Pesti Srácok

Egy érzékeny és finoman nőies világba vezet az In Memoriam Almási Anikó című kiállítás az Aranytíz Kultúrházban

Egy érzékeny és finoman nőies világba vezet az In Memoriam Almási Anikó című kiállítás az Aranytíz Kultúrházban

Almási Anikó kerámiáit a legapróbb részletekig kidolgozott, harmonikus, érzékeny formák és színek, a lehunyt szemű nők, nőies, csipkés formák és belső világot tükröző mélység teszik különlegessé. Ezeket a munkákat mutatja be a Rejtett szemek - In Memoriam Almási Anikó című kiállítás, amely 2023. május 4. és május 18. között tekinthető meg az Aranytíz Kultúrházban. A tárlatcímet nemcsak az egyik kerámia alapján, hanem a jellegzetes rejtőzködő megmutatkozás, visszafogott művészi hitvallás alapján is értelmezhetjük.

061.hu

Almási Anikó a Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerzett diplomát filmvágó szakon, majd a Magyar Televízió Zenei Főosztályán dolgozott 1992-ig. Maradandó zenés- és portréfilmek sokasága kötődik a nevéhez. Lánya születése után megvalósíthatta gyermekkori álmát, amely egy másik művészeti ághoz, a képzőművészethez kötődött: az agyag megmunkálásába fogott.

PestiSracok facebook image

A kezdetben csak saját maga örömére készített kerámia művei hamarosan szélesebb körben is ismertté váltak, szakmai körökben is elismeréssel adóztak tehetsége előtt. Műveinek szépsége már akkor is sokakat magával ragadott, kiállításain nagy sikert aratott alkotásaival és teljesen újszerű, eredeti stílusával, kerámiáinak apró részletekig kidolgozott, harmonikus, érzékeny formáival és színeivel.Az emberalakok mellett lovak portréi is kísérik a látogatót, de a hangsúly az állatalakok fején van, a finoman jelzett fülek, a sörény egy szigorúan szűk formába zárva látható. A lehunyt szemű nők, az emberi szemű lovak, a nőies, csipkés formák és a belső világot tükröző mélység mind az ő törékeny, csodálatosan finom és érzékeny lelkének egy-egy megnyilvánulása.

Sajnos, ez a gyönyörű életmű tizenhárom évvel ezelőtt tragikusan lezárult. Örökösei szeretnék, ha ez a felbecsülhetetlen érték, amit ő örökül hagyott, közkinccsé válna és minél többen megismernék ezt a szépséget és harmóniát, amit a kerámiák sugároznak. Ezért az ő emléke előtt tisztelegve jött létre az In Memoriam Almási Anikó kiállítás, amelyen egy válogatás tekinthető meg azokból a művekből, amelyek leghívebben tükrözik az ő lényét, művészi és emberi egyéniségét egyaránt.

Ajánljuk még

"Büszke vagyok rá, hogy pályafutásom során nem tettem rosszat egy kollégámnak sem" - A születésnapos Stefka István a Polbeatben

‎Polbeat 2023 június 10.
Rendhagyó Polbeatet szerveztünk Stefka István 80. születésnapjára a Revolution '56 Szabadságharcos Sörözőbe, ahol a PestiSrácok.hu-s csapat mellett Stefka régi barátja és harcostársa, Alexa Károly irodalomtörténész, író, illetve a konzervatív televíziózás nagy, a rendszerváltoztatás utáni - a Horn-Kuncze-kormány által teljesen felszámolt - korszakának két jeles alakja (egyben az ünnepelt akkori munkatársa), Mátyássy Andrea és Dézsy Zoltán is elmondta méltatását, visszaemlékezését. Megszólalt továbbá Stefka István felesége, Naszályi Kornélia és egyik lánya, Stefka Nóra, továbbá Ambrózy Áron, Szabó Gergő és Szalai Szilárd. A Huth Gergely által celebrált rendkívüli adást végül egy fergeteges köszöntés követte, a tortát és a pezsgőt Stefka István kedvenc együttesének, az AC/DC-nek a dübörgésére hozták be a kollégák.

A külkeres fia is jól keres: Geszti Péter, a kádergyerek, avagy a KISZ KB VIT-vágtájától a Nemzeti Vágtáig

A Hálózat 2020 április 12.
Milliárdokat költött a Postabank a kilencvenes években arra az agresszív, kikerülhetetlen reklámkampányra, amely mögött az Akció nevű vállalat és Geszti Péter állt. Ők is tevékeny részesei voltak annak, hogy a bank zavartalanul menetelhetett a bukás felé – állami tízmilliárdokkal kisegítve. Noha Gesztit a sajtó következetesen valamiféle self made man-ként építette fel, ez hazugság. Apja, a neves rádiós-tévés szerkesztő vitte be a tévébe, anyja pedig a Chemolimpex, majd a Taurus cégek külkereskedője volt, később fia után ő is a Danubius Rádióhoz került. Geszti tévés apja a halála előtt már a szovjet KGB és a magyar állambiztonság alá tartozó IPV vállalat főosztályvezetője volt, így elmondható, hogy mindkét felmenője hírszerző-gyanús, de legalábbis hálózati állásokban dolgozott. Geszti zenészként barátjával, Berkes Gáborral futott be, aki hozzá hasonló kádergyerek. Utóbbi Berkes Péter őrnagy-író fiaként szintén kivételezett helyzetben volt, apja eleinte propaganda-regényeket és cikkeket írt, majd ifjúsági író lett belőle, hasonlóan a katpolos Berkesi Andráshoz. Berkes Gábor is szerethette a Néphadsereget, mert első együttesét Lobogónak hívták, amelyet a katonaság lapjában mutattak be. Utána kezdett az Első emeletbe, amelynek szövegírója Geszti lett. Geszti a rendszerváltás idején lépett be az Akcióba, amelyet a KISZ-hez közeli rádiósok alapítottak, és amelynek első nagy haditette a KISZ KB által támogatott VIT-vágta levezénylése volt. Folytatjuk a Postabank történetét.

Basszgitáron a postabankos Princz, a zongoránál Presser – Amikor nem nekünk, hanem neki írták a dalt

A Hálózat 2020 április 4.
Emlékeznek arra a jelenetre, amikor Johnny Fontane megjelenik Don Corleone lányának esküvőjén, és elénekel pár dalt a Keresztapában? Persze segítséget is kért az amúgy Frank Sinatráról mintázott figura. Ha volt merszünk a Postabank néhai királyát, Princz Gábor bankvezért keresztapának nevezni az előző cikkünkben, akkor miért ne mondanánk ki, hogy az ő udvari zenésze Presser Gábor volt? Presser nem csupán slágert írt Princz Postabankjának (ez volt az egész ország által ismert Ezt egy életen át kell játszani), de Princz másik bizalmi embere, Kende Péter szerint még külön zenekaruk is volt, amellyel a Postabank bulikon játszottak. A vezér basszusgitározott, Presser pedig zongorázott. A zseniális zenész amúgy bekerült abba a postabankos tanácsba is, amelybe Mester Ákos, Forró Tamás és a már említett Kende is tartozott. Erős névsor. Ők ügyeltek az elvileg konzervatív Magyar Nemzetre a kilencvenes évek közepén... Szürreális az egész, mégis igaz. A KISZ-ből érkezett, moszkovita Princz Gábornak szüksége volt az arculatfestésre. Kultúremberként tetszelgett, és ehhez megkapta a segítséget az általa támogatott, zömmel liberális értelmiségtől. A milliárdok közben eltűntek, de a zene szólt. Folytatjuk a Postabank történetét.