Magyarországról vitáztak csütörtök reggel Brüsszelben. Az Európai Parlament haladó erői azért gyűltek össze, hogy a magyar kormány járványügyi intézkedései miatt állítsák pellengérre hazánkat. A megjelent mintegy 30 képviselő majdnem mindegyike egyetértett abban, hogy Orbán Viktor és a kormány diktatúrát épít. A brüsszeli vitával kapcsolatban az Alapjogért Központ vezető elemzőjét, Törcsi Pétert kérdeztük. Törcsi úgy véli, a járványhelyzet egy újabb indok hazánk zaklatására; ez nem más, mint a Soros-terv 2.0, ami azt jelenti, hogy örökké tartó hiteleket kellene felvenni az adott országoknak.
Ami a legfeltűnőbb volt már a vita elején, hogy körülbelül 30 képviselő ült a teremben. A vírus miatt lenne ez? Vagy ennyire nem érdekli őket ez az egész?
Egyfelől a vírusnak is köszönhetően sokaknak csak Skype-on volt módjuk bekapcsolódni, de azt látjuk, hogy a Magyaroroszág körüli hisztériakeltés az unióban sem vonz már annyi támogatót maga köré, mint amikor ez „divatos” volt a 2010-es évek elején. Azok, aki a „nyílt társadalomhoz” világához tartoznak – vagy szakmai szempontból, vagy azért, mert rajta vannak az alapítványok egyikének fizetési listáján –, ők azok, akik erőltetik „a magyar ügyet” az EP-ben. Noha sokan vannak az Európai Parlamentben, akik „nyílt társadalomhoz” köthetőek, közülük sem veszi már mindeki komolyan ezt a feladatát, ezért is voltak a mai ülésen ilyen kevesen.
Csak a szokásos: ismét gyávának nevezték Orbán Viktort, amiért nem volt jelen, de valójában ők is tudják, a magyar miniszterelnök azért nem ment el Brüsszelbe, mert egyrészt a járványügyi védekezéssel foglalkozik, másrészt pedig nem alárendeltje az EU-nak, hogy azt csinálja, amit ők parancsolnak neki.
Az, hogy van egy adott gyakorlat, miszerint általában kormányfői szinten várják el az EP előtt a tagállami képviseletet, nem jelenti azt, hogy ne lehetne egy különleges helyzetben különleges lépéseket tenni. Nincs erről írott szabály. Arról van szó, hogy az EU megvádolta megalapozatlanul Magyarországot azzal, hogy sértjük az európai értékeket, de még ahhoz sem vették a fáradságot, hogy azt, akit megvádoltak, meghívják, és lehetőséget biztosítsanak arra, hogy el tudja mondani a valóságot. A legrosszabb kommunista, rákosista időkre emlékeztető koncepciós eljárás ez. A kommunisták legalább ügyeltek a látszatra és meghívták a vádlottat a tárgyalásra; az EP még ehhez sem vette a fáradságot. Az meg teljesen abszurd vád, hogy a magyar miniszterelnök megfutamodott; ők sem gondolhatják komolyan. Ez a „savanyú a szőlő” tipikus esete. Az európai baloldal valamiféle perverz vonzalmat érez az iránt, hogy Brüsszelben vitatkozhasson a magyar miniszterelnökkel, amely viták során Orbán Viktor rendre helyreteszi a komolytalan vádaskodásokat. Ezerszer fontosabb dolga van most minden tagállami kormányfőnek, nem lehet részt venni egy ilyen kutyakomédiában, amikor a liberálisok, a kommunisták, illetve a zöldek vélt jogsértéseken lamentálnak. Újra kell indítani az életet, újra kell indítani a gazdaságot. Bár nyilván van pár képviselő, akiknek van erre ideje és energiája.
Kicsit úgy tűnt, hogy az ellenzéki média cikkeiből idézgettek a hazánkat megvádolók, olyanok, akik még soha nem jártak itt.
Senki ne mondja, hogy egy német szocialista EP-képviselő, vagy egy francia zöldpárti, szélsőbaloldali képviselő önszántából valóban utánanézett annak, hogy gazdasági fejlesztésekkel összefüggésben milyen döntések születtek Magyarországon a kormány és bizonyos önkormányzatok között – ugyanis elhangzott Göd és Szerencs neve is a vitában. Teljesen egyértelmű, hogy ezek a képviselők ezeknek a kisebb városoknak a nevét sem ismerik, mégis emlegették a fenti települések nevét felszólalásaikban. Egyértelműen az látszik, hogy magyar baloldali EP-képviselők mondták tollba ezeket a felszólalásokat. Persze nem várjuk el tőlük, hogy a nemzet mellett kiálljanak; ismerjük, hogy a nemzet ellen dolgoznak – egy 100 éves baloldali hagyomány Magyarországon. Ez ugyan szomorú ugyan, de így van. Most egy különleges helyzet van, egy különleges jogrend van hatályban, amelynek a nevében benne is van a „veszély” szó. Ha valamikor el lehetne várni a magyar ellenzéktől azt, hogy a nemzet oldalára álljon, akkor most van ez a pillanat. Ha erre képtelenek, akkor legalább tehetnének egy szívességet azzal, hogy csöndben maradnak és nem ártanak szándékosan a hazájuknak.
Kétharmados felhatalmazása van a Fidesznek, vagyis a hisztériázók most ezt a demokratikus felhatalmazást kérdőjelezik meg, miközben ők vallják magukat a demokrácia őrzőinek. Kis kétszínűséget érzek ebben a dologban.
A nemzetközi baloldal nem igy gondolkodik a demokráciáról; szerintük akkor van demokrácia, ha ők alkotják a parlamenti többséget, ezáltal ők vannak kormányon. Minden, ezzel ellentétes helyzetben szerintük nem beszélhetünk demokráciáról és jogállamról. Magyrországon és Lengyelországban azért nincs demokrácia, mert keresztény alapokon nyugvó konzervatív pártok rendelkeznek parlamenti többséggel, ezért nincs szükségük rá, hogy a kommunistákat bevonják a kormányzásba.
Mire számíthatunk, ha lecseng a járvány, és ennél is több idejük lesz velünk foglalkozni? A java még csak most jön, 2022 hajrájában?
Nem fokozódik szerintem, az intenzitása erősödhet, de én inkább egy konstans folyamatot látok az elmúlt 10 év tapasztalatai alapján. Az európai baloldal nem tudta megbocsájtani a magyar konzervatívoknak, hogy zsinórban háromszor kétharmados többséget szereztek a magyar Országgyűlésben. Ott vannak még az „apróságok”: a magyar kormány és a visegrádiak nem voltak hajlandóak elfoglalni az EU bevándorláspolitikáját, ezért próbáltak mindig ránk nyomást helyezni. Most itt van a legújabb ok, ami miatt az európai nemzetközi baloldal próbálja támadni Magyarországot. Ez a Soros-terv 2.0, ami azt jelenti, hogy örökké tartó hiteleket kellene felvenni az adott országoknak azért, hogy ha újraindul az élet, az esetleges gazdasági nehézségeket lehessen finanszírozni. A spekulánsok megint az emberek kárán akarnak profitot realizálni; ebben hazánk nem partner, ez pedig egy újabb vitás pont, ami miatt intenzívebben kiritzálnak most minket. Ugyanakkor nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani ezeknek, mert a magyar parlament összetételét nem az EP baloldala, nem külföldi spekulánsok, hanem a magyar választópolgárok döntik el.
Fotó: Horváth Péter Gyula/PS
Facebook
Twitter
YouTube
RSS