Momentum: A bontott zászló!

Berobbanásuk után alig néhány héttel kezd körvonalazódni a Nemzeti Együttműködés valódi kihívója, alternatívája és ellenzéki ereje! A Momentum Mozgalom sorra bizonyítja, hogy bizony nem volt véletlen az a duplahatos, amit az olimpia megfúrásával elsőre dobott. Orbán most bizonyára dührohamoktól szenved és őrjöngve bontja az intarziát irodájában, tombolásában pedig csak a tükörterem állítja majd meg, ahol saját tükörképében az ifjúkori önmaga Fekete-Győr Andrást meglátva tudatosul benne végleg: Kisember, hát itt a vége!

Hiába ugyanis mindenféle olcsó elterelési és maszatolási kísérlet, a Habony-műveknek esélye sincs itt CEU-val, vöröscsillaggal meg nutaellavetélkedővel elterelni a figyelmet a valóban fontos ügyekről. A Momentum valahogy mindig egy lépéssel Orbán stábja előtt lavírozva macskaügyességel pofozgatja a fideszes monstrumot a megfelelő irányba. Vannak ugyebár az ügynökakták, aztán reggelente a buszokon is sokan szoktak lenni, és hát Orbán még mindig miniszterelnök. Ez a három probléma az, amelynek orvoslása továbbiakban már nem tűr halasztást!

Az elsőt könnyen és gyorsan le lehet zavarni.

Csak szétnézünk a levéltárakban, és ami esetleg ott már nem fellelhető, az csak meglesz a családi archívumban, tagjaink, kitartóink „apu”, de főleg „nagypapi és a dédi” polcain.

Persze mi alapvetően mind rigorózusan fideszes családokból származunk. Ott ültünk ősfideszes szüleink nyakában kétmillióan a Kossuth téren. Hatalmas fideszesek voltunk, nagyobbak, mint bárki más. Aztán 2010-ben nagyon bíztunk, csillogott a kis szemünk, de ekkor Orbán a magánnyugdíjak államosításával átlépte azt a bizonyos vörös vonalat. Aztán az alkotmány és sajtószabadság lábbal tiprásával megint átlépte, akárcsak a trafikmutyival. 2014-ben nagyon-nagyon számítottunk, reménykedtünk, hogy most! De aztán keservesen csalódtunk, mert Orbán megint átlépte a vonalat a Szabadság téren meg a net megadóztatásval is, meg persze az olimpiával, amit már muszájak voltunk megakadályozni, úgyhogy nagyon csalódott, húszgyerekes egykori fideszesként most erkölcsi magaslatról tekintünk le rá, és szeretnénk közhírré tenni, hogy ki volt ügynök 47 éve.

Vannak aztán ezek a reggeli buszjáratok.

Mindegyik zsúfolt, tömött, a cirkuláció szempontjából nem megfelelően túltelített. Ez egy annyira komoly probléma, hogy mi ezeket a járatokat nem is nagyon használjuk ilyenkor. Még a reggel 10-es hídlezárásra is inkább nem indulunk el, hogy elférjen az, akinek VALÓBAN létfontosságú odaérnie. Ez a fajta magas szociális érzékenység az, ami jellemzi a magunkfajta, valóban konzervatív szocialista szervezeteket. Mi már annak idején a Tesz-Vesz városból is megtanultuk, hogy egy valóban olajozottan működő társadalom alapja a rend és a tolerancia.

Ha a hódpostás mosolyogva viszi ki a leveleket, nyuszipapa boldogan tolja haza az állatóvódából a kis fészekaljat, akkor egész Tesz-Vesz város szinte lüktet a boldogságtól.

Ezért mi leszünk az összes oldalon megbújó kis kukac, aki láthatatlanul felmér, segít s jobbá tesz! Ha hézagos a muskátliágyás vagy húsz méterrel hátrébb van az ideálisnál a zebra, akkor ezeket a kis anomáliákat mi politikai Amélieként egyszerűen befoltozzuk. Cserébe pedig nem szavazatokat, hanem a JÓ mások általi továbbgyűrűzését várjuk!

Végül, de nem utolsó sorban itt van az egyik legnagyobb probléma, aki nem más, mint maga Orbán!

Jó volna már, ha meghalna, de ne bazírozzunk erre, egyszerűen csak jogi eszközökkel meg kéne neki tiltani, hogy legyen! Kéri László – egykori mentora – megmondhatja, hogy ez a jóeszű és lánglelkű vidéki srác sosem kapott sem előtte, sem utána akkora dührohamot, mint amikor szembesült a ténnyel: Születési helyéből kifolyólag az amerikai alkotmány szerint sosem lehet belőle amerikai elnök!

Csak ennyi kéne, kedves barátaim! Nem kéne tűrjük. Egy tollvonással elvehetnénk tőle a hatalmát, bár mondjuk a miniszterelnököt valahogy mégse mi választjuk itt, hanem a parlamenti többség, de most nem is ez a lényeg. Esetleg csinálhatnánk prezidentális rendszert Magyarországból. Olyat, amit állítólag maga Orbán akar majd, és akkor lekorlátozhatnánk őt max két ciklusban, ami csak még nyolc év Orbán. De hátha maga belátja, hogy lehetne más a miniszterelnök, mondjuk Pelczné Gáll Ildikó, akivel tuti semmi bajunk nem lenne, ha Orbán mögé vonulna háttérbe.

Dióhéjban ennyi, kedves barátaim! Gyertek el legközelebbi momentumos gyűlésünkre, ne gyertek be levideózni, mert félünk. Majd mégis gyertek be levideózni, majd mégis ne gyertek be levideózni!