Nem azt mondták, Feri... - avagy a pofára esés anatómiája
Hogy a kormány a törölköző bedob(at)ásával a lehető legjobb politikai döntést hozta, azt talán Paranoid Android posztjánál jobban Menyhárt sem tudná elmagyarázni. Mást nem is lehetett tenni. De ne csusszanjunk át, drága elvtársaim, afölött, hogy hogyan is jutottunk el idáig? Hogy mindenki ünnepelheti a saját politikai zsenialitását, csak az egyszeri Fidesz-KDNP-fan, aki élete árán se szavazna másra, lett ismét magára hagyva a fájdalmával és nyomorával. Hogy megint elúszott egy nemzeti ügy és a népszerű narratíva szerint a conchita wurstokon meg az áruló szockókon kívül senki nem felelős érte. Pedig dehogynem.
Nagy kabát, nagy arc
Azok a fő felelősök, akik pénzt és paripát kaptak, hogy minden a lehető legjobban alakuljon, mégis elbaltázták. Akik milliárdokat költöttek a pályázatra és annak népszerűsítésére. Akik megetették a népet az állítólagos politikai-nemzeti konszenzusról, de valójában semmit nem tettek a konszenzusért. Mert nem elég kitenni a kirakatba, hogy (az LMP-n kívül) minden parlamenti párt támogatta (fővárosi képviselői révén) az olimpiát, aztán magasról tenni az egység fenntartására. Ha valóban nemzeti, össznépi ügy volt az olimpia, akkor mindenkinek, aki a konszenzus részese, kártyát kellett volna osztani. Ehelyett megint nem történt más, minthogy elment sok százmillió forintnyi reklámpénz a sokkal rosszabb sorsra érdemes Index.hu és társai megnyerésére, amely médiumok cserében még nagyobb vehemenciával és elfogultsággal álltak ki a momaxosok mellett - lásd a Spéder-lap mai címlapsztoriját. A párbeszédképes ellenzékiek pedig ott maradtak az út szélén, pontosabban az aluljáróban, a momentumos standok szélén árválkodva, mint Szanyi Tibor a maga öt aláírásával.
Persze, irtózatosan aljas tervet szőttek a lánglelkű fiatalok felbujtói, spindoktorai. Akinek volt szeme, látta, hogy a Népszavától a Vasárnapi Hírekig, a Klubrádiótól az elolgátlanodott ATV-ig a slágertéma az év eleje óta: Budapest a Jobbik nélkül is elvehető a Fidesztől. Ehhez csak egy különösen szemét ötlet kellett, olyan, amiből kizárólag budapesti ügyet lehet csinálni, mégis hatalmas rúgás a kormánypártiak bordájába. Sikerült. Mégsem a Fekete-Győr András-féle bazári majmokra kell haragudni. Ők azok, akik mindig is létezni fognak, mint a baktérium az ember torkában. Ők voltak ott, vagy harmincan, Áder János és a Fidesz-székház erkélyén, ők tartották Bajnai Gordon szoknyáját, ők HaHaheherésztek az egyetemi előadókban, ők éltették szegény, politikailag megboldogult Pukli Istvánt, Sándor Máriát, Tétényi Évát, stb, ők kenték a vajas kenyeret a párizsi gyilkosoknak a Kelet pályaudvarnál és ők, ez a maroknyi zseb-Szamuely szórakoztatott volna minket továbbra is a választási kampányban. Csakhogy nevetés közben az arcunkra fagyott a mosoly. Sikerült ugyanis csendben végignézni, amint ez a néhány szerencsétlen maga köré gyűjtötte a teljes ellenzéket.
Hiénák nagykoalíciója
Miközben január eleje óta egyre csak hízott a "tanuljunk meg kicsik" lenni koalíció, a Magyar Olimpiai Bizottságnak és az égig érő paszulyokért felelős kormánybiztos úrnak egyetlen érve sem hangzott el a nyilvánosság előtt. (Az, hogy túl sok meló jött össze hirtelen, mert az olimpiai PR mellett át kellett adni a vizes vb létesítményeit is stb., bocs, de nem érv.) Sajnos az egész nagyon emlékeztet a 2002-es kampányra, amikor a nem kampányolásban merült ki a bukáshoz vezető stratégia, majd az eljövő MSZP-SZDSZ-érának köszönhetően vissza is csúszott Magyarország vagy 15 évet a népek nagy versenyében. Vagy 2006-ra, amikor az őszinte kiállás és a bátor érvek helyett a zavarodott maszatolás és a Ron Werbertől koppintott rosszabbul élünk, de 14. havi nyugdíjat ígérünk maszlag el is vezetett a hasra eséshez. A hallgatás és a maszatolás most is politikai kudarcot eredményezett, járulékos elemként pedig létrejött a hiénák nagykoalíciója, amiről csak remélhetjük, hogy nem fog kitartani a jövő évi választásig. Akárhogy is szépítjük, ezt hiba volt hagyni. A legkevesebb, hogy Borkai Zsoltnak le kéne mondania a MOB éléről, a paszulyokért felelős biztosnak meg legalább egy halk szorrit elmorzsolnia a fogai között és megtanulni, hogy mekkora a kabát. És ami még fontosabb, tanulni, tanulni, tanulni ebből a pofára esésből is, mert a jobboldal Magyarországon mindig akkor volt erős, amikor bátran, őszintén, hangosan és hitelesen vállalta a véleményét a szavazók előtt.
Mém: Mikroagresszor
