Trianon: a nemzetvesztő liberális politika mementója

Hívjuk csak be az oláhot, hiszen olcsóbban dolgozik, mint a magyar! – mondta az erdélyi magyar nemes kétszáz éve. Ne kelljen magyarul tanulnia a befogadott oláhoknak! – mondta százötven éve a liberális magyar politikus. Napra pontosan kilencvennyolc éve ebből lett Trianon. A történelem ismételné önmagát: napjaink zombi-liberálisai szerint be kéne fogadnunk az olcsó afrikai-ázsiai munkaerőt, hátha ők is kiszakítanak majd néhány megyét maguknak száz év múlva. Szerintük Trianon amúgy sem tragédia. Szerintünk viszont az. De van rá gyógyír!

Akármilyen szép az idő, ma gyászolunk. Kilencvennyolc esztendeje ezen a napon, június 4-én, magyar idő szerint 16 óra 32 perckor írta alá a Versailles melletti Nagy-Trianon kastélyban Benárd Ágoston küldöttségvezető és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ azt a papírfecnit, amely szétzúzta, darabjaira szaggatta a történelmi Magyarországot. Hazánk kétharmad része és az ott élő több millió magyar idegen, ellenséges műállamok uralma alá került. E műállamok hálálkodás helyett a mai napig gyűlölnek minket, és az ajándékba kapott területeken élő őshonos magyarság eltüntetésén, beolvasztásán dolgoznak. Trianon a Nyugat legalávalóbb bűne volt, amit ellenünk elkövetett, pedig bűneik lajstroma igencsak hosszú. Ez nem vélemény, hanem szikár tény.

„Trianonozásaink” alkalmával a köztünk élő, bárgyú liberális ismerőseink rendre nekünk szegezik: „Ez sérelmi politizálás!”. Mire a válaszunk: a magyarok java rend- és igazságszerető fajta, és szereti magát időről-időre emlékeztetni arra, kitől mit kapott. Leltárat készítünk. Hogy majd valamikor, ha eljön az ideje, kamatostul visszaadjuk a kölcsönt. S ha netán nem jönne el ez az idő? Nos, a szándékunk legalább megvolt rá. Úgyhogy csak nyugodtan „sérelmi politizáljon” ezen a szomorú napon (is) minden magyar, nyugodtan vegyük kézbe ma is kedvenc szerzőinket – ki-ki vérmérséklete szerint Juhász Gyulát, József Attilát, Wass Albertet, Tamási Áront vagy Tormay Cécilet –, és segítségükkel elevenítsük föl azt a fájdalmat, amelyet tágabb családunknak: a magyar nemzetnek okozott és okoz ma is Trianon. Mikor ezzel rendesen megvolnánk, akkor akár abba is hagyhatjuk aznapra a „sérelmi politizálást”, de természetesen nem azért, hogy ezzel az esetleg a közelünkben tartózkodó, felháborodottan kaffogó liberális ismerősünknek a kedvére tegyünk. Eszünkben sincs a kedvére tenni. Már csak szellemi elődei okán sem.

• Június 4-e a gyáva, megalkuvó, önfeladó és nemzetvesztő liberális politika totális csődjének is a mementója.

Trianonhoz nemcsak a Nyugat aljassága kellett, hanem például azoknak a magyar földbirtokosoknak a pénzéhsége is, akik inkább a „Regátból” hívtak oláhokat erdélyi földjeikre, mert olcsóbban dolgoztak mint a magyarok. Nagyobb hasznot termeltek nekik… S a behívottak jöttek, s hozták a pereputtyot, az ismerősöket. Trianon bűne azoknak a liberális politikusainknak a lelkén is szárad, akik elszabotálták a Magyar Királyságba befogadott több millió szláv és oláh migráns asszimilálását. (Akkori hiperliberális oktatáspolitikánkra jellemző: a nemzetiségi iskolákban az 1907-es Lex Apponyiig még a magyar nyelvet sem kellett kötelezően tanítani!) E migránsokról ma már tudjuk, valójában honfoglalók voltak: nagy tömegben idejöttek, elszaporodtak, és a kedvező alkalmat kivárva, külső hatalmak segítségével elszakadtak. Pontosan ugyanez a liberális őrület az, amely napjainkban az afrikai, ázsiai gazdasági migránsok befogadását követeli… Mert a zombi-liberálisnak halvány segédfogalma sincs a történelemről, így okulni sem tud belőle. Vagy ha valamelyest ismeri, akkor olyan lelkesen üdvözli Trianont, mint a leépülőfélben lévő Vágó István.

• A legújabb liberális őrület: tiltakozni a kormány népesedési politikája ellen. Orbánék ugyanis – még kimondani is szörnyű – azt szeretnék, hogy ne haljon ki a magyarság (a családonkénti átlag 1,5 gyermek oda vezet), s ezzel ne idézzünk elő egy újabb Trianont. Liberálisainknak ez nem tetszik. Hát elkezdték verni a tamtamot. 

Az egyik liberális szerint nem az a baj, hogy fogyunk, hanem hogy buták vagyunk, a másik szerint nem kár értünk, a harmadik szerint pedig nem szabadna „nyomasztani” a nőket a szüléssel… Liberálisainkat kilencvennyolc éve és most sem érdekli, ha elfogy a magyar és Trianon lesz belőle. Őket nem érdekli nemzet, haza. Vagy bármi, amiben lélek van.

• Ez is Trianon leckéje: többé nem szabad a kormányrúd közelébe engedni a gyávákat, a „Merjünk kicsik lenni!” hirdetőit, 2004. december 5-e nemzetárulóit. Azokat sem, akik nemzet helyett a nemzetköziségről, világpolgárságról delirálnak. Akik a magyart lenézik, miközben minden idegent szépnek, egzotikusnak látnak. És akik jutalomfalatkákért bármely idegen hatalomnak kiszolgáltatják a hazánkat. Az se baj, ha nemcsak a kormányrúd közelébe nem kerülnek többé, de saját tanácsukat megfogadva elhúznak Londonba mosogatni, hiszen ott szerintük úgyis olyan csodás…

Mi pedig – akiknek Vörösmarty Szózata az alap, és akik nem akarunk idegen földön élni – kapaszkodjunk össze (Nemzeti Összetartozás Napja), és népesítsük be újra a Kárpát-medencét, a magyarok hazáját! Ez a gyógyír Trianonra! 2002 áprilisában az volt a jelszó: „Mindenki hozzon magával még egy embert!” Ma pedig ez legyen: „Mindenki neveljen föl még több magyart!”