az bizonyos, hogy Gyurcsány pártja mindent meg tud akadályozni, akár a költségvetést is. Amit Gyurcsány Ferenc nem akar, az nem tud átmenni a közgyűlésen. Bárhogy szépítjük a dolgot, az az érzésem, hogy Karácsony abszolút nem tud önálló lenni ebben a funkcióban.
Fotó: Horváth Péter Gyula
“Egyszerre nem tudtuk húsz év hibáit és mulasztásait pótolni”
Visszatérve a déjà vu érzésekre: a kilencvenes és kétezres években Demszky csapata olyan volt, mint egy varjúsereg, folyamatosan a károgást kellett hallgatni, hogy erre sincs pénz, az sem készül el. Még a Lágymányosi hidat is képesek voltak úgy átadni, hogy a villamospályát a betonelemeivel együtt kihagyták belőle, megszorítás gyanánt; később (azt is) Önnek kellett utólag megépítenie. Most a Klubrádióból meg a többiből ugyanez a károgás árad. Ilyen értelemben mennyire hasonlít a két korszak egymáshoz?
Azért nem stimmel teljesen ez a hasonlat, mert ahogy említettem is, szerintem Karácsony jobb ember, mint Demszky, de utóbbi erősebb személyiség volt, az ő akaratérvényesítő képessége jobb volt. A két korszak szemléletében viszont látok hasonlóságot: a magukat liberálisnak mondó politikusok felfogása ma hasonlóképpen érvényesülni látszik a fővárosban, mint Demszky idejében. Az biztos, hogy a baloldaliak mindig rám ordítottak, hogy miért mutogatok vissza. Amikor megemlítettem a hírhedt Alstom-szerződést, Gy. Németh Erzsébet kikelt magától, kiragasztgatta a telefonszámomat meg a nevemet a hármas metró kocsijaira, pedig az egész problémát ők voltak szívesek itt hagyni. Képzeljék el, hogy mi lenne, ha ma a Lánchídra valaki Karácsony nevét és telefonszámát ragasztgatná? A HVG és a 444 őrjöngene, velem viszont simán megcsinálták. Egy valóságos romhalmazt hagytak maguk után, s mi egyszerre nem tudtuk húsz év mulasztását pótolni. A szemlélet és az ideológia tehát hasonló, de hogy Karácsony produktuma ugyanaz lesz-e, mint Demszkyé, ma még nem tudjuk eldönteni.
Az összellenzéki összefogás olyan, mint Caligula arca
Említette, hogy nem feltétlenül autonóm személyiség Karácsony Gergely. Mit jósol, meddig bírja ő és ez a számtalan érdek mentén repedező koalíció?
Egy ilyen konglomerátumot igen nehéz egyben tartani. A tavaly őszi választáson valójában nem rájuk szavaztak az emberek, hanem az én politikai közösségemet akarták megbüntetni az ismert ügyek miatt. Sokan valószínűleg már most csalódtak a győztes koalícióban, és ez a kiábrándultság és a budapesti vezetés cselekvőképtelensége sokat segíthet a Fidesz-KDNP-nek Budapesten 2022-ben. Ha a Fidesz megnyeri a parlamenti választásokat két év múlva, akkor személy szerint azt gondolom, hogy az összellenzéki összefogás szét fog hullani. Számomra ez az összefogás máris olyan, mint Caligula arca: össze nem illeszthető darabokból van összevarrva.
Ez Ön szerint Karácsony bukását jelentené?
Ezt így nem mondom, de az nagy kérdés, hogy hogyan tudja megoldani ezt a helyzetet. Budapest egész más kategória, mint egy kerület, amit a főpolgármester korábban vezetett: nagyon komoly érdekek és erők között kell utat vágni, megoldásokat találni, és számomra kétséges, hogy a repedező, egymással is harcoló baloldali táborban a mostani főpolgármester erre képes lesz.
Arra nem lát esélyt, hogy a főváros és a kormány között normális együttműködés alakuljon ki?
Nem bánnám, ha létrejönne a tényleges együttműködés: az mindenkinek jobb volna, de erre nagyon kicsi az esély. A főpolgármester mögött álló erők nem pacifikálhatók azzal, hogy a kormány gesztusokat tesz. Ezek az erők egészen másban utaznak és soha nem fogják méltányolni a kormány erőfeszítéseit.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Rejtély, hogy mi zajlik a BKK-nál
Ha már az erők összeütközése és széthúzása került sorra, mit szól a BKK sorsához? Önnek mindig szívügye volt a BKK, amelyen most egy képzetlen ifjonc, Fendrik László és Gyurcsány bizalmasa, Draskovics Tibor osztozkodik.
Ezt az új vezetőt egyáltalán nem ismerem, fogalmam sincs róla, hogy kiről van szó. Draskovics Tibor korábbi kormányzati tevékenységéről vannak érthető módon emlékeim, de hogy most mit csinál a BKK-nál, ezt nem tudom megmondani. Mindenesetre a Nagykörút kerékpárúttá varázsolásáról nehéz lesz elhitetni az emberekkel, hogy ez egy jó döntés volt.
Hallott arról, hogy a BKK-ban belső harc alakult ki a Dorosz-féle nemzetközi vonal és a hazai DK-s blokk között?
Igen, erről hallottam, de nem tudom minősíteni, mert nem vagyok ott.
Napi vita tárgya az is, hogy miért kell szolidaritási adót fizetnie Budapestnek a szegényebb településeknek. Székesfehérvár és Győr polgármestere például nem sajnálja ezt a kötelező befizetést a hátrányos sorsú falvaktól, városoktól. Ön mit gondol erről?
Nehéz helyzetbe hozott: ki kell mondanom, hogy ez ellen én is tiltakoztam. Most ugyan a pandémia más helyzetet teremtett, de annak idején nekem sem tetszett a szolidaritási adó, nem értettem vele egyet. Ez az igazság. Ugyanakkor azok ne beszéljenek, akik az MSZP–SZDSZ-kormányzás idején még több adót vontak el Budapesttől, például a személyi jövedelemadó jó részét.
Fotó: Horváth Péter Gyula
“Valószínűleg hiba volt, hogy elindultam a tavalyi választáson”
Hogy telnek a napjai mostanában? Tavalyelőtt, Tusnádfürdőn azt mondta, hogy az egy dolog, hogy a miniszterelnök újrajelölné Önt a főpolgármesteri megméretésre, mert a döntést az Ön valódi főnökével, azaz a feleségével fogja megbeszélni…
Ezt mondtam valóban…
Cecília asszony azt szerette volna, hogy végre legyen idejük egymásra, ám Ön végül nem szakított a politikával. Ma mennyi időt vesz el kettejüktől a miniszterelnöki megbízotti munkája?
A magam szempontjából valószínűleg hibát követtem el azzal, hogy mégis elvállaltam az indulást, de ennél többet erről nem szeretnék mondani. A feleségem akkor is mögöttem állt, támogatott. Először tavalyelőtt július 10-én adtam választ Orbán Viktornak, akkor ez végleges nemet jelentett volna, majd végül szeptember 26-án mégis igent mondtam. Ami a végeredményt illeti: nem bánom, hogy kikerültem a döntéshozói körből, de szebb lett volna, ha saját magam elhatározásából fejezem be a közéleti karrierem. Utólag úgy látom, a kampányt is hiba volt kiengedni a kezemből. Ám most, hogy Orbán Viktor jóvoltából miniszterelnöki biztos és főtanácsadó lehetek, tudok dolgozni, a miniszterelnök folyamatosan kér tőlem anyagokat. Persze ahhoz képest, amit csináltam, inkább tudományos diákköri megbízatásnak nevezem a dolgot. Mégis örülök, hogy nem kellett egyik napról a másikra kiesnem az aktív életből. Fejben tudom, hogy jól van ez így, de lelkileg megvisel. Rendkívül hosszú ideig voltam polgármester, nagyon szerettem a főpolgármesteri munkát is. A pénz gyermekkoromban sem érdekelt már, a hatalom annál inkább foglalkoztatott, hiszen azt jó célra is lehet használni. Most, hogy három évtized után minden befolyásolási lehetőség megszűnt számomra, picit úgy érzem magam, mintha légüres térben lennék. Ezzel együtt ki vagyok békülve magammal, akár azt is mondhatnám: csinálja ezt utánam bárki!
Fotók: PS/Horváth Péter Gyula
Facebook
Twitter
YouTube
RSS