Ezért felesleges a klímacsúcs
Javában zajlik Párizsban a klímacsúcs, amely a sok repülőzgetés, készültségi fok és a résztvevők elszállásosála miatt önmagában annyi CO2-t bocsájt ki, mint egy kisebb ország egész évben, az esemény lényege pedig, hogy egy csomó politikus megbeszéli, hogy mit nem fognak ugyanúgy betartani ez után sem.
Azért is felesleges az egész, mert a klímakutatók az 5 fokos hőmérséklet-emelkedést 2100 körülire saccolják, a politikusokat pedig nem úgy ismerjük, mint akik távolabb aggódnak a következő választásnál. Ők főleg azzal vannak elfoglalva, hogy a migránsokat osztogatnak gondolatban, illetve lenácizzák azokat, akik nem kérnek a kvótanégerből.
Megszokhattuk, nagyra becsült vezetőink rendszeresen összeülnek és megbeszélik, mikor beszélik meg, mit tegyenek majd egyszer. 1992-ben a világ országai megállapodtak, hogy lépéseket tesznek a veszélyes mértékű globális felmelegedés elkerülése érdekében, ami – a hőmérő szerint - nem sikerült. Majd 1997-ben létrejött a kiotói egyezmény, amely 2012-re az 1990-es kibocsátás 5%-os csökkentését írta elő, ám Oroszország (2004-ig) és az USA még a mai napig sem nem írta alá.
Ez egyébként a remek példa arra, hogy a környezetvédelem addig fontos, amíg nem kerül pénzbe.
A tervezgetés 2007-ben folytatódott Balin, amikor egy kis szörfözés mellett megegyeztek a résztvevők arról, hogy a kiotói helyett egy új megállapodást kell kidolgozni. A legnagyobb vicc 2009-ben történt, amikor Koppenhágában újra könnyes szemmel tudomásul vették hogy a Föld melegszik, és megegyeztek abban, amiről már korábban is megegyeztek, arról egyszer újra meg fognak egyezni. Az a fogadáson ellenben remek tonhalat szolgáltak fel, tehát mindenki elégedetten távozott.
2015-ben sem tartunk sehol. Az idei találkozó célja, hogy olyan egyezményt kössenek (2 fok alatt akarják tartani a melegedést), amely 2020-ban lejáró kiotói megállapodást helyettesíti.
Az egyezményt valószínűleg meg fogják kötni. Aztán a szokásos menetrend…
