A matematikai extrapoláció problémáiról
Egy ideje csendes álmélkodással figyelem a Momentum mozgalomnak nevezett menetrend-ellenzéki messisásnak és az őket lelkesen támogató haladó média küzdelmét a realitásokkal.
Tulajdonképpen fejlődésnek is felfoghatjuk, hogy végre a többséget próbálják meg maguk mögé állítani egy kérdésben és nem Ráday Mihály, Heller Ágnes vonal által ellenjegyzett nyílt levelekkel támadnak, és az ilyesmi műveletekhez szervesen hozzátartozó, szívélyes die Zeit viszontközlésekkel, benne azzal a meglátással, hogy ha mértékadó értelmiségiek ennyire kíméletlenül bírálják a kormányt, akkor közeleg a bukás. Nemzetközi összevetésben is egyedülállóan biztató a mi kis ellenzékünk, hiszen a nagy Ámerikában azzal aratták el első és ezidáig egyetlen győzelmüket a progresszió erői Trump felett, hogy találtak egy önmaga jogkörét kissé túlértelmező bírót, aki a borongós Seattle-ből tépte ketté a mohamedánokat kellemetlenül érintő elnöki rendeletet.
Minden ellenzék felnő egyszer és a miénkre kifejezetten büszkék lehetünk. Lehet nemsokára választást is próbálnak nyerni.
Persze nem megy minden egyszerre, első körben “Orbán álmát”, az olimpiát kell elkaszálni, hátha attól egy olyan lefelé tartó spirálba kerül, hogy végre nem arról szól majd egy választás, hogy a bejutásért ragasztanak plakátot Gyurcsánynak a csillogó szemű fiatalok, akik nem fognak össze senkivel. “Vasárnapra meglesz a százezer” - biztatják mindenhol magukat, majd egy könnyed termelési jelentésben ismertetik az eddigi adatokat. Első héten hatvanezer, második héten harminc. Már csak tízezer kell és időarányosan jók vagyunk! És a kétfarkúak még csak most kezdtek el plakátolni! Meg Szanyinál is van tizenöt ív!
Igen, Dönitz pedig északon mozgósít. Ez lesz az orbánisták Sztálingrádja!
És akkor vissza is kanyarodhatunk a címbeli felvetéshez. Az első héten begyűjtött aláírásokból hibásan becsülték meg a folytatást. A tévedés jogát fenntartva persze, de ki merem jelenteni, ez megint nem jött össze. Kesseeling nem jött délről, nem sikerült harapófogóba zárni az orbánista erőket.
Nyilvánvalóan számtalan lehetőség van még a kármentésre, ideje van a tervezésnek, az újragondolásnak. Mondhatni, csak néhány napig kell tartani Berlint, aztán egyezkedhetünk...
Például fel lehet izgatni a szocialisták salgótarjáni alapszervét is a felbuszozás-aláírásig, később meg megkérdőjelezni a választási bizottság függetlenségét, hiszen rengeteg aláírást találtak érvénytelennek. Vagy ugye ott van az a lehetőség is, hogy a Tarlós visszavonta a hókotrókat az utcáról, hogy a rozsdás kórházi csövek miatt felháborodott tömegek ne juthassanak el a standokig. Esetleg sejtetni, hogy nem véletlenül ütött ki tűz a metróban, az figyelmeztetés volt. És persze mindig számíthatunk az elmaradhatatlan kopaszokra, akik a golyóstoll és az ember közé álltak.
De nincs még veszve semmi, jövőre újra lehet próbálkozni. Biztos lesz valami aktuális üzenet, valami aktuális gazság, amit meg kell akadályozni. És az egészet el lehet adni majd azzal a nóvummal, azzal a váratlan fejleménnyel, hogy a csillogó szemű fiataloknak akkor már az elmúlt 28 évből lesz elegük.
29, 30, 31, 32… Na jó, most én extrapolálok…
