Továbbra sincs szégyenérzet és önismeret: Gyurcsány szerint ő ma a pislákoló remény a magyarok számára

Gyurcsány Ferenc igyekezett a 2023-as évet is úgy indítani, hogy semmiképpen se felejtsük el: az ő számára nem létezik önkritika és nincs szégyenérzet. Az ország és a nemzet szisztematikus tönkretételét követő évei után nemhogy nem vonult kolostorba elmélkedni, hanem, mintha mi sem történt volna, agresszívan újrakezdte a bomlasztást. Az ellenzéki térfél leszalámizója most sem hagyta abba: tegnap éjjel azt írta ki közösségi oldalára, hogy már csak egy pislákoló remény maradt a magyarok számára, Gyurcsány Ferenc. A rosszindulat, a magyarok lenézése és hülyének nézése láthatóan Gyurcsány és a DK fő nyomvonala maradt 2023-ban is.

Lassan az ember fel sem szegi a fejét, amikor hasonló hagymázas gondolatokat olvas a baloldal részéről, hát még Gyurcsánytól. De amikor az az alak beszél megmentői szerepről, aki néhány év alatt eljuttatta az országot a tönk szélére, aki eladta a nemzeti vagyont, aki válság nélkül is káoszt teremtett és magyart a magyar ellen uszított, azért minden jó érzésű embernek ökölbe szorul a keze. Gyurcsány pedig emelte a tétet: most, amikor a háború és energiaválság nehéz pillanataiban is összehasonlíthatatlan a különbség a mostani kormány és a szocialista-szabaddemokrata ámokfutás, a gyurcsányi őrület között, a Szemkilövető szerint ő a pislákoló remény a magyarok számára. Vajon miféle gonoszság vezetheti azt az embert, akit szektáján kívül minden normális gondolkodású magyar ember a háta közepén sem akar látni? Miféle rombolási ösztön dolgozhat egy Gyurcsány-féle emberben, akinek nincs más életcélja, mint a magyar nemzet sárba tiprása, ellentétetek generálása, hergelés és folyamatos uszítás, vaskos hazugságok tömkelege? Csak ilyen ember írhat arról olyan múlttal, mint az övé, hogy

Magyarország durva hely lett. Akarták, hogy ilyen legyen. Szavaik megmérgeztek bennünket. A jókat is. Lassan a jók is az ő szavaikat mondják. Aki mégis a sajátját próbálja, visszhangtalanul kongó ürességbe zuhan. Zuhanhat.

És igen, Gyurcsány Ferenc beszél a jóról és arról, hogy hazánk durva hely lett, ezen kívül nem sült le a képéről a bőr, amikor mérgező szavakról delirált. Talán elmagyarázhatná a devizahiteleseknek, a tobzódása alatt cserben hagyott nyugdíjasoknak, a 2010 előtti egyetemistáknak és minden magyar embernek, hogy mit jelentenek a mérgező szavak. Ő már csak tudja, hiszen hazudott reggel, éjjel, meg este. Elkótyavetyélte azt, ami a magyar állam tulajdona volt; ne felejtsük el a repteret, amely azóta elképesztő mennyiségű pénzt hoz külföldieknek. Az az ember nevezi magát a magyarok pislákoló reményének, aki gondolkodás nélkül lövette ki a szemeket, lovasrohamot rendelt el ártatlan emberek ellen, az, aki a haverokat kistafírozta, az embereket meg valóban mélyszegénység fele lökte. Ez a Gyurcsány azóta egy teljesen széthulló roncs lett, de foggal-körömmel ragaszkodik a pozícióhoz, a magyar baloldalt pedig mi sem jellemzi jobban, mint hogy egy levitézlett és lezüllött Gyurcsány Ferenc is gond nélkül szétzilálja és felzabálja őket. Ezek után még jobban érdemes átgondolni a Szemkilövető záró gondolatait:

Mi nem engedjük, hogy becstelenségben tartsák az embert, a hazát. Mi jelentjük a holnap még pislákoló reményét Magyarország számára.

A magyar emberek számára az jelenti a reményt, ha Gyurcsány és a DK sosem kerül a kormányrúd közelébe sem; a helyük a történelem süllyesztőjében és a szégyentáblán van.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula/PestiSrácok.hu