Egy város, két közösség. A mai napig a múlt sötét árnya telepszik Marosvásárhely lakóira. Feszültség és máig kibeszéletlen traumák teszik nehézzé magyarok és románok együttélését a városban. A magyarok leginkább felejteni és gyógyulni szeretnének, de vajon behegedhetnek-e azok a sebek, amelyeket a történelem újra és újra feltép? Marosvásárhely szomorú példája annak a rombolásnak, amit Trianon és az azt követő évtizedek okoztak.
Itt először is a komplexusokról, pontosabban a kisebbrendűségi komplexusokról kell szólnunk. Ha diagnosztizálnom kellene a román társadalmat, ez lenne az első betegség, amit azonosítanék. A románok ekkor fedezik fel saját jelentéktelenségüket: mások kénye-kedvének folyton kiszolgáltatott kis ország vagyunk. A „nemzeti”, az ideális Románia területének jókora része idegen uralom alatt áll. Erdély a magyaroké vagy az osztrákoké, Besszarábia az oroszoké, Dobrudzsa a törököké. Az idegenektől való tanulás örökös kényszere, átvenni mindazt, amit alkottak, állandóan valaki pótkocsijának lenni. Ebből a komplexusból dölyfös építmény születik: a birodalmiság, amely arra hivatott, hogy a jelen parányiságát ellensúlyozza.
A fenti sorokról méltán gondolhatnánk, hogy egy szélsőségesen soviniszta, nacionalista magyar véleményt tükröz a román társadalomról. Pedig nem. Ezek Lucian Boia, a Nyugaton egyik legelismertebb román történész nem éppen hízelgő sorai saját népéről. Boia professzor ebből a komplexusból vezeti le Románia Erdéllyel kapcsolatos törekvéseit a Trianont megelőző években. A román értelmiség a XX. század elején látta, hogy a kormányaik tehetetlenek az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben, ezért az európai közvélemény felrázásának módszerét kell alkalmazniuk. Megkezdték hát a propagandát, amelynek első éveiben alig voltak sikerei. Meg kellett küzdeniük ugyanis az 1848/49-es magyar forradalom és a magyar emigráció által kialakított magyarságszimpátiával. A kiegyezés után e rokonszenv gyorsan csökkent Nyugat-Európában, főleg attól kezdve, hogy az első világháború előestéjén a magyarság a Nyugattal szemben álló hatalmi csoport tagja lett. Ez olyan alapot teremtett a román propaganda számára, amelyet felismert, s kihasznált. Eközben a magyarság iránti rokonszenv többek között a román irredentizmus hatására 1918-ra teljesen eltűnt.
Kádár János vs. Romsics Ignác árulása
A Trianont követő évtizedekben főként a szocializmus okozta rombolás bizonyult rendkívül kártékonynak a magyar ügy szempontjából. Kádárék megbocsáthatatlan bűnt követtek el az erdélyi magyarsággal szemben. Kádár János éppen Marosvásárhelyen árulta el és dobta oda koncként az erdélyi magyarságot a románoknak. A városban 1958-ban járt az MSZMP pártküldöttsége. A magyar pártfőtitkár igyekezett mindenben a román fél kedvére tenni. Horthysta, fasiszta kilengésnek minősítette a II. bécsi döntést, amikor Észak-Erdély, ha csak egy rövid időre is, de visszatért Magyarországhoz.
Amikor Kádár a Román Munkáspárt kisebbségpolitikáját dicsérte, sok magyar csalódottan azonnal távozott a helyszínről, többen a románokat és a kommunistákat szidták. Kádár leginkább azzal „döfte szíven” a marosvásárhelyi magyarokat, amikor pohárköszöntőjében azt mondta, hogy
itt laknak magyar származású emberek is, ugyanakkor a nacionalizmus mélyen él az emberek gondolkodásában; a magyar államot érdekli, hogy mi történik a határon túli magyar származásúakkal, de persze érdekli a cseh, a szlovák és a román dolgozók sorsa is.
Kádár egyúttal megköszönte az 1956-os magyar forradalom leveréséhez nyújtott román segítséget.
Ez a fajta mentalitás mélyen beitta magát a rendszerváltás előtti magyar történetírásba. Nem is az a megdöbbentő, amit 1990-ig műveltek egyes párthű magyar történészek, hanem hogy az Erdéllyel kapcsolatos önfeladó hozzáállás szószólói ma is ugyanazt hirdetik, mint 40 évvel ezelőtt. Romsics Ignác 2018-ban megjelent, Erdély elvesztése című művében is a Horthy-rendszer románok ellen elkövetett bűneiről beszél, egyben leszögezi, hogy Erdély örökre elveszett. Kérdem én, hogy ezek után miért ne rúgna belénk, aki csak tud, miért ne mondaná kéjes vigyorral Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság leköszönő elnöke, hogy Erdély elcsatolása ma is európai ünnep.
Marosvásárhely tragédiája
Nézzük meg, hogy mit csináltak ezzel szemben a románok a Trianont követő évtizedekben. Éppen Marosvásárhely volt az egyik legfontosabb kísérleti terep a számukra, ahol be akarták bizonyítani, hogy Erdély végérvényesen a románoké. A Székelyföld kapujaként is emlegetett város mindig is szálka volt a szemükben, hiszen a Partiumban végrehajtott lakosságcserét itt a Székelyföld közelsége és a székelyek szívóssága miatt nem tudták túl nagy sikerrel végrehajtani. Pedig mindent megtettek, de a rendszerváltáskor így is valamivel több magyar élt itt, mint román.
Központi tervként irányozták elő, hogy 1980-ra 120 ezresre kell felduzzasztani a várost, hogy végre a román lakosság legyen többségben. Új lakótelepeket építettek, és szinte öntötték be a városba a színromán régiókból érkező, az erdélyi mentalitást nem ismerő, magyarokat soha nem látott lakosságot. Ennek következményeként a ’80-as évek végére Marosvásárhely egy lappangó etnikai feszültségtől terhes nagyvárossá vált.
Dokumentum: Ladariu és Dorin aljas vezényletével így hergelte a román postásokat a Vatra Românească
No gallery template found!A helyzeten az sem segített, hogy az 1989. decemberi romániai forradalom – Tőkés László hősies küzdelme miatt – közelebb hozta egymáshoz a románokat és a magyarokat. Marosvásárhelyen is sírva borult egymás nyakába román és magyar. Mindenki örült, hogy vége a gyűlölt diktátor, Ceasusescu rémuralmának. Akkoriban a marosvásárhelyi magyarokban élt a remény, hogy a városnak hosszú évtizedek után ők is megbecsült tagjai lesznek. Pár hónappal a forradalom győzelme után, 1990. februárjában Marosvásárhelyen azonban megalakult a Vatra Românească (jelentése: Román Tűzhely) nevű szervezet, amely a későbbiekben egész Erdélyt behálózta fiókszervezetei révén.
A Vatra érdekvédő szervezetként mutatta be magát; létrejöttét azzal indokolták, hogy megszűnt Romániában az erős központi irányítás, így pedig félő, hogy a magyarok átveszik a hatalmat a városban. Arra is hivatkoztak, hogy az 1989. júniusi Nagy Imre-újratemetés megmutatta, hogy Magyarországon ismét ’56 szelleme kísért, az éledő magyar nacionalizmus pedig a többi között Erdély visszacsatolására fog irányulni, ahogyan annak idején a Horthy-korszakban. A román propaganda rendkívül sikeresen teljesített a városban. A Vatrába beléptek román diákok, értelmiségiek és munkások egyaránt. A Ceausescu bukását követő politikai káoszt a román nacionalista erők sikeresen használták föl arra, hogy folytassák a magyarság kiszorítását Marosvásárhelyről.
A Vatra Românească tagjainak kapóra jött, hogy a gyűlölt elnyomó szervezetnek, a Szekuritáténak egy alibire volt szüksége létezése fenntartásához; az állambiztonságot ennek híján 1990 márciusában fel kellett volna oszlatni. A márciusi, Marosvásárhelyen kirobbantott etnikai konfliktussal azonban igazolni lehetett, hogy más néven ugyan, de szükséges a Szekuritáté személyi állományát átmenteni.
A magyarellenes uszítás a városban szervezetten történt. A görgényvölgyi román parasztokat olyan hamis üzenetekkel hergelték föl, például azzal, hogy Marosvásárhelyen halomra ölik a románokat. Az események jól ismertek. A kaszával, kapákkal felszerelkezett román földműveseket, munkásokat és bányászokat buszokkal utaztatták be a városba, ott pedig hajtóvadászatot rendeztek a magyarok ellen. A pogrom után magyarok egy csoportja törlesztett ugyan a sérelmek miatt, de a történtek kitörölhetetlen nyomot hagytak a helyi magyarság lelkében. A „fekete március” után megindult a magyarok tömeges elvándorlása nemcsak Marosvásárhelyről, de más erdélyi megyékből is.
Még ma is birodalmat akarnak a románok
Az 1996-os magyar-román alapszerződés egy újabb bizonyítéka annak, hogy hogyan lövi lábon magát a magyar kül- és nemzetpolitika. A Horn-kormány ebben a Kádérék által követett határon túli magyar politika hűséges folytatójának bizonyult. Az alapszerződés rögzítette, hogy Magyarországnak nincs és nem is lesz területi követelése Romániával szemben. Vajon ugyanezt kimondta volna valaha is a román diplomácia Besszarábia kapcsán, amelyet a II. világháború után a Szovjetunióhoz csatoltak? Soha!
A románok – az aktuális bukaresti kormánytól függetlenül – mindig is komolyan vették a tér birtoklásáért folytatott harcot. Ők olyan területeket is birtokolni akartak, amelyekre egyébként semmi jogalapjuk nem volt. Ezért akarták a Tiszáig kitolni határaikat az első világháború után. Nagy-Románia, mint birodalom eszméje számukra a legfőbb identitásképző elem a mai napig, mivel mást nem nagyon tudnak felmutatni a múltjukból.
Ezt nem mi mondjuk, hanem Lucian Boia professzor, a külföldön egyik legtöbbet idézett román történész. A román birodalomépítés talán legkézzelfoghatóbb jele az, ami a rendszerváltás óta Marosvásárhelyen történik. Abban a pillanatban, ahogy a mérleg nyelve egy kicsit is a román lakosok irányába billent, elérték, hogy Dorin Florea személyében román polgármester vezesse a várost. Florea 2000 óta áll a város élén.
A Vatra Românească ma is él, uszít és szervezkedik
A polgármester a nemzetiségek felé nyitott városatya szerepében tünteti fel magát, eközben döntéseivel újra és újra megalázza a helyi magyarokat. Pár évvel ezelőtt a magyarokról elnevezett utcaneveket átírták románra. Így lett például Dózsa Györgyből Gheorghe Doja. Jól emlékszünk, hogy a magyargyűlölő polgármester Gheorghe Funar Kolozsváron Mátyás királyból csinált román hőst.
Dorin Florea, Marosvásárhely első embere éppen 10 évvel ezelőtt azzal provokálta a magyar lakosokat, hogy díszpolgárrá avatott egy olyan újságírót, aki 1989-től kezdve, mint az egyik helyi újság főszerkesztője oroszlánrészt vállalt a magyarellenes uszításban, amely végül a véres márciusi eseményekbe torkollott. Véletlenek nincsenek, hiszen mind Florea, mind a kitüntetett Lazar Ladariu tagjai voltak a 30 éve megalakult, magyarellenes, Vatra Românească nevű szervezetnek.
Élni kell!
Szomorú következmény, hogy az 1990-es „fekete március” és az azóta tartó román nyomulás fásulttá és önfeladóvá tette a marosvásárhelyi magyarokat. Leginkább a „fátylat a múltra” magatartás jellemzi őket. A túlélés útjaként nagyon sokan a vegyesházasságot, a vegyes kapcsolatokat választják. A normakövetés egyre inkább a román; nagyon sok magyar fiatal dönt úgy, hogy a jövőt szem előtt tartva inkább Bukarestbe megy egyetemre. Hogy miért? Azért, mert élni kell és túlélni! A 2010 óta fennálló új nemzetpolitika komoly erkölcsi támogatást jelent ugyan a határon túli magyaroknak, de ez nem oldja meg a mindennapjaikat, hisz nekik kell ott helyben boldogulniuk, megmaradniuk valahogy. Hiába viszi el az Orbán-kormány most már a határig az autópályát, ha a román kormány nem akarja ezt a munkát a maga oldalán folytatni a Székelyföldig. Még egy nyomorult napi repülőjáratot sem tudunk összehozni Marosvásárhelyre, a magyar turizmus és vállalkozásfejlesztés másik elengedhetetlen eszközéről, a székelyföldi repülőtér megépítéséről nem is beszélve! Nyilvánvalóan emögött is ott áll a román politika és adminisztráció szívós ellenállása, hiszen a magyar régióikat összekötő infrastruktúra ellentétes lenne a birodalomépítései törekvéseikkel.
Nem marad más eszközünk, mint hogy amilyen szívósan nyomulnak a románok Erdélyben, mi is ugyanolyan szívósan kitartsunk az erdélyi, és egészében véve a határon túli magyarok mellett, mert mi – a szocialistákkal vagy Gyurcsánnyal ellentétben – soha nem mondunk le róluk-rólunk!
Vezető kép: Rendőrök vegzálják a Székely szabadság napjára érkező magyarokat Marosvásárhelyen, 2016-ban. MTI Fotó: Boda L. Gergely
Hesslerezredes
2019-06-04 at 13:21
Az a kérdés, hogy ki tud minél jobb polgári életet biztosítani a területén élő népeknek? Románia – belátható időn belül – biztos nem. Magyarország? Talán, mindenesetre mi már ráléptünk erre az útra. Ha olyan vonzó állapotok lesznek nálunk, mint amilyen Ausztria volt nekünk a kádár-világban, akkor van esélyünk egy önálló Erdéllyel való föderációra.
Hesslerezredes
2019-06-04 at 16:25
A nagy elválasztó a nyelv. Európai fehér emberként mi elsősorban a magyar nyelvtől vagyunk magyarok, ahogy a románok/szlovákok/stb. is a nyelvüktől azok, amik. Mert egyébként fizikailag bárki bármely más európai nép tagjai is lehetne fehéremberként. Nincs magyar/román/szlovák stb. faj! Kérdés, hogy a nyelvi problémán – megértés hiányán – hogy lehetne túllépni? Mi magyarok ezzel a nyelvvel itt nagyon nagy hátrányban vagyunk a többiekkel szemben. Esetleg ha bevezetnénk az interlingua-t?
zolatiguszti
2019-06-04 at 22:24
Jelzem 8 km -re a “román” határátkelőtől, mely másik oldalán született nagyanyám….ha átmegyek a “román” piacra.Pofáról megmondom ki a cigány, oláh cigány magyar román. A valódi románok kreol bőrűek.De fizimiskájukon is látszik hogy balkáni nép. Nem a ruhán a fejükön.Van persze kivétel sok de fő irányban működik
TS
2019-06-04 at 11:59
Egyébként meg nagyon sok román emberrel beszéltem (néggyel egy óra alatt a vonaton!), akik azt mondták: jó lenne, ha Erdély független lenne! Én nem kérdeztem, nyilván, ez kényes téma velük. Tudjátok, ez mit jelent?
Logikus
2019-06-04 at 14:10
Igen tudjuk. Én is sok románt ismerek, akik egyet értenek a függetlenséggel, de szintén sokat ismerek, akik legszívesebben elpusztítanák az összes magyart…
zolatiguszti
2019-06-04 at 22:20
Pedig ez a jó irány.Hiába vergődnek a nagyromán álom sose működött.Ha magától bomlana fel úgy hogy egy katonánk se teszi át a lábát na az az igazi tökön rúgás lenne a nagy román öntudatra.Ráadásul két érdek lenne rögtön.A regátból mennek Erdélybe mert ott jobb a pénz.Erdélyben tele a tökük mert viszik a pénzt Bukarestbe.A regát ürül ki jobban mint Erdély.
1 Szolgálatoknak kellene erősíteni azt a bújtatott propagandát, hogy “Értjük mit nyert románia Erdéllyel.De Erdély mit nyert romániával?”.Érzékenyítve a lakosságot hogy szakadjanak ki romániából.
2 Felkészíteni Magyar pénzintézeteket a szakadáskor extra pénzügyi forrással lépjenek be az új független állam gazdaságába.Mire a helyiek kettőt pislognak Magyar gazdasági fölény legyen.
3 Előtte Csokkal és más család támogatással megállítani a hanyatlást.
4 Majd a leváló Erdélyt elsőnek leismerni.
5 Erdély gazdaságát úgy segíteni hogy nőjön mindenki életszínvonala de a Magyar előny ne csökkenjen.Akkor Erdélyi román zsákutcába téved ami volt nem megy ha bővülni akar a Magyarok szekerét kell hogy tolja de az meg úgy lesz beállítva hogy hosszútávon ne a románnak legyen a jobb.
Ha semmi mást nem nyerünk vele az Erdélyi és a regáti románok között kultúrális és gazdsági törés jön létre és rögtön nem 17 millióval kell huzakodni hanem csak 4-5 millióval mert a másik fele mást akar.Innentől bármilyen román katonai kalandor politika kilőve.Egy fenyegetésnek vége.
2 Szétg
Hesslerezredes
2019-06-05 at 09:03
Guszti! 100/100!!!!!
Hesslerezredes
2019-06-04 at 14:16
A románok olyanok, mint a régi szovjetviccben a partizán, aki még 20 évvel a második világháború befejezése után is robbantgatja a vonatokat. Ma már nem az a tét, hogy ki győz: román vagy magyar, hanem az, hogy: a fehér faj egyáltalán megmarad-e?!?, amelyhez ők is és mi is tartozunk. A románok le vannak maradva vagy két brossúrával.
Hesslerezredes
2019-06-04 at 15:01
Az ‘oláh cigány’ nem igazán, de a többi azért mégis csak az, megjegyzem egy átlag románember simán elmehetne magyarnak is. A mentalitás a fő gond, nem a származás/kinézet.
TS
2019-06-04 at 11:54
Miért, nálunk nem kaptak effélék?! Gálvölgyi, Konrád stb.
TS
2019-06-04 at 16:21
Ladariu sem magyar. De ő legalább román.
Mátyás
2019-06-04 at 11:46
Csak szaporodással lehet visszafoglalni az elrabolt területeket, viszont úgy békésen meg lehet tenni.
Sándor
2019-06-07 at 08:41
Így van, 4-5 gyereket minden magyar családba és akkor már csak idő kérdése
Logikus
2019-06-04 at 10:19
Vissza kell szerezni az elrabolt területek nagyrészét!
Füge
2019-06-04 at 10:18
Valaki, valahol a román történelmi személyek között tud e olyat aki nem volt rabló, utonálló, gyilkos? Nincs közöttük egy normális sem… Nos ez románia a mai nap is.
zolatiguszti
2019-06-04 at 22:08
Sztem csinálni kellene egy olyat mint az MTV-n a Celebrity Deathmach volt a kisananatat utódainak, mert mind Magyar történelmi személyiségeket akar magának lopni de a mennyiség korlátozott….:
https://www.youtube.com/watch?v=SJG8X8Yhkjo&list=PLz-ueGJu2ttwFW8c2QCEFqbIEb7_lsvyD
Meccseljék le ki a tót ki az oláh…:)
Kiss Andrea
2019-06-04 at 10:01
Külön köszönet Ferkó Dánielnek eme nagyszerű írásért! Csak kérdezem, mi történt a “Tegnapi történelem” c. Echo-tv-s sorozatával? Miért nincs folytatása a HirTv-n? Valakinek szúrta a szemét, hogy végre egy média felületen kimondanak hozzáértő szakértők igazság morzsákat? Tisztelt Fidesz Szavazóknak és minden tisztelt magyar honfitársunknak! Emitt álljon az a szégyenteljes eset, amit a Fidesz 199o-ben tett a trianoni megemlékezés alkalmából az Országházban!! Szíves tájékoztatásul és emlékeztetőűl a mostani “nemzeti” kormányunk Trianonnal kapcsolatos múltjáról:
Íme a parlamentijegyzőkönyv részlete 1990.június 4.:
“ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Több oldalról fordultak hozzám képviselőtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselőtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás, a FIDESZ képviselői kivonulnak.) Köszönöm szépen.”
Sajnos a Nemzeti Összetartozás napja nem fejezi ki a jogos magyar igényt a történelmi igazságszolgáltatásra!! Amennyiben valós változást és a felszaggatott sebek mielőbbi gyógyulását szeretnénk, akkor a Fidesznek, mint kormányzópártnak kéne jogi úton, hathatósan lépni és tenni nemzetközi fórumokon a magyar emberek támogatásával! Legalább azt elérni, hogy a nagyhatalmak hivatalosan és nyilvánosan is belássák tévedésüket, hataloméhségüket és bocsánatot kérjenek! Továbbá közös kötelességünk fiataljaink tájékoztatása a valós történelmi háttérről, eseményekről: elsősorban a megújúlásra váró, hivatalos iskolai történelemkönyvek lapjain és a mindennapi beszédben!! S meg kell mondjam, szégyen a kormányunkra nézve is, hogy a mai napig megjelenhetnek olyan történészek írásai, amelyek az MTA berkein belüli megkövesedett álláspontokat tükrözik, s amelyek alapjaiban ellentmondanak a történteknek! S lehetne folytatni a sort!
Nagy Péter
2019-08-26 at 22:23
Tisztelettel, annak a bizonyos kivonulásnak volt egy kevésbé ismert előzménye is. Orbán Viktort szembesítették ezzel. Akkor azt válaszolta hogy Szabad György, aki akkor az országgyűlés elnöke volt, az ülés előtt azt mondta hogy a képviselők azt szeretnék hogy emlékezzünk meg Trianonról. Viszont félő hogy a környező országok erre megharagszanak. Orbán arra utasította a párttársait hogy vonuljanak ki az ülésről. ” Nem vagyok rá büszke, de megtettük. Mai ésszel nem tenném”. Ezt Orbán mondta pár éve. Lehet így volt, lehet nem. Ha így volt nem lehet a szemére vetni harminc év után is, mert akkor is azt akarta amit most elért. Vezetni az országos politikát. Minden politikus hoz olyan döntéseket amiket később megbán. De vannak döntések amik egy idő után, az adott kort ismerve megérthető.
Sándor
2019-06-04 at 08:05
Marosvásárhelyről üzenem: A Jo Isten áldja meg kedves Ferkó Dániel