Tévúton a magyar delegáció? – Négy gátnál is több épülne a Szigetközben

Jelentős eltérések mutatkoznak a magyar érdekek és a tárgyalódelegáció által képviselt igények között a Szigetköz rehabilitációjának tekintetében – legalábbis így összegezhető a témában nemrégiben megtartott konferencia. A jelenlegi magyar delegáció négy gát megépítésében látja a megoldást, a konferencián megszólaló jogászok, szakértők és civilek szerint ez a lehetőség nem előnyös, pusztán a politikai jó viszony fenntartását szolgálja a szlovákokkal. Mivel a konferencián a magyar delegáció szakemberei nem jelentek meg, nem is tudták megcáfolni azokat az állításokat, miszerint jogérvényesítés helyett súlyos lemondásokat vállal hazánk, saját forrásokból finanszírozva egy félmegoldást Szigetköz számára.

Egy nagy természetkárosító hatású beruházással megvalósuló gátrendszer megépítésében látná a megoldást a magyar tárgyalódelegáció a Szigetköz számára – értesült korábban a PestiSrácok.hu. Portálunk hosszú ideje a kényes téma ütőerén tartja az ujját, jelen cikkünkben is azt foglaljuk össze, milyen erők mozgathatják a háttérben a szálakat, milyen terveket tettek le az asztalra és jelenleg mely vélemények állnak nyerésre. Mielőtt az ügy közepébe vágnánk, összeszedtük az új, sokáig titkolt és agyonhallgatott Szigetköz projekt főbb megállapításait, amelyeket írásunkban részletesen is körüljárunk:

• 2,5 méteres szintkülönbséggel négy gát szabdalná részekre a Duna szigetközi szakaszát

• Az ökológiai kapcsolatra hivatkozva négynél akár több vízlépcsőt is megépítenének

• A gátak, és az általuk létrejött tórendszer idegen a Szigetköztől, növeli az árvíz kockázatát és szembe megy a magyar rehabilitációs célokkal

• Magyarország saját pénzén építene gátrendszert, másfelől komoly jogokról mond le Szlovákia javára

• A Duna elterelése óta Szlovákia folyamatosan jogot sért

Kegyelmi állapotban a tárgyalások

Egyre egyértelműbben körvonalazódnak az ellentétes álláspontok, mióta tavaly ősszel nyilvánosságra került, magyar-szlovák közös megegyezéssel négy gát építésével próbálnák megoldani a Szigetköz hosszú ideje húzódó problémáját, amelyet a Duna 1992-es elterelése idézett elő. A magyar tárgyalódelegációt képviselő Baranyai Gábor amellett érvel, hogy az előzetes környezeti hatásvizsgálatok (SKV) alapján közös megegyezéssel elfogadott gátépítéses javaslat ugyan nem a legjobb, de adott körülmények között a legelőnyösebb. Baranyai Gábor a témában tartott konferencián azt is hangsúlyozta, előállt egy kegyelmi állapot, a szlovák fél is hajlik a megegyezésre, és a hosszúra nyúlt, eddig meddő tárgyalások végleges lezárására. Hozzátette, nem hazaárulás a megegyezés szándéka, de meg kell érteni, hogy Szlovákia kerítésen belül van, ezért a magyar félnek kell többet engedni.

Baranyai Gábor, a tárgyalódelegáció vezetője; Forrás: PestiSrácok.hu

A Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián nagy számban jelentek meg a Szigetköz környéki települések képviselői, akik kiálltak a gátépítéses javaslat mellett, szintén a mielőbbi megegyezést szorgalmazva. A terület rendezése mellett foglaltak állást az árvízvédelmi szakemberek is, akik hangsúlyozták, hogy a Szigetköz jelenlegi kezeletlen vegetációja gátolja a víz gyors lefolyását, és mivel a gátak elérték teljesítőképességük határát, tovább már nem magasíthatóak, komoly veszélyforrást jelentenek az áradások.

A politikai jó viszonyért feladnánk Szigetközt?

A kritikusok ezzel szemben azt hangsúlyozták, hogy az eredeti célok szerint – melyet a vonatkozó törvény is rögzít – a Szigetköz problémájára olyan megoldást kell találni, amely a legkisebb környezetkárosító beavatkozással a Duna elterelése előttihez hasonló állapotot idéz elő. Márpedig a négy gát tulajdonképpen egyfajta tórendszerré szabdalná a jelenleg egységes víztestet, amely teljes mértékben idegen a Szigetközben megszokott változó vízállásától, a víz itt megszokott dinamikájától. Emellett fölhívták a figyelmet az eliszaposodás veszélyére is, amely veszélyt jelent az értékes, a terület alatt húzódó ivóvízbázisra. A tórendszer ráadásul jellegéből adódóan az árvízveszély kockázatát is növeli.

A terv kritikusai kétségbe vonták a Baranyai Gábor által hangsúlyozott kegyelmi állapot tényét is, véleményük szerint Magyarország jelentős, akár anyagiakban is mérhető lemondásokat vállalna fel pusztán a politikai jó viszony kedvéért. Jogaink érvényesítése helyett ráadásul hazánk fizetne ki egy igen durva környezeti hatással járó beavatkozást is. Hangsúlyozták, hogy a lemondásokért cserébe igényelt többlet vízmennyiség önmagában nem jelent semmit, mert egy tavakból és gátakból álló rendszer vízdinamikáján ez nem változtat.

Összességében tehát nincs kellő információnk sem arról, hogy milyen lemondásokért cserébe, és miért választunk egy súlyos környezetátalakító beruházást saját pénzből, amely ráadásul nem is hasonlít a Szigetköz arcára, és nem egyezik a magyar célkitűzésekkel.

A négy gát az több gát

A témakörben április elején megtartott újabb, Stratégia és környezet – párbeszéd Szigetköz jövőjéről c. konferencia előadásaiból azokat az újabb információkat emeltük ki, amelyek eddig nem ismert információkat tartalmaznak.

Bárdos Deák Péter a Duna Charta elnöke előadásában hangsúlyozta a Duna ezen szakaszán a legnagyobb a folyó esése, azaz a négy gát által felosztott vízterek között 2,5 méteres lenne a szintkülönbség, azaz a jelenlegi ökológiai kapcsolat teljesen megszűnne. Hozzátette, hogy a szlovák fél is felhívta a figyelmet erre a vízszintkülönbségre, arra utalva, hogy az ökológiai kapcsolat létrehozásához további négy gát beépítésére lenne szükség a későbbiekben. Hogy ez nem légből kapott ötlet, arra bizonyítékul szolgál, hogy már a SZITE alapdokumentumában – amelyből a négy gát építését szorgalmazó javaslat született –  is több gát szerepelt, amelyet végül háromra csökkentettek azzal a kitétellel, hogy továbbiakra lesz szükség a vízszintkülönbségek miatt.

Forrás: dunacharta.hu

A duzzasztórendszer az árvízveszélyt is komolyan befolyásolná

A duzzasztórendszer megépítésével a Duna legsűrűbben duzzasztott szakaszát hoznák létre, amely az árvízveszélyt is komolyan befolyásolja áteresztőképessége miatt. A Duna Charta elnöke hozzátette, a komplex-gátnak nevezett műtárgy tulajdonképpen gát, hiszen egy 100 méter hosszú vasbeton szerkezet lenne beleépítve, vaskapukkal.

Bárdos Deák Péter megismételte, a vízügy 2015-ös bejelentése szerint nem áll fenn sürgető ökológiai kényszer, hiszen a Szigetköz vízpótlása egyelőre megoldott, azaz nem érdemes elsietett döntést hozni. A Duna Charta véleménye szerint a Szigetközben időközben kialakult értékes ökoszisztémát kellene szem előtt tartani, és engedni kellene szabadon fejlődni a folyót.

Tétlenség, titkosság, tévutak

Tétlenség, titkosság, tévutak című előadásában elemezte Nagy Boldizsár az előzetes környezeti hatásvizsgálatok (SKV) következtetéseit tartalmazó dokumentumot. Az irat lényegében kiindulópontja a szlovák-magyar tárgyalások következő szakaszának. A nemzetközi jogász 1989-től kapcsolódott be a Bős-Nagymarosi vízlépcső perébe, 1998-tól 2010-ig a mindenkori kormány által felkért szakértőként vett részt a munkában, beleértve a hágai per időszakát is, a konferencián azonban már mint független jogtudós vett részt.

Nagy Boldizsár felidézte, 1997-től 2002-ig folyamatosan tárgyalt a szlovák és a magyar fél,  az eredménytelenség dacára mégis ez volt a tárgyalások leggyümölcsözőbb szakasza, mivel ekkor fogalmazódtak meg a magyar igények, ekkor születtek a szükséges vizsgálatok, előzetes szerződéstervezetek. A szlovákok időközben változtattak álláspontjukon, kifejezve az igényüket, hogy mégis épüljön meg Nagymarosnál a vízlépcső. Nagy Boldizsár hozzátette, ezután egy érthetetlen szünet követezett – nem a szlovákok miatt – 2002-2004 között. 2007-ben a megegyezés egy új reménye jelent meg, mivel a felek abban legalább meg tudtak állapodni, hogy előzetes környezeti hatásvizsgálatokat (SKV) fognak lefolytatni, nemzetközi szakértők bevonásával. A magyar fél a szlovákkal ellentétben teljesítette a meghatározott ütemtervet, ennek eredményeként több száz oldalas dokumentum született 2010-ben, a szlovákok 2012-13-ban adtak választ erre a dokumentumra. Időközben a tárgyalásokat vezető Kovács Györgyöt méltatlanul eltávolították, és a választások után az egész csapatot szélnek eresztették. Mint Nagy Boldizsár fogalmazott, ezután beállt a teljes tétlenség időszaka, 2010-2015 között ugyanis érdemi tárgyalások nem folytak. Hírek, közlemények megjelentek ugyan állítólagos találkozókról, azok tartalmáról azonban nem lehetett tudni semmit. 2015 májusában felgyorsultak az események, elővették a környezeti hatásvizsgálatot és öt titkos tárgyalás után előálltak azzal a negyvenhét oldalas dokumentummal, amely Nagy Boldizsár nézete szerint nem érte el a tudományos dokumentum szintjét. Elemi hibaként említette például, hogy bár az értékelő táblázat negyedikként javasolja a SZITE javaslatát, a hátralévő szöveg azonban már másodikként foglalkozik a SZITE gátépítéses javaslatával, és elsőként a szlovák javaslattal. A közbeeső két elképzelésről a továbbiakban nem foglalkozik a dokumentum.

Bősi vízierőmű; Fotó: tenyek.sk

Eltüntették a tárgyalások adatait

Nagy Boldizsár a 2015-ös fejleményeket úgy összegezte, azokat a titkosság jellemezte. A tárgyalások vezetésével korábban megbízott Szabó Marcell kinevezésekor arról beszélt, már voltak megbeszélések, ami azt jelenti, felhatalmazás nem volt, megbeszélés viszont igen. Szabó Marcellt Székely László váltotta fel, majd 2015 júliusában Baranyai Gábort bízzák meg a tárgyalások folytatásával. Nagy Boldizsár hozzátette, a 2010 előtti gyakorlat szerint a nagy kínkeservvel előállított jegyzőkönyveket azonnal feltették a honlapra. 2010 óta azonban nemcsak a tárgyalások tartalmáról nem születtek beszámolók, de a honlap is eltűnt, ahol legalább az addigi adatok fent voltak. Mivel a szlovák fél is törölte saját honlapját, mára lehetetlen rekonstruálni, miről folytak a tárgyalások. Nagy Boldizsár hangsúlyozta, nem személyeket, hanem a tendenciát bírálja.

Folyamatosak a szlovák jogsértések

A hágai döntés kimondta, hogy Magyarország jogsértő volt, amikor nem építette fel a Nagymarosi vízlépcsőt, nem volt joga felmondani a szerződést Szlovákiával. Nagy Boldizsár hozzátette, ezek ma már nem élő jogsértések, arra az időre vetítve vagyunk felelősek. Ugyanekkor Szlovákiát azért marasztalták el, mivel üzembe helyezte az ideiglenes megoldást – azaz egyoldalúan elterelte a Dunát -; megsértette a méltányos vízhasználatot, és a közös üzemeltetés helyett az egyoldalú üzemeltetésre állt át. Azaz mindazokért a károkért, amelyeket a C-variáns okozott, Szlovákia felel. Ezek azonban mind a mai napig fennálló, folyamatos jogsértések, egyiket sem orvosolták még.

A hágai döntés értelmében Magyarországnak helyt kell állnia a nagymarosi vízlépcső fel nem építése miatti károkért, és tudomásul kell vennie, hogy a szerződés keretrendszere fennmaradt. Döntenie kell, hogy részt akar -e venni a közös üzemeltetésben, vagy sem. Szlovákiának ugyanakkor helyt kell állnia valamennyi kárért, amelyet a Szigetközben okozott, a megfelelő vízmennyiséget kell a Dunába juttatnia a megfelelő dinamikával, hiszen önmagában a vízmennyiség nem ér semmit dinamika nélkül. Ha másképp nem állapodunk meg, akkor újra közösen kell üzemeltetnünk a rendszert, el kell számolni az építkezésből eredő tartozásokkal, és meg kell határozni az új tulajdoni arányokat és a bevétel felosztását.

Duzzasztómű a Szigetközben; Fotó: gondola.hu

Kilenc elérendő magyar cél

Nagy Boldizsár szerint a hágai döntés után kilenc elérhető magyar cél van, amelyet magyar fél a tárgyalások során érvényesíthet, és ezeket a tárgyalásokról szóló magyar kormányrendelet is jól körülírja. Azaz a szükséges beavatkozás a legkisebb környezetkárosítással kell járjon, amelynek eredményeként a természet önszabályozó működéséhez közelítő állapot jön létre. Érvényesülnie kell a Duna megfelelő vízdinamikájának, és a bősi vízlépcső üzemelése miatti csökkentett vízhozamú térségekben is a fenntartható környezeti állapotot biztosító, elegendő mennyiségű víz kell rendelkezésre álljon.

Kilenc cél:
-Nagymaros  (egy második erőmű) ne épüljön fel
– Ne legyen csúcsüzemmód
– A főmederbe és a mellékágakba jusson elegendő és a természetes vízjárás dinamikáját követő (árvizeket is magába foglaló) víz
– Bős környezeti szempontból fenntartható módon üzemeljen
– A vízmegosztás során érvényesüljön Magyarország joga a méltányos és ésszerű vízmennyiséghez
– Mivel  C Variáns a megállapodásig jogsértő, az addig a Duna  elterelésével okozott kárt Szlovákia térítse meg
– Az egyoldalú hasznosítás helyébe lépjen a közös üzemeltetés, ha a felek másban nem egyeznek meg
– A bősi rendszerbe  beépített magyar tőkét (tulajdonrészünket) vagy vegye meg a szlovák fél, vagy adja át az arra eső áram-mennyiséget
– Mivel Bős magyar hidropotenciált is hasznosít, adja át az arra eső áram-részt vagy fizessen járadékot a vízhasználat után

Célok kontra célok

A továbbiakban Nagy Boldizsár összehasonlította ezeket a hágai döntés alapján megfogalmazható magyar célokat azzal, mit is tartalmazott a környezeti hatásvizsgálatokat összegző irat, amelyből a tárgyalások további részére követeztetni lehet. A csúcsüzemről szólva kifejtette, ennek csak jelentős hajóforgalom esetén van értelme, amely azonban minimális lesz a Duna ezen szakaszán. Véleménye szerint nem áll arányban a többlethajózásból származó nyereség a duzzasztással okozott károkkal.

Kellő vízmennyiség problémájára térve Nagy Boldizsár hangsúlyozta, ha adott vízhozamra tervezünk előzetesen gátrendszert, nincs szükség többlet vízhozamra. Ha több vizet szeretnénk, elég lenne a gátakat megemelni, ez ugyanakkor nem oldja meg az ökológiai problémát. Hozzátette, a Szigetköz ökológiai rendszere sokkal érzékenyebb a víz dinamikájára, amelyet ez az elképzelés nem kellő mértékben vesz figyelembe. A méteres vízszint-különbségeket nem lehet folyamatos víztestnek nevezni, az így a gyakorlatban létrejövő négy tó nem is hasonlít az egykori Duna folyó környezetre gyakorolt hatásához. Nagy Boldizsár hangsúlyozta, a többlet vízigény ráadásul nem is szerepel papíron a következtetésekben, ezekről csak Baranyai Gábor beszél, mint magyar igényekről. Emiatt a bizonytalan igény miatt azonban készek lennénk lemondani a szlovák kártérítésről, az azóta megtermelt áramról, és a bősi erőmű közös üzemeltetéséről is.

Szlovákok serénykednek a Duna elterelésén; Fotó: nol.hu

Miért hangoztatjuk, miről mondanánk le?

Nagy Boldizsár összefoglalójában arról beszélt, méltányolni kell a Szigetköziek és a Csallóköziek vágyát a helyzet rendezésére, de meg kell érteni, hogy a víz, vagy a Duna fonatos szerkezete hosszú távon nagyobb kincs lesz. Véleménye szerint a tárgyalások leghamarabb egy független választott bíróság felkérésével zárhatóak le, ahol a vita rendezésére egy közösen elismert közgazdászokból, jogászokból, környezetvédőkből álló csapat javasolna megoldást.

Nagy Boldizsár nem vitatta, hogy előállt a megegyezésnek egy lehetősége, ugyanakkor szerinte hibás az a logika, amely bárhol írott formában is megjeleníti, hogy bármiről – anyagi, környezeti, vízhasználati jogainkról – készek vagyunk lemondani, hiszen egy harmadik bírói fél ezt figyelembe fogja venni, ha erről véleményt alkot.

A vezető kép Dobrovits Ádám munkája, akinek a pilismaróti nagyöbölben található hajótemetőről készült fotóját a 2009-es Magyar Sajtófotó Pályázaton is értékelték.