A baller "médiaelit" viszonya a matekhoz és az egykulcsos adóhoz
Ha van valami, amitől tényleg elkezd habzani egy európai értelemben vett jobber troll szája, hát az a progresszív adózás visszasírása a provinciális baller „médiaelit” részéről. Egy olyan tanulmányra hivatkozva, aminek az egyetlen erőssége, sőt, az egyetlen ok, amiért hivatkoznak rá, amiért idézik, hogy egy századvéges fószer követte el szabadidejében, két kormányzati megbízás lelkes teljesítése közben. Mert a tanulmány legfőbb és legmédiaképesebbmegállapítása egy kurva nagy módszertani hibán alapul. Egy kvótázási tragédián. Hogy a konkrétot is megmondjam: sikerült olyan jövedelmi kategóriákat meghatároznia, ahol a leggazdagabbaknak nevezett kvintilis (két decilis) a magyar átlagfizetés alól indul egy kicsivel, a középérték pedig valahol egy középiskolás heti uzsonnapénze. Ilyen az, mikor jövedelmi kategóriák helyett a felnőtt lakosságot osztjuk 10 egyenlő részre. Vagyis azokat, akik méltóztattak kitölteni egy adóbevallást. Leírom még egyszer a 444-es Király Andris kedvéért, aki kicsit lassabban fogja fel a dolgokat: a tanulmány szerint az átlagos jövedelműek már „leggazdagabbak”.
A tanulmányban az első négy decilis olyan bevallásokat tartalmaz, amelyek összege nem éri el a minimálbér összegét, ergo olyan munkavállalóktól származik, akiknek nincs rendszeresen végzett, bejelentett foglalkoztatásra irányuló jogviszonyuk. Módszertanilag érdekes, hogy milyen szakmai indok lehetett arra, hogy egy nyári munkában két hétig munkát végző fiatalt, egy megbízási szerződésre egy hónapot dolgozó nyugdíjast egy elemzésben szerepeltessük egy minimálbéren dolgozó munkavállalóval. Eme módszerrel ugyanis a minimálbéres munkavállaló már az átlagos jövedelműek, a garantált bérminimumos pedig egyenesen a felső-közép kategóriába kerül. Ami azért - valljuk be - meglehetősen leszűkíti a modell valós folyamatokra történő értelmezhetőségét. Ebből következik, hogy a leggazdagabb kategóriába kerüléshez már elegendő egy nettó 143 000 Ft-o fizetés, amivel csak annyi a probléma, hogy pontosan ez az összeg a 2013-as átlagbér. Magyarul az átlagosan kereső magyar az gazdag (sőt leggazdagabb). – foglalta össze módszertani észrevételeit blogunknak a téma elmélyült ismerője arra a kérdésre, hogy kik is az igazi nyertesei az adócsökkentésnek Magyarországon. Meglepő módon azok, akiknek bejelentett munkájuk van, nem minimálbéresek, azaz ténylegesen fizetnek adót. Mert náluk van mit náluk hagyni.
A Századvég nem azért határolódott el a munkatársától, mert likat fúrt a kormányzati kommunikáció hajócskájába, hanem mert hülyeségeket írt. Csak ő, és a matematikát, mint reakciós tudományt, valahol általános iskola 7. osztályának környékén már elutasító balliberális médiaelit volt képes csak megdöbbenni azon, hogy magasabb jövedelemnél magasabb az adó és abból magasabb a csökkenés. Fél almát és fél dinnyét mások ránézésre is képesek megkülönböztetni méret alapján, hiába fél mind a kettő. Az adócsökkentés ugyanis egy művelet.
Azt írják a tanulmány bevezetőjében, hogy az egykulcsos-többkulcsos vita tulajdonképpen értékválasztáson alapul és nem közgazdaságtani kérdés. Ez igaz. Valóban nincsenek olyan robusztus adataink, amelyek alátámasztanák, hogy az egykulcsos adó bepörgeti a gazdaságot. Ugyanakkor nem robusztus adataink vannak, melyek inkább erősítik ezt a vélekedést, mint cáfolják. Elég csak vetni egy pillantást térségünk országainak gazdasági mutatóira…
De ne söpörjük le annyival az értékválasztás kérdését sem, hogy abban nincsenek számok, ne is foglalkozzunk vele. Az, hogy végre van egy olyan kormányzati vezérfonal, ami nem a többletmunkát, a teljesítményt bünteti és nem a középosztályt markecolja tovább, a jövedelemadót nem valami homályos egyenlősítő program nevében veti ki, hanem szimplán a jövedelmekre, az konkrétan a társadalom munkavállaló, igavonó rétegének 20 éves vágya volt. Felesleges reflexből gazdagvállalkozózni, mert a gazdag vállalkozónak teljesen mindegy hány százalékos az SZJA, a szegénynek meg pláne. Egy vállalkozó előbb írná nullára az iparűzési adót, a nyereségadót és minimálisra az AFÁ-t, mint hogy hozzányúljon a jövedelemadóhoz. Ha nagyon jól megy idén, majd megoldjuk okosba – és kiírja házipénztárba vagy lefedezi fiktív számlával.
Az egykulcsos adó pont azoknak fontos, akiket a tanulmány, és rá hivatkozva a baller médiaelit a leggazdagabbaknak nevez. Tehát az átlagos vagy az átlagon felüli, adózott jövedelemmel rendelkezőknek. Itt érdemes megjegyezni, hogy ami nálunk átlagon felülinek számít, azt egy szerencsésebb fejlődésű országban még a szánalmasan kevés kategóriába sorolják. Ők azok, akik szívesen eladtak volna a Suzuki szalonban, decemberben még egy autót, de nem tették, mert akkor átkerültek volna a magasabb sávba azzal a plusz pár ezer forinttal és kevesebb marad pulykára karácsonykor. Ők azok, akik inkább kivették a szabadságot, mint túlóróráztak volna az államigazgatásban, mert akkor a mozgóbérrel a magasabb adókulcsba szekálja őket a pénzügyi idiotizmus. Ők a leggazdagabbak….
Persze értékválasztás. Az Együtt-PM és a szocialisták szerint ezt az évi félezer milliárdot sokkal jobb lenne beszedni és odaadni a bankoknak. A resztlit pedig kiszórni a legszegényebbeknek, hogy az ő pofájuk is be legyen fogva és nehogy elfeledkezzenek arról, hogy kizárólag kormányzati kegy létezik, teljesítmény és munka, legfőképpen akarás, az nem.
