Franchise demokrácia
Kövér Laci nekiment McCainnek, az MSZP bocsánatot kért a Néptől. Vannak itt fejlemények kérem. A magyar kormány most már beszólogathat Amerikának, köszönhetően annak, hogy az eredeti casus belli (félig) okafogyottá vált, lévén Putyin úgy döntött a törökökkel zsarolja be az EU-t, és nem lesz Déli Áramlat. Aztán az EU dönthet: olcsó gáz a törökökön át, vagy drága palagáz az amcsiktól hajón, ha egyáltalán az reális opció. Az MSZP-nek se nehéz beszólni lazán: a „három választás zsinórban” szöveg több mint legitim.
Több okos elemzés is megjelent arról, hogy miként alakul manapság a világ (és ezt követően az országos) politika, és hogy ebben mi milyen szerepet foglalunk el annak köszönhetően, hogy Magyarország lehet picike, meg elszigetelt, de mégis csak ott tesped egy nagy globális útelágazódásban (mégse olyan nehéz szó.) Azt láthattuk az utóbbi hónapokban, hogy azon túl, hogy Amerika már nem köntörfalaz, elkezdődött a franchise-demokrácia kiépítése. Ez valami olyasmi, mint ami 1948-49-ben a „népi demokrácia” volt, amit a Szovjetunió bootolt fel a puffer-zónában. Egy kis „hírecske” következzék:
„A közelmúltban fellelkesített annak a több ezer szlovák állampolgárnak a látványa, akik utcára vonultak, hogy kifejezzék a korrupció miatt nemtetszésüket”
-írta kedden az Egyesült Államok pozsonyi nagykövete a november 25-i tüntetésre utalva. Theodore Sedgwick a nemzetközi korrupcióellenes nap alkalmából tette közzé nyilatkozatát. A diplomata úgy fogalmazott, „a szlovákiai sajtó rendszeresen foglalkozik hivatali visszaélésekkel, de csak néhány kormányzati tisztségviselőt ítéltek el korrupció miatt az ország függetlenné válása óta”. A nagykövet szerint, „amíg ezek a személyek szabadon vannak, tovább virágzik a korrupció, ami a kormánnyal szembeni közbizalmat is aláássa”.
Nyilván teljesen véletlen, hogy hirtelen az egyébiránt baloldali szlovák kormány pont olyan mocskos korrupt lett, mint a jobboldali magyar, vagy a szintén baloldali román. Vagy a jobboldali cseh, és folytathatnánk a sort, de szemmel láthatóan mindegy ki kormányoz, ha az amcsik úgy gondolják kellene egy baráti rezsim a vonatkozó csatlós helyett. Nos amikor ezen a ponton Tóbiás József, aki valamiféle westernfilmes „last man standing” alapon épp az MSZP-nek nevezett komcsi hagyományőrző egyesület elnöke sikítva korrupciózik, láthatjuk: nagyon szeretnének ők lenni a baráti rezsim. Mert rezsimnek lenni tök jó, és 1948 óta mindig ők a rezsim, kicsit frusztráló lehet, hogy most épp valami másik banda tolja nyélen a posztkádárizmust, ami alaphangon az ő franchise-uk.
Sajnos srácok, ez nem fog összejönni.
Nyilván teljesen véletlen, hogy hirtelen az egyébiránt baloldali szlovák kormány pont olyan mocskos korrupt lett, mint a jobboldali magyar, vagy a szintén baloldali román. Vagy a jobboldali cseh, és folytathatnánk a sort, de szemmel láthatóan mindegy ki kormányoz, ha az amcsik úgy gondolják kellene egy baráti rezsim a vonatkozó csatlós helyett. Nos amikor ezen a ponton Tóbiás József, aki valamiféle westernfilmes „last man standing” alapon épp az MSZP-nek nevezett komcsi hagyományőrző egyesület elnöke sikítva korrupciózik, láthatjuk: nagyon szeretnének ők lenni a baráti rezsim. Mert rezsimnek lenni tök jó, és 1948 óta mindig ők a rezsim, kicsit frusztráló lehet, hogy most épp valami másik banda tolja nyélen a posztkádárizmust, ami alaphangon az ő franchise-uk.
Sajnos srácok, ez nem fog összejönni.
Mert amikor a második mondatotokban felvázoljátok a „hatalomszerzés ötéves tervét” kb. olyan lelkesen, mint Rákosi elvtárs az újjáépítést, Amerika és a magyar polgárok is látni fogják,hogy lehet az életkorotok fideszes, de az agyi tekervények jó kis old school komcsi módon járnak. Programalkotás két év múlva! Nagyon jó lesz, lévén nyilván tudjuk most itt, 2014-ben, hogy 2016-ban mi lesz jó 2018-ra. Tipikus baloldal-fail már a nagy lelkesedés első napján, abban a megszentelt percben, amikor elméletileg szavazói harmadát vesztette el a Fidesz.
Ilyen körülmények között EGY DARAB szimpi, érvényes mondat elég lenne Tóbiásnak, hogy legalább egy kósza százalékkal feljebb tudja tornázni a tömegdemokráciában mindenható igazsággá lett népszerűségi mutatóját.
Csak hát nem megy neki, amit valljuk be, kevéssé bánunk. Sajnáljuk szegényt, hogy olyan kis béna, hogy még a legaljább proli szinten sem érti az országot, amiben él, és a Hangulat presszó törzsközönsége szemmel láthatóan a spirituálisan megújult, kedvenc 5 szerzőjét folyamatosan újraolvasó Vona Gábor szövegét komázza, amikor épp morcos a Vityára, tehát valójában a jobboldalon belül rendeződik át a Nép. Szemmel láthatóan a magyari szarik arra, hogy épp Tóbiás mekkorát nyal McCainnek vagy az egyéb amcsiknak, akik szemmel láthatóan politikai oldaltól függetlenül csapatják a korrupció dumát a cordon sanitaire országaiban sorra buktatva a kormányokat.
Mert most épp ezt tolják.
Csak azt nem vágják, hogy ezt a témát, miszerint „a legjobb, ha úgy éltek, mint mi mert ti szarul éltek úgy, ahogy teszitek” épp a szovjet érában tolták egészen 1990-ig. 25 év ide vagy oda, nem volt olyan rég ez, hogy meghatározó generációk ne emlékezzenek arra, hogy néz ki, amikor a valósággal szemben valaki azt akarja bizonyítani, hogy valami nem úgy van, mert inkább úgy van, ahogy azt ő szeretné, hogy legyen. Ez pedig a kormány számára is megfontolandó, amiben eddig leginkább azt szerettük, hogy alapfelfogása megnyugtatóan realista volt a korábbi légboxoló baller szerencsétlenkedéshez képest. Az mindenesetre érdekes, hogy miután kiderült, hogy az orosz gáz a törököknél fog végetérni, máris megy a tüntetés a török sajtószabadságért.
Nálunk meg amolyan megkésett módon, kicsit egy elcseszett afterparty hangulatát árasztva vonulgat a feldühödött nép, miközben legerősebb pártjuk a szocialista tolja tovább a korrupciós demokratikus szöveget. Hát… ennyit tudnak hozzászólni ők is az ország valóságához. Egy azonban biztos: 2018-ban az fog nyerni, aki előbb talál kapcsolatot a szomorú magyar valósággal. Hát ez van.
