Két szék között cicával álmodni
Tudta, hogy mi Vona Gábor történelmi küldetése? Ha nem, akkor a szombati évadnyitó beszédéből végre világosan minden kiderült. Híd lesz ő, ki a Jobbiknak új lelket adva, betemeti a 20. századi bal-jobb lövész- és ideológiai-árkokat, aki minden magyart képviselve fogja az idegen helytartókat és a földesurakat elszámoltatni. Mellékesen kormányozni is. Persze csak akkor, ha a szavazó mindazt, amit összehordott, elhiszi majd neki. Ez a része lesz a legnehezebb.
Jön Vona és úgy beszél a párt évadnyitó rendezvényén (és az egész parasztvakítást egyenesben közvetítő HírTV(!) kamerái előtt), mintha mi sem történt volna az elmúlt években. Mintha azok, akik bejuttatták a Jobbikot a parlamentbe, holnaptól kezdve egészen másképp gondolkodnának a világról, mert Gabi is megváltozott; s azok pedig, aki eddig a pártot szélsőségesnek, urambocsá’ nácinak, rasszistának, antiszemitának tartották beszopnák ezt a “Jobbiknak új lelke van” dumát, meg a “hidat építünk” medgyessyánus marhaságát!
Pedig nem...
Bármennyire is megtervezték ezt a néppártosodást Vona tanácsadói, ez a stratégia gyakorlatban kivitelezhetetlen. Mindkét oldalról! Mondhatjuk, hogy a tevének is könnyebb átkelni a Földközi-tengeren, mint Vonának megépíteni azon lövészárkok közötti hidat, amelyet ő és társai mélyítettek tovább az elmúlt években. És habár Vona kissé messianisztikus terve hallatán, miszerint a Jobbik “történelmi küldetése minden magyar ember képviselete”, még néhányan tisztelettel hanyatt is vághatnák magukat, a legtöbben inkább röhögve fordulnak el.
És ezen még Török Gábor sem segíthet, aki szerint az évtized legkiemelkedőbb politikusi teljesítménye volt az, hogy Vona nem papírról olvasott fel, hanem súgógépről.
A jelenség következménye azonban, mivel nem új keletű, jól látható már a közvélemény-kutatásokban is, melyek szerint (egyöntetű a vélemény!) a Jobbik az elmúlt évben való helyezkedése során legalább háromszázezer potenciális szavazót vesztett, Vona népszerűsége pedig lassan Gyurcsányéra csökken. Egyértelműen kijelenthető, hogy a Jobbik néppártosodása ezidáig kudarc, hisz egyre kevesebb embert tudnak szimpatizánsaik közt, mert a régi szavazók a középre (lassan balra) tolódás miatt szép lassan lemorzsolódtak, a megszólítandó potenciálisan újak pedig kurvára bizalmatlanok maradtak.
Nem csoda!
Egy tíz éve zsidózó, cigányozó, Gárdát alapító, iszlámmal barátkozó szalonnáci pártnak, bármennyire is aranyos Gabi cicája, bármennyire is szexi a feleségével a budin készített szexi szelfije, nincs esélye a balra nyitásban. Jöhet millió Heller Ágnes, jöhet ezer kutyusos poszt, azt a náculást, amit az elmúlt tíz évben nyomtak, nem lehet elfelejteni. Nem fogják elhinni Gabinak, hogy őszintén megváltozott; azt meg még kevésbé sem, hogy a Jobbik új lelke és a lövészárkok feletti híd olyan nagyon stabil lenne. A ballib szavazók szemében kutyából (bármennyi FB poszton is aranyoskodik velük Vona) nem lesz szalonna!
Az eddig szavazók pedig minimum identitásválságot élnek meg, ha nem köpik már le a Jobbik logóját és Vona fényképét. Mint tették ezt a gárdisták, akik közül többen most, a párt rendezvénye alatt tartottak tüntetést, ami egy ellenzéki párt esetében igencsak ritka és faramuci helyzet. Leginkább akkor, ha ez a párt éppen hidat épít, lövészárkot temet és kormányra, sőt: minden magyar képviseletére készül... És aminek igazán nagy hírértéke lehet, ezek a csalódott, becsapott, életüket, pénzüket egy ideológia szolgálatába állított, sokszor jó szándékú emberek közfelkiáltásra örökre kizárták a Gárdából Vona Gábort. És habár a mellényt végül Gábor konkrétan nem adta vissza, szimbolikusan szép lassan levette azt magáról.
Bár megérne egy hosszabb elmélkedést, hagyjuk most azt az anakronizmust, hogy az egyébként történész végzettségű Vona új reformkort hirdet, ahol a 19. századot kissé idealizáltan megidézve, a földesurak és helytartók ellenében teljes magyar összefogásra szólítja fel az országot, miközben 21. századi modern néppártként határozza meg a Jobbikot. Nem mellékesen pedig önmagát a “hídépítő” Széchényihez hasonlítja... És hagyjuk azt a borzasztó és kissé szociopata-jellegű kijelentést is, hogy Vona szerint a Jobbik új lelke és történelmi küldetése minden magyar képviselete. A messianizmus veszélyes műfaj a politikában!
A pőre valóság az, hogy Vona Gábor és szűk köre arra a felismerésre jutott (ami nem biztos, hogy igaz), miszerint az eddigi politika, a nemzeti radikalizmus voltaképp egy karantén, amiből nem tudnak kitörni. Azaz a Jobbik vezetése, a tagsága és a szimpatizánsaival szemben már nem hittek abban az általuk megfogalmazott állításban, hogy
“az ország kétharmada Jobbikos, csak még nem tud róla”,
illetve, hogy a politikai közösség által képviselt értékek egyre több emberhez eljuttathatóak. Így, a pénzért és hatalomért ki kell dobni minden eddigi értéket (új lelket kell adni a pártnak és hidat kell építeni) és valami olyan elvtelen dumát levágni, ami majd mindenkinek tetszeni fog.
Vona évértékelő beszéde, minden ellentétes célja ellenére azonban csak arra lesz jó, hogy még több eddigi szavazót veszítsen el a Jobbik, miközben igyekezzen egy olyan bizonytalan bizalmat kiépíteni a ballib táborban, amire igazából esélye sincs; illetve mindeközben reménykedjen abban, hogy az önmagukat nem jobb-baloldalon elhelyező, választásokon leginkább inaktív polgárokat esetleg megszólítson. Bár utóbbira messianisztikus, történelmi küldetéses dumával, bármennyire is beleszőve a “szolgálat” fogalmát még kevesebb esélye lesz.
Szóval ezt jól elbaszták Vonáék. Hidat akartak építeni, de végül két szék közé estek úgy, hogy a harmadik ülőhelyet még csak nem is látják.
