Törvény születhet a baloldali erőszak megakadályozására

Innentől fogva köröznek Pinochet helikopterei? Készül a Prónay-féle bevetési egység a TEK-nél? Felcseng a Don’t cry for me Argentina, miközben peronisták veszik át az utcák irányítását? Fallangisták fújnak győzelmi fanfárokat? Azt hiszem, valami ilyesmi forgatókönyv lehet mindazon balosok fejében, akik hírét vették annak, hogy Kocsis Máté bejelentette: amennyiben a körülmények megkívánják, úgy törvénnyel is fellépnek a jövőben az erőszakos, baloldali csoportosulások ellen.

Ami ugyanis pár héttel ezelőtt történt Budapest utcáin, arra évtizedek óta nem volt példa: külföldről importált, kizárólag a balhé kedvéért érkező terroristák vertek embereket. Ezen nincs mit magyarázni, nincs mit mentegetni, semmi kezdenivalónk sincs az egésszel azon túl, hogy megállapítjuk a nyilvánvalót: ilyesminek soha nem lehet helye, egyetlen magyar utcán sem.

Lehetnek persze, akik ezt máshogy gondolják, kardigános entellektüellek, akik vég nélkül maszturbálnak arra, hogy majd mások akasztanak helyettük, ők meg triumfálhatnak, a hazai Antifa, akik bár végtelenül gyávák önmagukban, de úgy vannak vele, mint amikor az iskolaudvaron már fekszik a kiszemelt, akkor csak odasóvárognak stikában rúgni egyet, de ezek kit érdekelnek? Pont eszembe jut erről az egészről egy friss, wannabe Lenin-fiú megnyilvánulása. Tompos Márton, aki a Romentumban valahol Rosa Luxemburg és Daniel Cohn-Bendit szerepét hozza, frissen megfenyegetett egy hévízi fidelitasost, mondván, ők látták, hogy az ottani rendezvényükön fotózott és majd valami anyag kikerül, akkor tudni fogják, kitől származhat az információ. Mi lesz, Márton, nagyon csúnyán néztek majd rá? Rázzátok az öklötöket? A külföldi terroristák nélkül ti csak gyáva noname-ek vagytok, akik utólag még egy füstgyertya dobásának bevallásához sem elég tökösek.

Ami nyilvánvaló, az az, hogy a magyar kormányra az elkövetkezendő években nem kevesebb, hanem több vita vár. A hazai szint irreleváns, mert az tényleg tökéletesen lényegtelen. De az tény, hogy szükséges új frontvonalakat is nyitni, hiába adott már eddig is számos. Mert itt van nekünk a háború kérdése, a szankciók helyzete, az a bizonyos jogállamiság, ami persze full kamu, de mindig fel lehet használni, továbbra is nyitott kérdés – és ebben is szigorítás várható, ez az – a gyermekvédelem kérdése.

Valamint ehhez csatlakozik majd várhatóan a jövőben a baloldali csoportok tombolását meggátolni hivatott törvénytervezet.

Egyszer és mindenkorra ki kell mondani: ez nem Nyugat-Európa, ez nem az Egyesült Államok. Itt nem lesz fékevesztetten tomboló anarchia, nem lesz baloldali irányítás és pláne nem lesz erőszak. Sokszor értekeztem már arról a bizonyos 134. napról, hát nem lenne valóban egyszerűbb elkerülni az egészet? A végén úgyis rácsesztek. Mindenkinek sokkal egyszerűbb, ha a béke vagy legalábbis a békésebb megoldások terepén maradunk. Meglehetősen rossz mintát teremtene, ha innentől fogva az idehaza cselekvőképtelen baloldal abban bízna – bár a kapcsolatok ehhez nyilván adottak -, hogy majd jól behívja a nyugati terroristákat, aztán minden el lesz intézve.

Különben ebben sem változtak ezek semmit sem, igaz? Ez az önkénytelen külföld felé való hajlongás 100 éve végigkíséri a baloldal életét. Hívták be már ezek a szovjeteket, csüngtek a moszkvai elvtársakon, aztán ezt a szerepet átvette Washington, majd Brüsszel is, most pedig ott tartunk, hogy már a terrorért is lenyúlnak.

Na, hát ez itt nem lesz.

Vezető kép: Térfigyelő kamera képe az egyik támadásról.