Továbbra sem tekinti őshonos népnek a kárpátaljai magyarokat az ukrán vezetés
Volodimir Zelenszkij halaszthatatlan jelzéssel nyújtotta be az ukrán parlamentnek az Ukrajna őshonos népeiről szóló törvénytervezetet. A javaslat szerint csak az Ukrajna területén kívül saját államalakulattal nem rendelkező népeket ismerik el őshonosnak, Kijev álláspontja nyilvánvalóvá vált arról, hogy az országban élő magyarokat és számos más kisebbséget nem tekintenek őshonosnak a saját szülőföldjükön.
Hiába hívta fel a törvényhozók figyelmét a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) arra, hogy a Kárpátalja területén több mint ezeregyszáz esztendeje letelepedett magyarságot is megilleti a jog, hogy Ukrajna őshonos népei között tartsák számon. A legnagyobb magyar érdekvédelmi szervezet kérésével ellentétben nem vették figyelembe a történelmi tényeket a döntés meghozatalakor. Az Ukrajna őshonos népeiről szóló törvénytervezet szövegéből világossá válik, hogy a jogszabályt leginkább egyetlen kisebbségre szabták: Kijevben nem is rejtik véka alá, hogy elsősorban a krími tatároknak kívánnak kedvezni.
Kiemelt szerepüknek politikai okai vannak, a Krím és a krími tatárok kérdése szimbolikus jelentőségűvé vált Ukrajna számára a 2014-es orosz bevonulás óta
– magyarázta a Magyar Nemzetnek Kosztur András, a XXI. Század Intézet vezető kutatója. A szakértő kifejtette, hogy a törvény valójában három türk nyelvű népnek is őshonos státust adna: a krími tatárokon kívül a néhány ezres krími karaita és krimcsák közösségnek is, amelyek a főképp muszlim vallású krími tatárokkal szemben a judaizmus különféle változatait követik. Tekintettel arra, hogy Kijev jelenleg nem ellenőrzi a Krím félszigetet, a tervezetnek inkább kommunikációs célja van, és illeszkedik Zelenszkij nacionalista fordulatába – mondta Kosztur András. Elmagyarázta, hogy a krími tatároké a szovjet időszak egyik leghányatottabb sorsú közössége volt, amelynek tagjait 1944-ben kollaborációval vádolva a Szovjetunió belső területeire hurcolták, és nem is engedték visszatérésüket hosszú évtizedekig. A krími tatárok kérdése így az ukrán hatalom antikommunista, a szovjet múlttal szakítani kívánó diskurzusába is illik, és a nemzetközi színtéren is jól kommunikálható.
A szakértő elmondta: a Donbász kérdése a harci cselekmények miatt háttérbe szorította a Krím oroszok általi elcsatolását a nemzetközi porondon, Ukrajna számára pedig létfontosságú, hogy napirenden tartsa a kérdést, és sem a partnerei, sem az ország lakossága körében ne legyen úrrá a beletörődés. Hozzátette: Kijev azért is választotta a kommunikációs aktivitást, mert nincsenek valódi megoldási javaslatai arra, hogyan lehetne visszaszerezni a Krímet. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint Ukrajnában 248 200 krími tatár, 1196 karaita, valamint 406 krimcsák él. A cenzusból azonban az is kiderül, hogy az Ukrajnában élő kisebbségek aránya meghaladja a huszonhét százalékot az ország lakosságán belül, vagyis körülbelül tizenegymillióra tehető a számuk a mintegy negyvennégymilliós lakosságú Ukrajnában. Ez pedig azt jelenti, hogy a törvény nagyjából kétszázötvenezer főt részesítene csupán előjogokban a többmilliós kisebbségi közösségből.
A legnagyobb csoport közülük természetesen az oroszoké – ellenük irányul elsősorban a legtöbb, utóbbi időben hozott korlátozó rendelkezés. Továbbá több uniós ország nemzetiségei is hátrányosan érintettek a törvényjavaslat által, így a bolgárok, a görögök, a lengyelek, a románok és a szlovákok is, de említhetnénk az önálló államisággal egyébként szintén nem rendelkező gagauzokat is
– részletezte a XXI. Század Intézet vezető kutatója. A törvény elfogadása esetén kizárólag a Krím félszigeten élő népcsoportok gyakorolhatnák szabadon kulturális, gazdasági, oktatási és nyelvi jogaikat, vagyis például az anyanyelvükön tanulhatnának saját oktatási intézményeikben. Kérdéses, hogy a régóta felvetett, de máig nem ismert tartalmú, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló törvény tervezete ezekből a jogokból mennyit ad majd meg a többi ukrajnai közösségnek – fűzte hozzá a szakértő azzal kapcsolatban, hogy már készül az ukrán kormány tervezete a többi kisebbség helyzetéről is, amely felváltaná a jelenleg hatályos, 1992-es törvényt. Kosztur András hangsúlyozta, hogy az ukrán–magyar kapcsolatokra nézve nagy jelentősége lehet a nemzetiségi törvénytervezet tartalmának, amely a nyelvhasználati törvényt illetően nyújthat könnyebbséget az Ukrajnában élő magyarok számára. Hozzátette: az is befolyásolhatja a kétoldalú kapcsolatokat, hogy milyen eredmények születnek majd az oktatási törvénnyel foglalkozó ukrán–magyar munkacsoportban, megmaradnak-e a kárpátaljai magyarság anyanyelvi oktatáshoz fűződő jogai.
Forrás: Magyar Nemzet; Fotó: Kárpátalja.ma
