Nem tudtuk és nem sejtettük
Fotó: Hegedüs Róbert
Többen mondták a választások napjának koraestélyéről, hogy a mondjuk úgy, “felülről érkező” általános információ még akkor is az volt, hogy szorosan, de győzni fogunk. Ez és a sok, tíz körüli szorosan elvesztett egyéni választókerület számomra azt mondja, hogy az “illetékesek” sem voltak képben. És ugye ez most így egy nem várt vereségnek látszik.
A kampánymenedzsment alapja ugyanis az, hogy jól helyezed ki az erőforrásaidat, tehát ott dobod be a nagyágyúidat, ahol van esélyed nyerni, ott költesz még pénzt, oda csoportosítod az aktivistáidat. De úgy hallottam, hogy a választókerületi esélybecsléseink, amelyek kutatásokon alapultak, szintén teljesen tévesek voltak. Tehát nem tudtuk, hogy vereséget fogunk szenvedni.
“Örök” választókerületekben is vereséget szenvedtünk
A választások előtt 10 nappal beszélgettem egy volt mszp-és felebarátommal, akivel a politikából ismerjük egymást. Nagyjából, a kétharmadig terjedően megjósolta a választások eredményét. Olyan egyéni kerületeket is a Tiszának adott, amelyet én nagyobb vereség esetén sem tartottam lehetségesnek. A szóban forgó mandátumot kis különbséggel buktuk el ugyan, de elbuktuk. Igazából nyerhető lett volna az eredmények alapján, ha az lett volna a becslés előzetesen, hogy ezért a kerületért is küzdeni kell. De nem ez volt a kiindulás, hanem az, hogy agyon kampányoltuk magunkat 35 százalékkal elbukott választókerületekben.
Ő nyilván egy másik véleménybuborékban lakik mint én, de tanulságos, hogy a két buborék valóságértékelése most tért el a legjobban egymástól az elmúlt 7 választáson. 2002-ben mindkét oldal azt gondolta, hogy szorosan nyer a Fidesz, aztán szorosan nyert az MSZP. 2006-ban szintén szoros meccset várt a két oldal és az is lett, szoros, de a korábbinál nagyobb MSZP győzelemmel. 2010-ben egyértelmű volt a hatalmas Fidesz fölény, 2014-ben széttagolt volt az ellenzék és tulajdonképpen 2018-ban is. De a kétharmad nem szükségszerűen volt benne egyik választásban sem, a jelentős Fidesz győzelem azonban igen. 2022-ben volt eddig a legnagyobb különbség a várakozásaink és a valóság között, de akkor ugye pozitív irányba csalódtunk.
A Fidesz és úgy általában az őt körülvevő nem érdekelvű holdudvar mindenestől, kiszakadt, kimaradt, részben a saját szándékából, részben a közösségi média tökéletes ellenzéki felhasználása miatt (a Facebook ugye a Tiszával volt) a valóságos hétköznapi politikai vélekedések világából. Mi pedig mind egyenként, mind közösségként és szakmai közegként buborékba záródtunk, zártak bennünket és zártuk magunkat.
És nem volt önreflexiónk, nem ismertük ezt fel, tulajdonképpen unalmasnak és lényegtelennek éreztük a kampányt, de nem tudtuk, hogy miért. Utólag most már tudjuk, hogy azért, mert kimaradtunk a lényegből. Olyan információkról, tényekről sem vettünk tudomást, amelyek a másik oldalon nyilvánosak voltak. És persze nem lehet elmenni amellett, hogy a kutatóintézeteink, spindoktoraink, kampányguruink sem tudták láthatóan azt, hogy hol tartunk és mi következik. Ügydöntő kérdésekben tévedtek, és ezt azért nagyon alaposan ki kellene beszélni, mert ez már nem csak szakmai probléma, hanem a jelenlegi jobboldal önismerethiányának a fontos része.
A jelenlegi, egyre elkeserítőbb adatok és arányok ellenére, ez egy elkerülhető kétharmad volt, csakhogy a helyzetfelmérésünk az utolsó három hónapban teljesen téves volt. Lehet, hogy ez egy elkerülhetetlen vereség volt, de az előzetes kárminimalizálásnak jelenleg nem látom utólag sem a jeleit.
