A demokrácia vége
A gúgli és a fészbúk mellett immár a cloudflare és egyéb internetes szolgáltatók is beszálltak abba a versenybe, mely végeredményképpen honlapokat és tartalmakat cenzúráznak. A politika teljesen új minőségét figyelhetjük majd meg, ha ez így folytatódik, és tényleg komolyan megcsinálják. Csak éppen azt már nem nevezhetjük demokráciának.
A charlottesville-i események következményeként a szolgáltató letiltott egy neonáci tartalmakat hirdető honlapot, a
Ami persze azon a portálon ment, az nyilvánvalóan nem volt helyénvaló, sőt meglehetősen aljas, undorító és uszító volt számos cikk, vélemény. Azonban a vélemények bármilyen politikai szempontú szűrése egy cég által még kevésbé helyénvaló. Ha a tisztelt olvtársak követték az eseményeket, akkor tulajdonképpen képben vannak: önöket például az NSA, meg egyéb titkosszolgálatok akármikor megfigyelhették. Ezzel alapvetően vannak problémák, ám a helyzet az, hogy rendszerint mégiscsak a bűnözők ellen irányul ez a fegyver. Sőt, az állami titkosszolgálat(ok) például – minden nyilvánvaló hibáik ellenére – főszabályként a hatályos törvények alapján járnak el, tehát legalább esélyünk van valamelyest kiszámítani mit is óhajtanak. Egy cégnél más a helyzet: ha úgy dönt mondjuk Sundar Pichai (jegyezzék meg ezt a nevet, ő a gugli vezére), hogy X nem helyénvaló, akkor az nem lesz helyénvaló. Akár a netes keresések közül is eltűnhet. Erre a példa a legutóbbi programozóval történt eset, ahol az illető humánetológiai, biológiai és szociálpszichológiai tényekkel támasztotta alá a maga igazát, ez azonban az állásába került. (
Persze belekezdhetnék abba a fejtegetésbe, hogy férfinek, nőnek, netán neonácinak lenni bűn-e vagy nem, de itt akárhogy is nézzük, egy elég zavaró politikai kérdésbe ütköztünk. A politikai kérdés ugyanis a következő: leírhatjuk-e azt a mondatot nyilvánosan, hogy: „én úgy utálom a …. (mindenki által szabadon kitölthető etnikai, faji, vallási csoport) – okat, hogy legszívesebben kiirtanám őket”. A válasz egyértelmű nem, ha egy politikai párt vagyunk. Azonban a helyzet az, hogy immár olyan egyszerű állampolgárokra is vonatkozik a dolog, akik egyébként azt nem is gondolják komolyan.
Sőt, akár a mondatot nem is kell ilyen egyértelműen leírni.
A helyzet a következő: tételezzük fel, hogy Gipsz Jakab magyar. Gipsz úr elmegy a ködös Albionba dolgozni, s ott mondjuk leírja valamelyik közösségi portálra a fenti mondatot, tetszőleges célponttal. Mert mondjuk feldühödött azon, hogy nem ehette meg ebédjét a fent említett csoport miatt zavartalanul. Ezen kijelentését az ékes angol nyelven önti formába. (Egyébként úgy, hogy nem is gondolta komolyan.) A fentiek alapján mondjuk a fészbúk, és egyben a gúgli is simán letilthatja, ahogy például a fenti portált is. Csakhogy ez itt bizony már kőkemény politika. Ha például a Fidesz – egyébként meglehetősen sok területen nyomott – Soros kampányáról bebizonyítják, hogy antiszemita, akkor akár le is tilthatja mondjuk a fészbúk, vagy a cloudflare, vagy akár a gugli. (Ez speciel nem jött be a Benjamin Netanjahu-féle akció miatt, mindenesetre tudjuk, hogy egyébként a verkli felpörgés előtt állt.) De folytatnám a sort: nem kell ennyire messzire menni: volt itt már antiszemita és uszító mindenki, aki csak egy picit a jobboldalra húzott. De ki dönti el, hogy az antiszemitázás, vagy akár az antiiszlámozás mikor válik gyűlöletkeltővé? Mondjuk az ellenzék? Vagy ha sokat írják le a sajtóban? És ha ez a helyzet, akkor egy cég, mert neki valami speciel nem tetszik, le is tilthat akár teljesen legitim politikai tartalmakat?
Sajnos a válasz: igen.
Egyben ez a demokratikus véleményszabadság végét is jelentheti. Ha már személyekre lebontva eldönthetővé válik, milyen tartalmakat olvashatnak, milyeneket nem, akkor ez lassan, de biztosan a demokrácia ellen fog hatni. Szép új világ.
