Valaki csináljon már valamit
Fenntartható- illetve ökobaloldalunk (tudják, ami nem a miénk, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön) legújabb leleménye a valaki csináljon már forradalmat hevülete. Ez annyiból áll, hogy tulajdonképpen teljesen feladták a politikai cselekvésnek még az esélyét is – most szólok, ne higgyünk az alföldi kiképzőtáboros meséknek, oda szmókolni és siránkozni járnak –, és helyette különböző kifejtős fogalmazásokban buzdítanak másokat arra, hogy csináljanak már valamit.
Mindez onnan jutott eszembe, hogy olvastam a felszólítást, miszerint ki kell menni a Vezénylő Tábornok Úr tusnádfürdői előadására és jól ki kell fütyülni. Ezt nyilván nem úgy kell érteni, hogy a felszólító fogalmazás írója szépen odamegy és összevereti, összeszurkáltatja magát mindenféle egységes román nemzetállam ellen áskálódót tótokkal és bunyevácokkal (mert mint az közismert, olyan hogy magyar: nincs, itt mindenki bevándorló), hanem valaki, az általános értelemben vett, ideáltipikus demokrata menjen oda és csinálja meg helyette. Mert neki nincs kedve, meg amúgy is kurátorkodni kell valami kávézó-galéria emeletén valamelyik kilátástalanul tehetségtelen barát (figyelem: teljesítményelv) fotóival. De azt kell mondjam, működik. Kipróbáltuk, milyenek lehetnek a demokrata hétköznapok. Az úgy zajlik, hogy vannak körülöttünk zavaró jelenségek, például tele van a hamutartó. Ilyenkor ki kell jelenteni, hogy valaki csináljon már valamit, mert tele a hamutartó, ez elviselhetetlen, nem lehet így élni, majd odafordulni a kilátás felé és nyugtalan lélekkel figyelni a helyeket. Később, néhány óra elteltével biztos jön valaki azok közül, akik nem hallották e felszólítást, és simán kiüríti a hamutartót. Ekkor nyertünk. Nemrégiben sokan és sokat foglalkoztak– vagy igaz, vagy nem – valami kék bálna névre hallgató facebook csoporttal, amelyben képzett oroszügynök pszichológusok bíztattak öngyilkosságra ukrán gyerekeket. Most tegyük félre, hogy e hír minden elemében inkább tűnik olyan álhírnek, ami kiötléséhez elkötelezett demokratának kell lenni, mint valóságnak. Ehhez hasonlóan működik a
is, ahol egymást bíztatják haladó felebarátaink a felháborodásra is az elkeseredésre. Mert ugye nem lehet olyan országban élni, amelyiknek a nevéből kivették a köztársaság szót meg egyébként is. Majd fogalmaznak egy felszólítást a valakik felé, hogy azok csináljanak valamit. Például pofoztassák fel magukat, mert attól megint közelebb kerültünk ahhoz a tökéletes társadalomhoz, amit már nagyon meg kéne csinálni, de most nem úgy, ahogy ’19-ben meg ’45-ben, hanem tényleg jól. Mindenesetre mi biztos jól fogunk szórakozni. Kevesebb tökéletes pillanatot lehet elképzelni, mint figyelni a demokraták önmegveretési akcióját, miközben a Vezénylő Tábornok Úr gondolatait halljuk a háttérben. Tényleg csináljon már valaki valamit!
