És akkor mi lesz, ha mi is kimegyünk az utcára?

Egy jó kis ellenzékbuktató tüntetésre lenne már szükség. Rohadtul elegem van már ebből az ellenzékből. Sikítva ébredek, ha azt álmodom, hogy véletlenül ők kerülnek hatalomra.

Pedig a látszat ellenére ellenzékre szükség van. A kormány ugyanis könnyen elpofátlanodik, ha az a benyomása támad, hogy nem létezik ellenzék. Nem véletlenül vagyunk rengetegen az ellenzék ellenzékében, akik már biankó csekket is hajlandóak lennénk adni a kormánynak azért, hogy végre megszabadulhassunk az ellenzéktől. A nyílt hazaárulás ugyanis – valamiért – idegesíti az embereket. Sőt, van illúziónk egy olyan ellenzékről, ami az ország érdekeit képviseli, és nem a sajátját meg mindenféle külföldi entitásokét.

Valahogy nem egészséges az, hogy az ellenzék veszélyesebb az országra, mint a kormány. Vagy egy külföldi kormány. Vagy egy kisbolygó. Vagy egy külföldi kisbolygó. A normális helyzet az, ha van normális ellenzék, ami azzal fenyegeti a kormányt, hogy hatalomra jutva jobban kormányozna, és ezzel tulajdonképpen már a jelenben kikényszeríti ugyanezt. Hasonlóan például a német, holland és francia radikálisokhoz, akik úgy kényszerítik irányváltásokra a regnáló kormányzatot, hogy közelében sem járnak a hatalomra kerüléshez szükséges támogatottságnak.

Teccik érteni?

De ez, ami nekünk jutott, ez az ellenzék kezd rettenetesen veszélyes lenni ránk. Duplán veszélyes. Egyrészt, mert a legrosszabb, leghitványabb liberálisok, másrészt meg a muszlimok kezére akarja adni Magyarországot. És ezzel csak azt érik, hogy még jobban a kormány kezére adják az országot. Mintha csak beindítanának egy immunreakciót a társadalomban az undorító kis vírusaikkal, aminek köszönhetően meg a fehérvérsejtek buzognak túl.

Ebből meg az minimális logikai ugrással az következik, hogy ők felelősek a kormány túlhatalmáért. A baj csak az, hogy korábban Gyurcsány Ferencet is nekik köszönhettük, ami csodásan bemutatja mennyire közveszélyesek.

A kormány túlhatalmáért persze mi vagyunk a felelősek, mert az istennek sem vagyunk hajlandók az ellenzékre szavazni. Persze, ez valahogy nem jó így, nekem speciel semmi kedvem felelősséget vállalni sem a kormány, de legfőképpen az ellenzék tevékenységéért.

Hogy engedheti meg egy nép, hogy ilyen ellenzéki politikai elitje legyen?

Ha megnézzük egyébként Európa országait, láthatjuk, hogy szinte mindenütt már csak legfeljebb egy normális politikai párt maradt. A liberális és szociáldemokrata pártok mindenütt bevándorló és gender pártokká váltak, amelyek saját országuk felszámolásán dolgoznak. A másik oldalon pedig még csak formálódnak azok a politikai erők, amelyek a normális, heteroszexuális, fehér nemzeti identitású ember érdekképviseletét fel akarják vállalni.

Ez a konstrukció azonban nem demokrácia, hanem intézményesített polgárháború, amely Magyarország esetében kiegészül azzal, hogy az egyik fél rendszeresen külföldi csapatokat hív be segítségül.

A retardált liberális bűnbandának azt kellene megértenie, hogy ha igazat írna a lakájmédiájuk mindenről – legyen az a kormányzati korrupció, vagy az, hogy Orbán Viktor reggelente személyesen pofozza föl a lakosságot –, mi akkor is a Fideszt akarnánk a hatalmon tartani a jelenlegi kínálatból. Abból az egyszerű okból, hogy a NER még mindig több esélyt kínál a hosszútávú túlélésre, mint a saría vagy nyílt társadalom néven beajánlott együttpusztulási rendszerek.

Ezért van az, hogy ha ők kimennek az utcára, a néhány ezer külföldivel felturbózott Soros fizetési lista létszámadatait prezentálva, az példátlan felhatalmazást ad a kormánynak arra, hogy bármit csináljon.

A normális magyar emberek ezidáig hatalmas türelmet tanúsítottak az országunkban ideiglenesen állomásozó ellenzéki csapatok irányában. Ugyanezek a normális emberek lustaságból nem igazán üvöltötték be a kormányzati autók lehúzott ablakán, hogy azért kormányozni is lehetne egy kicsit jobban, nem csak határvédelem van a világon. De itt lenne az ideje az ellenzéknek is odaüvölteni, hogy mi lenne a feladata.

Ja, és hogy a kormányzati szándékra is reflektáljak, normális ellenzék hiányában: az ellenséget közelebb tartjuk a barátainknál, tehát nincs baj az OSI budapesti jelenlétével. Legalább szem előtt vannak.