A tizenhat százalék nevében
Rendkívül szórakoztató elfoglaltságot találtam a minap: megnéztem egy rövid, kísérleti filmet az interneten, amelyben az ATV Egyenes Beszéd című műsorának vendége volt Tamás Gáspár Miklós filozófus és Szabó Tímea, a Párbeszéd nevű párt, vagy micsoda társelnöke (vagy micsodája) és ők osztottak meg egymással és a nézőkkel legsúlyosabb fantazmagóriáikat. Mágikus realizmus bal agyféltekével, avagy nem kitalált emberek kitalált problémákkal, kitalált megoldásokkal, kitalált titulatúrákkal
–
egy elképzelt valóságban.
A téma TGM legutóbbi vicces javaslata volt: minden párt maradjon otthon, kivéve a szocikat, akikre viszont szavazzanak, ha duzzogva, ha befogott orral is, minden kormányváltást akaró polgártársunk. Ez volna az összefogás ebben a szekvenciában…
Tímea ellopta a showt
Ne menjünk bele az elgondolás részletezésbe, elemzésébe, kivesézésébe! Nehéz elképzelni, hogy TGM nem humoros parabolának szánta az ötletet, valamiféle argumentum ad absurdumnak, a közelgő választás feszültségét kiélező dramaturgiai elemnek, vagy hasonlóak. Ha így van, le a kalappal. Ügyes. Ha komolyan gondolta, fel a kalappal! Sajnos azonban TGM humorlabdacskája nem ért el kellő sikert, mert – ahogy mondani szokták – Szabó Tímea ellopta a showt. Hogy miképpen került a stúdióba a társelnök asszony, és miért éppen ő, azaz miért éppen az Együtt reagálhatott az ötletre a TGM által passzivitásra kárhoztatott pártocskák sokaságából, az nem derült ki, de tény, hogy Tímea sokkal viccesebb volt, mint a rendszerváltás történetének agg vátesze, a politikát csinálni akaró értelmiség nyomorának örök mementója.
Tizenhat százalék nevében
Tímea ugyanis előidézett egy közelmúltban megjelent kutatást, amely szerint nekik bizony komoly esélyük van a komoly parlamenti szerepre. No, persze, nem csak úgy magában a Párbeszédnek, hanem együtt az Együttel, a Momentummal, és az LMP-vel. Állítólag ez a formáció akár tizenhat százalékot is kaphatna a következő országgyűlési választások alkalmából, ami pont egy százalékkal haladja meg a külön-külön indulás esetén vágyott parlamenti küszöböt. Az ember erre azt mondja: nocsak, Tímea azonban valami egészen másképp nyilatkozott a felmérésről. Némiképp merész következtetést levonva, mindjárt nyitányként kijelentette, hogy ő a választók tizenhat százalékának nevében beszél. TGM persze értette a tréfát, mindjárt közbe is szúrt: annak a tizenhat százaléknak a nevében, amelyik esetleg „hajlandó volna egy soha létre nem jövő egységre szavazni.” Tímea nem zavartatta magát, s kijelentette: „van egy tizenhat százalékos bázis, ami egyébként szerintem még növekedhet…” Itt a műsorvezető is közbevágott: „Egy tizenhat százalékos bázisa valaminek, ami nincs.” „Nincs, de formálódik” – replikázott Tímea. Majd kijelentette: „Tehát olyan szempontból van, hogy a Párbeszéd, és az Együtt is meghirdette…” Nem idézem tovább. Kiderült, hogy ilyen pólus valóban nincs, bár a társelnök asszony nagyon szeretné, ha lenne. Tímea úgy kapaszkodott bele a Medián kutatásába, mint fuldokló az utolsó szalmaszálba, mint a vesztes pókerjátékos az új leosztásba, mint a zuhanó repülőgép utasai az ima erejébe. Ezek nem minket hülyítenek, hanem magukat.
http://www.atv.hu/videok/video-20170712-lesz-jovore-kormanyvaltas
Remények és légvárak
Amiből persze az is következik, hogy az ellenzéki pártok vezetői képesnek látszanak bármiféle fantazmagóriában ígéretet és reményt felfedezni, amiből meg az következik, hogy olyanok is. Mármint a pártok és azok vezetői. Olyanok. A felhőbámuló reménytelenség és a ködszurkáló fantazmagóriák esszenciális párlatai. Az igazán vicces az lenne, ha kiderülne, hogy az ominózus kutatás valójában nem létezik, csak valaki eleresztett egy meggyőző hoaxot… Zárójelben megjegyzem, ez a lehetőség sokkal közelebb áll a valósághoz, mint hinnénk. No, nyilván nem kacsa a Medián kutatása, de amennyiben a felmérés adatai tévesek, mondjuk, mégsem létezik tizenhat százalék ilyen szavazó, ha esetleg léteznek ugyan, de idő közben meggondolják magukat, megtetszik nekik az MSZP, vagy a Jobbik, kivándorolnak, elüti őket a villamos, elvisz őket az ördög, netalántán szembesülnek azzal, milyen nevetséges szakálla van Fe-Győr Andrásnak, (aki ebben a tekintetben Mesterházy Attilával vetekedhet), vagy egyszerűen esik az eső aznap és áh, inkább mégsem mennek el szavazni… nos, akkor az majdnem olyan, mintha a kutatás nem is létezne. A választói magatartás annyira azért nem jósolható, mint amekkora légvárat bírt építeni az eredményre Szabó Tímea. Kínosan primitív bohóctréfa lesz, amikor 2018-ban, a választások éjszakáján a légvár, pukk!, kidurran.
