Az O1G iszonyatos terhe alatt
Sokat gondolkoztam, hogy publikáljam-e ezt az írást, (valójában ebben a percben is gondolkozom, miközben gépelek). Még gyorsan az elején leszögezem, hogy ez nem egy Orbán és Fidesz ellenes coming out lesz, sőt még csak nem is arról akarok írni, hogy kit tartok felelősnek a választási vereségért (amúgy nem is az én tisztem ezt kijelölni, így én hétfő délelőtt már nem okozókat kerestem, hanem az okokra igyekeztem megoldásokat találni és elkezdeni az okok ellen cselekedni is). Ez az írás kizárólag az O1G jelenségről, mint a társadalmunkat iszonyatosan megfertőző vírusról fog szólni.
Tehát. Kezdem onnan, hogy én őszintén bevallom nektek, nagyjából egy évvel ezelőtti kezdettel egy iszonyatos súly nehezedett rám minden nap. Annak a súlya, hogy én valójában semmilyen jövőt nem láttam 2026. április 12-e után. Sem Fidesz győzelemmel, sem Fidesz vereséggel. Egy nagy feketeség képe rajzolódott ki előttem bármikor, amikor a választások utáni időszakra gondoltam. Mindezt természetesen nemzeti és társadalmi szempontból kell érteni. Rettegtem ettől a naptól, mert tudtam, hogy nem lesz már olyan ez az ország, amilyennek eddig ismertük. És akkor jöjjön a magyarázat és a kifejtése annak, hogy miért volt a társadalmunknak valójában iszonyatosan nagy szüksége arra, hogy megszabaduljon az őt megfertőző O1G vírustól.
...Az O1G iszonyatos terhe alatt
2018 óta dolgozom újságíróként, miközben nagyjából azóta vagyok a saját generációmban és az általam ismert világ népszerű mainstream fősodratának ellenzékében, mióta szó szerint az eszemet tudom. Első írásaim még a saját is blogomon jelentek meg teljesen önszorgalomból, mindenkitől függetlenül, amiben már akkor is az akkor aktuális fiatal “lázadó tömörülés” a Független Diákönkormányzat által kirobbantott hiszti hadjáratról fejtettem ki a véleményem. Aztán jött az egyetem, ahol a legvéresszájúbb szélsőliberális szakvezetők igyekeztek minden kis gólyát az első pillanattól kezdve átnevelni a saját oldalukra és belénk verni azt, hogy “Orbán egy diktátor”, hogy hazánkban nincs demokrácia, hogy hazánkban el vannak nyomva az emberek és hogy az “RTL Klub a demokrácia utolsó tartópillére” ebben az országban. Mivel nekem nem tetszett ez az erőszakos elnyomás, és mivel már akkor is sok dologban egyetértettem a Fidesz politikájával, így én egyedüliként ellenálltam és ahol tudtam felszólaltam az egyetemeken zajló szélsőliberális agymosás ellen. Ezzel viszont ellenzékbe kerültem a saját generációmban és mikrokörnyezetemben, miközben ebben az időszakban kezdte átvenni a mainstream trendeket a brutális erejű O1G-ideológia. Ha pedig részese akartál lenni ennek a generációnak, akkor vagy csendben tűrtél, vagy beálltál az O1G propaganda skandálásába.
Aztán eljött 2022, jött az újabb Fidesz kétharmad, ám ezzel együtt még nagyobb fokozatba kapcsolt az O1G-ideológia kiterjesztése is. Egy egész generációt neveltek fel nagyjából 2018-tól kezdve ennek az ideológiának a buborékjában, akikkel eleve úgy terveztek, hogy a 2026-os választásba fognak becsatlakozni. (A tervük be is jött). De fontos megérteni, hogy ezzel már nem is lehetett felvenni a versenyt. Az O1G-propaganda egyfajta rákos megbetegedésként kezdett el terjedni a magyar társadalom egy óriási részében, miközben ezen propaganda szétterjesztésével azt is sikeresen elérték, hogy a “fertőzöttek” semmi mást ne halljanak meg, semmi mást ne akarjanak érteni az O1G-ideológián kívül. Ha fiatalként téged nem sikerült ebben belerántani, akkor pedig egy iszonyatos súlyként, egy, az emberből egy feldolgozhatatlan szorongást okozó érzésként jelent meg az O1G megfoghatatlan nehezéke. Ezzel már nem lehetett felvenni a versenyt. És ezt szerintem mindenki érezte, aki ennek a generációnak és ennek a mikrokörnyezetnek a tagja. Az O1G elérte a célját, az O1G beteljesedett, az O1G-nek innentől vége. Az O1G, ami egy egész generációt mérgezett meg, vagy úgy, hogy félrevezetéssel beszippantotta, vagy úgy, hogy a lázadással megfojtotta a tagjait. Az O1G jelenségbe a tiszások most beverték az utolsó szöget (bár biztosan nem ez volt a céljuk). Innentől kezdve ez a propaganda nincs, innentől kezdve az O1G a múlté. Éppen ezért innentől kezdve várom, hogy ne kelljen lázadnom, ne kelljen csendben üvöltenem a saját, megfertőzött és a baloldal által megvezetett generációmmal. Várom, hogy újra a nulláról induljunk és újra szót értsünk egymással. Mert én most ezen fogok minden erőmmel dolgozni. Ugyanis vallom, hogy ez a generáció is fontos része a magyarságnak, a magyar jövőnek. Én bizakodva tekintek előre.
Emellett persze azt szerintem nem kell magyaráznom, hogy a Tisza győzelme miért okozott szintén egy sötét foltot a jövőképemben. Hiszem ugyanis, hogy nekünk van és volt is igazunk, hiszem, hogy egy Facebook posztokkal a hatalomra segített politikus nem fogja tudni megfelelően vezetni az országot és azt is látom, hogy iszonyatos kihívások várnak ránk. De erről már sokat beszéltem és sokat is fogok. Az O1G-nek viszont itt és most búcsút intek. A fojtogató érzésnek vége. A józan ész most újra lendületet kaphat, mert nincs ami elnyomja. A munka csak most kezdődik igazán.
