Amikor a szociálisan érzékeny és a kisemberekért szavakban mindig kiálló baloldal ígéretcunamiját figyeljük kitágult szemekkel, eszünkbe kell jusson, hogy ezek a társadalmi igazságosságért rikoltozó komcsiivadékok valójában mindig csak ártottak a saját népüknek, és csupán mélyítették a társadalmi szakadékokat. Ezért akarják szembeállítani a magyart a magyarral, a fizikai munkást az értelmiségivel, ezért táplálnak irigységet az emberekbe, ez az egyetlen fegyverük. Ugyanazt csinálják, amit száz évvel ezelőtt a lenini út elején: saját maguk által kreált, elérhetetlennek nevezett, mások bőrén meggazdagodott réteggel hergelnek, amelyet a kommunista zsargonban burzsoáziának neveznek. Ők azonban szívjóságukban szétosztanák mások pénzét maguk között kommunista szokás szerint, és tejjel-mézzel folyó Kánaánt ígérnek MINDENKINEK. Egy dolgot azonban elfelejtenek: a történelem során mindig ők voltak azok, akik szegénységet, eladósodást, anarchiát, csődöt és halált hoztak magukkal, ha kormányra kerültek, és mindig ők voltak azok, akik romokat hagyva maguk mögött a kármentést már másokra bízták, hogy újrakezdjék a tücsök és a hangya meséjét. Most is itt tartunk, újkommunista eszméket terjesztenek, miközben mellékesen olyan apróságok történnek, mint hogy a rendőrök és a katonák hathavi juttatást, úgynevezett fegyverpénzt kapnak a tízszázalékos béremelés mellé a magyar kormánytól, és több szektorban is komolyabb fizetésemelés történt és történik. Egy világjárvány közepette. Mit csinálna most a baloldal? Tudjuk, átéltük és nem kívánjuk vissza soha.
A szép szavakat tehát sosem követik tettek a siránkozó baloldaliaknál, ezt ráhagyják a nemzeti oldalra, ahogy most is teszik éppen. Emlékezzünk, hogy a balosok és a libsik szavakban mindig a rendőrök, tűzoltók, egészségügyi dolgozók és a pedagógusok mellett álltak és állnak, de vajon mit tettek értük, amikor hatalmon voltak? Semmit, sőt, elvettek tőlük. Sok egészségügyis eltette a Gyurcsány-féle fizetési papírokat, de tulajdonképpen mindenki csak szenvedett, aki a szemkilövető rémuralma alatt próbált megélni kétkezi vagy akár szellemi munkából. Most pedig ők oktatnak ki bennünket szolidaritásból.
Mindig van hibás és bűnbak, de sosem ők azok
Gyurcsány és a komplett levitézlett baloldal mindig valakit, vagy valamit hibáztatott: volt itt válság, orbáni örökség, külföldi fennforgás, begyűrűző problémák, amire válaszul a kommunista „szakértők” izzadtságcseppeket törölgetve buta, nagy homlokukról mindig széttették a kezüket: sajnos nem tudnak mit csinálni, ezért inkább megszorítanak. Mert az mindig bejön. Főleg akkor esett ez jól nekik, ha a saját hibáikat kellett megfizettetni a társadalommal, azt különösen szerették és most is erre várnak. Egy dolgot nem tettek soha, sem válság idején, sem az átlagos hétköznapokban, ez pedig a béremelés, adócsökkentés, a szegény emberek valódi védelme, hiszen a „kisemberek” megmentése mindig kimaradt a széles palettájú „válságkezelésből”. A vörös bárók ellenben egyre jobban éltek, róluk érdekes módon kevés szó esik, pedig itt élnek köztünk. Jó kommunista szokás szerint tehát saját mocskukat azokra kenték, akik valóban tettek és tenni akartak a magyar emberekért, mert a baloldalnak más eszköze nincsen a kakikenésen és a saját bűnök másokra helyezésén kívül. A máz változik, a belső azonban mindig vörös marad, hiába kenték le az utóbbi években zöld festékkel, az már akkor lepattogzott, amikor felvitték az ecsettel.
Egyszer már elk*rtuk, Gyuri, nem próbáljuk meg újra? Gyurcsány Ferenc és Szilvásy György újra kézbe venné a „fasisztákat”. Fotó: gondola.hu
Csak nehogy jól menjen a nemzet sorsa
Különösen fájdalmas a jelenlegi magyar baloldal számára, amikor olyan hírek érkeznek, miszerint béreket emel a kormány, szárnyal a gazdaság és nem a sántán született pannon puma settenkedik az ablakok alatt, amely valójában egy kivert vörös macska nagy étvággyal és gonosz lélekkel. Mikor adott a baloldal hathavi pénzt a rendőröknek és a katonáknak? Nem is beszélve a tízszázalékos béremelésről. Mikor emeltek bárkinél is bért, mikor segítettek a családoknak és a legszegényebb rétegeknek? Soha! Csak elvenni tudtak és másra fogni a saját hibájukat, ellenben mindig maradt néhány milliárd a haverok kistafírozására, mert a Bige Lászlók, Tocsik Márták, Simon Gáborok, Kóka Jánosok és Gyurcsány Ferencek világa valóban mesebeli volt, ellentétben az istenadta néppel, akit a jelenlegi baloldal most is csak hülyíteni akar, mert nem tud mást kezdeni velük. Most kínjukban és kapkodásuk közepette arról beszélnek, hogy a béremelés csupán kampányfogás. Bár ők emelték volna a fizetéseket csupán kampányfogásként akár egyszer is, ez azonban nem történt meg, hiszen a baloldal története olyan, mint a nottinghami városbíró világa, ahol az ember nagyobb biztonságban van akkor, ha a sherwoodi erdőben bujkál, mintha a népnyúzó bíró karmai közt tengeti világát, aki a kizsigerelés közben teli pofával egyenlőségről prédikál.
A hatalomért mindent, utána semmit
Tapasztaltuk azt is, hogy a hatalomért mindent képesek bevetni a lélek nélküli bolsevikok, akiknek ahhoz van eszük, hogy az apró részletekig kidolgozzák a tervüket, amely egészen a hatalom megszerzéséig tart. Pontosan addig és egy perccel sem tovább, mert akkor megszűnik a tudomány; a mézesmadzag annyira nyúlós és ragadós, hogy nem tudnak szabadulni tőle, de pont ezért nagyon veszélyesek is. Az emberek feledékenységére apellálnak és arra, hogy elaltatják a gyanakvást, ahogyan most is teszik. Aztán hazudnak reggel, éjjel meg este, és valahogy majd csak lesz utána. Beleillik a képbe, hogy érdekes és meglepő módon a napokban teljesen „véletlenül” kiszivárgott egy baloldali közvélemény-kutatás, amely szerint tizennégy százalékkal vezetnek a kormánypártok az ellenzékkel szemben. A kapkodás egyik jele a régi szép emlékekhez való visszamenekülés, hiszen a komcsi taktika fontos eleme a megtévesztés és az éberség elaltatása, amely egyszer már bejött 2002-ben; most igyekeznek visszanyúlni ehhez. Ne hagyjuk, mert a nemzetünk jövője múlik rajta, és ezt ők is tudják, ezért a szokásos piszkos eszközeik mindegyikét bevetik. Ott kell állnunk a vártán, szó szerint!
Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu
Facebook
Twitter
YouTube
RSS