Victatorship

Emlékszünk még az elnökválasztás éjszakájára? Az este egyik legkatartikusabb pillanatát az MSNBC Kálmán Olgája produkálta. Sümeghy Oszkár arcjátékát idéző pszichotikus mimikájával nem is nagyon palástolta kavargó dühét és megvetését az őt rútul eláruló és hátbadöfő társadalom iránt, amelynek ő hónapokig rendszeresen és pedánsan elmagyarázta, mi a helyes! Az úrhölgy Rachel Maddow névre hallgat, és láthatóan három hónap elég volt számára ahhoz, hogy összekapja magát, felálljon a padlóról, és a keserű kudarcból tanulva most megpróbálkozzon valami igazán mással. Valamivel, amivel végre sikerre vezetheti, jó irányba terelheti a Rachelt és elvtársnőit belülről valósággal szétfeszítő progresszív társadalmi és politikai energiákat.

„Furcsán viselkedő”, valójában azonban vélelmezhetően kissé ittas politikusokat hajtott fel, akiknek vélelmezett ittasságuk nyilvános szerepléseik idején se számít gondnak. Néhány, számunkra marginálisnak számító amerikai közéleti szereplő után feltűnik a jól ismert Jean-Claude Juncker, Európa atya, aki láthatóan tényleg töménnyel indíthatta a reggelt. Tapizás, nyakkendőbuzerálás, majd a már jól ismert pofozkodás következik, amiért Jean-Claude meg is kapná a bohócsipkát az amerikai progresszió nézőitől, de ácsi!

Megpofoz egy rohadt diktátort is!

Szerencsére eredeti hang is van, így nem merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon melyik szdsz-es alkotmányjogász ágyából jutottak megint ilyen pótolhatatlan és tűpontos ismeretanyaghoz. Azonban rögtön ezután

következik a hirtelen Farkasházy Tivadarrá változó Rachel Maddowtól a victatorshippet illetően.

Nos, igen. Valaha még hittünk Victorban! 1989-ben még ő volt számunkra az anti-communism, de aztán megőrült, majd 1998-ban még normal volt, de 2002-től ismét megőrült, és bár 2010-ben még nagyon bíztunk benne, és mindannyian rá szavaztunk – nagyobb fideszesek voltunk még, mint ő – utána ismét megőrült és lábbal kezdte el taposni a jogállami normákat. Teljesen átírta a Constitution-t, gerrymanderinggelt, border fence-t húzott fel a jugoxicoi határra és most már Putyinnal is barátkozik.

Szinte már hiányzik Kéri László sípoló hangja azzal, hogy egyedül Victor nem tudta feldolgozni a tanítványai közül, hogy sosem lehet amerikai elnök.

Bárki is legyen a szivárogtató, legközelebb megdobhatná Rachelt néhány videóval. Érthetetlenül hiányzik például, hogy Orbán szokta nyalni a szája szélét. Állítólag kezelték Grácban is és a szőnyeget felhajtva focizik az irodájában. Ha pedig módosult tudatállapotú politikusokat akar, tőlünk is kaphat párat. Az áldott emlékű Horn Gyula szülinapja, Horn Gábor parlamenti fikaevése, Szekeres Imre gripenavatása vagy Egyedülvagyunk Tibor nyugatialuljárós diskurzusa a Borbarát borozó szagláskörzetén belül méltó párja Juncker akcióinak. Ezek után meg elkezdhetne ismerkedni mondjuk azzal a névvel, hogy Gyurcsány Ferenc. Ha már egyébként a furcsa viselkedésnél, módosult tudatállapotnál és feltételezett szenvedélybetegségeknél járunk, Rachel, az Egyesült Államokban igen népszerű elrettentésnek számít az úgynevezett drogtablók készítése! Ezekben általában különféle évjáratokban készült rendőrségi fotókon mutatják be az adott drog használatának hatását, az évről-évre riasztóbb és szétcsúszottabb arcokat produkáló ugyanazon felhasználón. Meth, kokain, heroin, érdemes lenne felvenni melléjük a liberalizmust vagy genderfeminizmust is, mert Rachel

érettségi tablójáról

még egy közepesen vonzó, se nem szép, se nem csúnya szőke lány mosolyog ránk. Innen sikerült rövid idő alatt olyan tüsihajú

15 éves szkinhedfiúvá

változnia, aki hiányzó testi erejét fokozott agresszivitással igyekszik palástolni, és acélbetétes fehérfűzősével megadja a kegyelemdöfést a raj erősebb fiúi által megfektetett alsóbbrendűnek.