Trianon: a megoldás lehetőségei – Raffay Ernő írása a PestiSrácok.hu-nak

“Rövid írásomban két témával foglalkozom: először egy rövid válasz egy rágalmazónak, aki oly’ nagyra tartja magát; a másik a jelenlegi legfontosabb magyar ügyek egyike: mit tehetünk Trianonnal kapcsolatban?” – Raffay Ernő történész, író, az Antall-kormány egykori honvédelmi államtitkárának vitacikke a PestiSrácok.hu-n!

Rendkívül fontos az a vita, amit Huth Gergely nyitott meg a Magyar Nemzetben (A horvátoknak sikerült – 2023. augusztus 16.). A lényege az, hogy a horvátokat nem gyáva politikusok vezették, mint a magyarokat, hanem olyan személyek, akik önvédelmi háborúval visszaállították a történelmi Horvátország határait. A vitában Csóti György is megszólalt (Kárpátaljáról még egyszer az igazat – Magyar Nemzet, 2023. augusztus 22.) E szerző személyemről ezt írja:

Raffay Ernő egészen más eset. Őt erősen nemzeti érzelmű, jóhiszemű naiv álmodozónak tartom. Évtizedek óta azt hirdeti, reménytelen fáradozás az elszakított nemzetrészeknek autonómiát követelni, ez soha nem fog megvalósulni. Ezzel szemben egyenesen a területi revízióra kell törekedni, de legalábbis az 1938 és 1941 között elért határokat kell követelni. Körülbelül negyed százada állítja azt az ostobaságot, politikatörténeti képtelenséget, hogy a függetlenné vált Ukrajna vezetői a kilencvenes évek elején felajánlották a magyar kormánynak Kárpátalját, de Antall Józsefnek nem kellett (!). Jó tíz évvel ezelőtt leültem vele ezt a kérdést tisztázni. Megkérdeztem, honnan veszi ezt a hihetetlen információt. Lenézett a földre, másodpercekig hallgatott, majd a fejét felemelve így válaszolt: »Egy ukrán paptól hallottam.« Erre mondják szép magyar fordulattal: No comment. Megkértem, ne híresztelje ezt a képtelenséget. Megígérte, de azóta is terjeszti.

Nos, az eset így történt: Csóti, mintegy 20 év szünet után fölhívott, s kérte, keressem fel őt a képviselői irodaházban. Ott tisztázó szándék nélküli, számonkérő stílusban hozta a tudomásomra, hogy a legmagasabb külügyi szintről azt követelik tőlem, hogy amit az elmúlt húsz évben mondtam Kárpátaljáról, nyilvánosan vonjam vissza egy újságcikkben, „ők” pedig ezt közlik a kormánylapban. Ezt visszautasítva elmondtam neki, hogy a 90-es évek elején fölkeresett a honvédelmi minisztériumban egy magyar katolikus szeretetszolgálat vezető papja és egy osztrák bárónő, s a beszélgetés végén azt mondta a magyar pap, hogy beszélt az ukrán államelnökkel, aki a magyar kormány segítségét kérte a magyar politikusoktól, s azt éreztette vele, hogy esetleg lehetne szó területi ügyekre is vonatkozó tárgyalásról. Ukrán papot soha nem ismertem.

Tehát, Csóti vagy rosszul emlékszik, vagy lejáratási céllal nem mond igazat. Minősíthetetlen stílusa és követelése, amit akkor megbízásból tett, kiábrándító volt a 2010-es kormányváltás után. Természetesen nem ígértem e személynek semmit, ebben sem mond igazat. Ami a naiv, álmodozó jelzőket illeti, elmondhatnám tárgyalásomat Morozov tábornokkal, az első ukrán kormány hadügyminiszterével és Tkacs Dmitro Ivanovics úrral, Ukrajna későbbi budapesti nagykövetével. Mindezt Antall miniszterelnök utasítására tettem, abban a reményben, hogy Kárpátaljával „történik valami”. Hát igen: az alapszerződésben az Antall-Jeszenszky-Für kormány lemondott e magyar-ruszin területről.

Balsai István, Raffay Ernő és Antall József miniszterelnök 1991. májusában a parlamenti ülésteremben. MTI Fotó: Kovács Attila

Ami pedig cikkében Csurka István megítélését illeti, tény, hogy Csurkával többször beszélhettem külügyi és nemzetiségi ügyekről, e témákról írtam is a Heti Magyar Fórumba. Csóti egyes, azóta már elmozdított atlantista-liberális politikusok kiszolgálója jobban teszi, ha nem nyilatkozik az egyik legnagyobb magyar gondolkodóról, Csurka Istvánról.

Van azonban e szánalmas ügynél százszor fontosabb is:

Három lehetőség közül választhatunk

Írásom címében arra utalok, hogy a magyarok előtt alapvetően három lehetőség áll a trianoni szétdarabolásunk meghaladásában:

1. Elfogadjuk Trianont;
2. Az idegen megszállás alatt álló egyes olyan magyar területeken, ahol még magyar többség van, küzdelmet folytatunk a területi autonómia esetleges eléréséért;
3. Nemzetközi harcot indítunk a területi revízió, azaz az országhatárok Magyarország javára történő megváltoztatásáért.

Ha elfogadjuk a trianoni szétdaraboltságot, akkor kb. száz év múlva az idegen megszállás alatt most még létező, de fölgyorsulóan csökkenő lélekszámú magyarság eltűnik: jó románok (Ludovic Orban), szlovákok (Rastislav Káčer), ukránok (Sándor Fegyir) lesznek. Trianon elfogadásának álláspontja sajnos mostanában realitás: csonkaországi magyarok millióinak ez a véleménye. Évtizedek óta járom Trianon-előadásokkal az országot, ismerem a véleményeket.

Az autonómia-küzdelem azt jelenti, hogy a háromféle autonómia: a személyi elvű-, kulturális és területi-közigazgatási közül a kisebbségi magyarok számára valamilyen mértékben a két első rendelkezésre áll a kommunizmus bukása óta az utódállamokban (most Ukrajnát kivéve), de ez is korlátozottan. A mostani budapesti kormánynak fontos szerepe van, főleg a kulturális autonómia terének, lehetőségeinek kitágításában. Ez az idegen megszállás alatt élő magyarok számára a megmaradást biztosító tényező. A legfontosabb a területi-kulturális autonómia. Ilyen célkitűzés jelenleg csak a Székelyföldön létezik. Katalóniai típusú (székely államelnök, miniszterelnök, kormány, magyar rendőrség, tanügyi rendszer, önálló költségvetés stb.) létrehozásának nincs realitása, ugyanis az EU kisebbségi-nemzetiségi ügyekre vonatkozó rendelkezései, ajánlásai ezt nem biztosítják, ráadásul a szlovák, ukrán, román kormányok hallani sem akarnak magyar területi autonómia létrehozásáról. Például Románia és Ukrajna már szinte elveszítve állami függetlenségét, amerikai befolyási övezetté vált, a szlovákság pedig nem képes folyamatosan, üzembiztosan működő államot alkotni, arra azonban van erejük, hogy meggátolják a magyar területi autonómia létrejöttét.

Mégis, játsszunk el a gondolattal, hogy a román képviselők megszavazzák, s létrejön Székelyföld autonómiája. Ez óriási lehetőségeket adna az ott élőknek – azonban kb. tíz éven belül az erdélyi magyar szórványban, kilátástalanságban élő magyarok nagy eséllyel eladnák ingatlanukat a románoknak, s a Székelyföldre költöznének, mivel ott magyar lenne a közigazgatás, s pl. lenne magyar iskola a gyerekeknek. Ez szép, azonban hamarosan az lenne a következménye, hogy az autonómia területén túlnépesedés alakulna ki, s nem lenne elegendő munkahely és lakás. Ezen évtizedes munkával lehetne segíteni, a magyar állam sokszáz milliárdos beavatkozásával. Viszont ez azt is jelentené, hogy Erdély talán összes többi megyéjét odaadnánk a megszálló románságnak, azaz e hatalmas területet föladnánk. Ráadásul a területi autonómiát Nagy-Románia államhatárain belül lehetne csak megvalósítani, ami ismét csak Romániát erősítené. Tehát az autonómiának nem csak jó, hanem sok rossz következménye van/lenne.

Ezek miatt is mondom, hogy a harmadik megoldás lehet csak a megfelelő: a határok Magyarország javára történő módosítása. Mi kell ahhoz, hogy ez realitás legyen? Nincs itt tér ennek részletes kifejtésére, ezért csak fölsorolom a területi revízió előföltételeit: erős Magyarország, hiszen a határkérdés fölvetése nem az idegen megszállás alatt élő magyarok feladata, hanem a magyar kormányé. Az erős Magyarország kifejezés azt jelenti, hogy erős gazdaság kell ahhoz, hogy brutális ütőerejű magyar hadsereget lehessen építeni. Románia most emelte a GDP 2,5  százalékára a hadseregére fordítandó összeget, tehát Magyarországnak a lengyel arányt, a GDP 4 százalékát kell azonnal ráfordítania. Ha van erős gazdaság és erős, támadófegyverekkel ellátott hadsereg, akkor fordulatot hajthat végre a külpolitika is: a mi legfontosabb ellenségünk nem csak Brüsszel és egyes szánalmas nyugati politikusok, hanem a kisebbségi magyarok életét megkeserítő országok és politikusaik. Mint látjuk, a visegrádi négyek „szövetsége” csak pillanatnyi ügyekben használható és sajnos bármelyik pillanatban ellenünk fordulhatnak. (Már az Antall-féle visegrádi hármakat sem támogattam.)

A következő előföltétel a megfelelő magyar kormány megléte. Bethlen István gróf a területi revízió bejelentésével 1927-ig várt, ettől kezdve nem csak célozgatás történt a határkérdésre. A revízió következő előföltétele a nagyhatalmi szövetséges megtalálása. Végül, de nem utolsósorban nevezem meg a területi revízió legfontosabb előföltételét: azt, hogy a magyarság mit gondol, hogyan foglal állást erről a döntő kérdésről.

Emiatt is rendkívül fontos Huth Gergely vitaindító írása, hiszen a horvátok a 90-es években példát mutattak a magyaroknak, s nem a magyarság hibája, hogy az akkori gyáva, tehetetlen, az ellenséggel szövetséget kereső vezetői elárulták a magyar érdekeket. A helyzet azóta is adott: Magyarország darabokban, az idegen megszállás alatt élő magyarokat most is elnyomják. Mindenki döntse el, mit akar: a milliós kisebbségi magyarság elpusztításának megengedését, vagy egy jóval nagyobb, a Kárpát-medencében domináló erős Magyarországot?

Csóti György, Antall József egykori titkára, az MDF, majd a Fidesz képviselőjének, illetve Hetzmann Róbert, a Patrióták alapítójának hozzászólásait EBBEN a cikkünkben foglaltuk össze. Jeszenszky Zsolt érvelését pedig ITT olvashatják el.

A vitacikk állásfoglalása nem a szerkesztőség közös véleményét tükrözi!