Világ Nacionalistái Egyesüljetek! (Mert a világ hazaárulói már egyesültek)
A nemzetállamok nem túl hosszú történetében, ha éppen nem birodalmi, akkor szimpla etnikai okokból gyilkoltuk egymást. A nemzetek nacionalistái egymásban engesztelhetetlen ellenséget láttak, a másik legyőzése a nemzeti lét alapvető fundamentuma. Persze mindig voltak okvetetlenkedők, akik ellenezték a háborúkat, igazi és gyáva pacifisták, internacionalisták, akik az osztályharc alapú gyilkosságokban lelték örömüket, de a modern liberalizmus még szerencsére az idők méhében nyugodott (illetve inkább: Az Alien-filmek facehuggerjeként a hellerágnesekben rejtezve fejlődött).
Közép-Európa nacionalistái (sovinisztái) most azonban arra kényszerültek ébredni, izzadva hajnalban, hogy sokkal közelebb állnak ősi ellenségeik nacionalista szélsőségeihez, mint a saját országaik liberálisaihoz. Ezek a libsik ugyanis nem rendelkeznek etnikai identitással, viszont állampolgársággal igen, és Közép-Európában is ők uralják a médiát és a felsőoktatást. Ugyanúgy mucsaiznak, mint nálunk és ugyanúgy kívánják nemzetük beolvadását a nagy transzszexuális Európába.
Nem a magyar irredentizmus fogja elpusztítani Szlovákiát vagy Horvátországot, hanem néhány százezer mohamedán hódító, akit a németek zsuppolnak oda. Sőt, természetesen ennek még örülni is kell, mert ez minden elmebeteg diktátor heppje, bármi baromságot eszel is ki, azt őszinte örömmel kell elszenvedni. Nem Magyarország fogja lerohanni Szlovákiát, hanem megint Németország. Igaz, ez esetben nem saját katonáival, hanem máshonnan behívott idegen erővel.
A közép-európai államok avitt nacionalizmusát a liberalizmus segít meghaladni, csak éppen nem úgy, ahogy azt egy átlagos LMBTQ „értelmiségi” asztaltársaságban, marihuána szívása és a ”biztonságos térben” történő tünetképződés közben elképzelték.
Az a (valljuk be történelmileg vicces) helyzet állt elő, hogy nekünk egy erős Szlovákia, egy erős Horvátország, egy erős Románia (ezen mondjuk én se tudok röhögni), egy erős Szerbia az érdekünk, és nekik is egy erős Magyarországra van szükségük a túléléshez.
Az érdekazonosság alapja az, hogy bármelyik kisebb állam evidens érdeke az, hogy a szomszédságában integer államok legyenek. És láthatólag csak a nemzetállamok képesek integráltak maradni, a liberális államalakulatok szétesése éppen most zajlik nyugaton.
Mert Németország és Franciaország épp megszűnik. Csak a nemzetállamok képesek katonai védekezésre, csak a nemzetállamok remélhetik, hogy a lakosságuk kellően nagy százaléka kész közvetlen áldozatot hozni a túlélésért és a nemzetállamiság ráadásul nem is öncél, hanem az a megmaradási motiváció, amellyel a nemzeti létüket elveszítő országok már nem rendelkeznek. A nemzeti tudat az integritás megőrzésének alapvető kötőanyaga.
Randa közhely, de sokkal több köt össze minket a szlovákokkal, csehekkel, lengyelekkel, szerbekkel, horvátokkal (még ez utóbbi kettőt is egymással), mint ami elválaszt. Csak az tudja tisztelni más etnikai, nemzeti tudatát, identitását, aki maga is rendelkezik ilyennel.
Most olyan közös ellenséggel kerülünk szembe, amely nem tud kijátszani minket egymással szemben, mert nemcsak szimplán kirabol bennünket, ahogy szokta, hanem idegen népeket akar telepíteni a hazánkba. Sőt nemcsak a városunkba, hanem az utcánkba, a lakásunkba, sőt az ágyunkba is. Vérengzőbb ellenségünk talán volt valaha a történelemben, de alattomosabb és gonoszabb aligha.
Még Robert Fico is azonnal megértette, hogy az alig 4 milliós etnikai szlovákságnak nem sok ideje van hátra, ha a széteső Nyugat-Európából Közép-Európába nyomják - az akkor már halálosan beijedt libsik - a természetesen békés, beilleszkedni vágyó mohamedán férfiak milliós tömegeit.
Soha ilyen közel nem voltunk egy Közép-Európai Unióhoz.
De ennek a létrehozása nem a libsik dolga, hanem a nacionalistáké.
Legyünk filonacionalisták, támogassuk egymás nemzetállamait.
