Puritán Kommandó és a lakáskocsma
Noha általában a progresszíveknél divat, ez esetben a polgári oldaltalálta meg a Nép Ellenségét: a Keret nevű lakáskocsmát. A Keret persze már ezer éve működik, és már akkor is lakáskocsmaként működött, amikor nem volt ez a kiváló nem dohányzók védelméről szóló törvény. Az égvilágon senkit sem zavart, a lakókat sem, csak a Puritán Kommandót, amely e kis helyben találta meg a Törvény és Rend kerékkötőjét.
Tegyük világossá már rögtön az elején: a törvény egy szar. Bennünket ritkán érdekelnek az olyan absztrakt fejtegetések, hogy az AB hatáskörének megnyirbálásával az obgyektív szabadság és demokrácia mennyiben csorbul, és hogy miben sérül az Alkotmányosság. De a saját kis mindennapi életünkbe történő külső beavatkozást rosszul viseljük, mert az nagyon is tapasztalati, nagyon is konkrét. Miniszterelnök úr nem véletlenül fogalmazta meg, hogy a magyarokat nehéz kormányozni: a belepofázást nehezen viseli a magyar. Az új kocsmaszabályozások márpedig afféle privát szovjet bevonulásként értelmezhetőek. Ha értik, miért nem úgy cselekednek?
Félreértés ne essék, Ordnung muss sein. A törvényeket betartjuk. Tehát megyünk ki cigizni, miközben a sörünket bent kell hagyni, és ezzel nyilván nagy örömet okozunk az amúgy oltalom alá tartozó lakóknak, akiket meg az ilyenkor előforduló hőbörgés, ordibálás zavar. Ezek a csiki-csukik, az itt ezt csináld, ott amazt történetek nem szólnak másról, mint az állampolgár baszogatásáról. Így szorgos kurvaanyázások közepette kimegyünk a ciginkkel, bent hagyjuk a piánkat, remélve, hogy egyik részeg sorstárs sem hugyozik bele, vagy egyik 90’-ben ragadt punk sem issza meg addig. Szintén sűrű jókívánságok ismételgetése közepette elvánszorgunk a Lázárboltba, és áldjuk vezetőnk bölcsességét.
A keménykezű, kegyetlen diktátoroknál csak egy rosszabb van: az, amelyik a mi érdekünkben tesz mindent. Minket akar megóvni az extrém sporttól, az unicumtól, meg a pinától. Ez jobbára liberális-balos divat, de ma ez a korszellem, úgy tűnik, a polgári jobb is ehhez akar igazodni. Mert azt ugye nem vesszük be, hogy a politikai aktivisták által „tudományos kutatások”-ra keresztelt hoax-ok eredményeit komolyan kell venni? Hogy a „passzív dohányzás”, a „globális felmelegedés”, valamint a „spontán dimenziókapuk” ellenében van szükségünk védelemre? Ahogy a balos, aki oktatási intézménynek tekinti az egész világot, amiben ő a tantóbácsi, úgy ezek is néhány megszállott agymenéseiről szólnak, akik saját rögeszméiket akarják másokra kényszeríteni. Ha legközelebb kitüntet minket a WHO, kezdjünk el aggódni, hogy majd az Amnesty követi őket az emberi jogok védelméért. Ugye, milyen szar lenne?
Ahogy a Keret esetében sem arról van szó, hogy ez volt a maradvány-hely, a komcsi-fészek, az illegalitás utolsó bástyája. Aligha van undorítóbb ennél az őszintétlen kispolgári morális felháborodásnál (itt dohányoznak!) – nagyjából ahhoz mérhető, amit Teczár Sziszi művelt (itt csajoznak!). A törvény teljes szigorával sújtson le a Keret emeletén kótyagosan bagózó szakállas formára, meg a neki házi sört felszolgáló leányzóra!
Egy neves francia arisztokrata gondolkodó – sűrítve-összefoglalva – ekként minősítette az ún. „középosztályt”: kicsinyes, középszerű, irigy. A fentiek alapján igaza volt. Erre ugyanis sem az egyszeri melós, sem a valódi arisztokrata nem képes. A melós a maga egyszerűségében szemléli a világot, általában szokása békén hagyni másokat (és ezért cserébe csak ugyanezt várja el), és egy mondatába több bölcsesség szorul, mint az elit által szarrá képzett értelmiségi százoldalas fejtegetésébe. Az arisztokrata meg rendelkezik annyi szellemmel, hogy fel tudja fogni, mely extremitások értékelhetőek és értékesek (jobbára ő maga gyakorolja ezeket), és melyek ócskák, vagy életmódkísérletek. A közép meg erre a háborgásra képes, persze ő minimálbérre jelenti be az alkalmazottját, de fennhangon kiabál ama sört felszolgáló lány ellen.
Persze, igazuk van azoknak, akik rámutatnak a ballib képmutatására: miközben az ufóaktás Horváth András a hősük, az „illegális” helyet védik. Jó. Nem kéne követni őket. Mikor a libik most komcsi-nyilas házmesterországról beszélnek, sajnos igazuk van. De nem abban, amit általában nyökögnek, hogy hát ez is oda vezet, ahová minden. Ez a típus valóban az ő kispolgár-típusuk. Akikre időtől és tértől függetlenül politikát alapoznak, akiből az első szóra lelkes komcsi-nyilas lesz és lehet velük megváltani a világot.
