Az energiatermelés, mint vallás
A frissen újraválasztott német kancellárasszonyt magyarként valamiért szokásunk a világ hülyéjének tartani álszent menekültpolitikája és úgy általában nehezen érthető politikai döntései nyomán. Habár a kishölgy nyilván nem hibátlan, erősen túlzó lenne ezeket kizárólag az ő nyakába varrni. Magyarként ugyanis illene megérteni, hogy német közélet bizony másfajta racionalitást követel meg politikusaitól, mint a magyar.
Bizonyára sokan emlékeznek még Merkel Mutti második legérthetetlenebb ötletére, amikor is a bajor mélytengeri árkokban rejtőző óriási cunamiveszély-potenciál okán 2022-ig bezáratta Németország valamennyi nukleáris erőművét, és elhatározta, hogy a helyükön keletkező óriási kapacitáskiesést pedig a Napból, a szélből, a tengerből nyert villamosenergiával fogja pótolni.
Majd kis idővel később rájött, hogy mégse! Aztán megint kis idő múlva, hogy mégis!
Azóta pedig kitartóan ezt a B-oldalt pörgeti, rendíthetetlenül. Rengetegen Merkel csapongó női döntésképtelenségével indokolták a dolgot. Bár igaz, hogy Merkel ugye nő, és ilyesmi a hasonló, korosabb nőkre nagyon is jellemző, de sajnos a helyzet messze nem magyarázható a klimax utáni matrónák hagyományosan furcsa viselkedésével. A német kancellárasszony kifejezetten racionális döntést hozott. Ezzel a politikai lépéssel ugyanis azóta is kiválóan elszívja a levegőt az egyre nagyobb népszerűségnek örvendő zöldpárti konkurenciája elől. Németországban – ahogy a legtöbb identitászavaros nyugati társadalomban – ugyanis tombol a zöld „vallásosság”. Vegánok, buddhisták, „nemártók”, szörnyűséges és bűnös múltjuk, valamint a hagyományos és borzalmas nyugati élet elől mély és tiszta spiritualitásba menekülő Jó Emberek. Velük kapcsolatban egyébként a legrosszabb hír, hogy általában fiatalok, és mély, nagyon mély spiritualitásuk ellenére általában igen jól keresnek, és ezen igen jó keresetük ellenére mélyen buták. Ez a tény, valamint rikítóan tejfehér bőrszínűk pedig fogékonnyá teszi őket az olyan kirívóan kártékony baromságokra, mint a megújuló energiákban való szektás vakhit – erre a későbbiekben még lesz konkrét példa – és azok agresszív védelmezése a Józan Ész ellenében. Elsődlegesen nézzük, mi az velük követendő helyes viselkedésforma:
- Soha, de soha nem állunk le velük vitatkozni az energiatermelésről. Nekik ez vallás, őket nem érdekli, hogy mi mennyibe kerül, meg minek hogy van értelme. Érvelne bárki egy hithű muszlimmal szemben mondjuk Mekkában?
- (Sajnos) nekünk nem volt SS-Standartenführer a nagyapánk, meg az ő nagyapja se volt rabszolgakereskedő, úgyhogy ez nem a mi problémánk. Ezt természetesen sose mulasszuk el közölni velük.
- Németországban már nem igazán lehet velük mit kezdeni, de Magyarországon hívjuk fel figyelmüket nyugodtan az örök aduász választások kívánatosságára. Sajnos Paks II-ről nem tudnak népszavazni, bármennyire is szeretnének, jövőre viszont lesz valami országgyűlésinek nevezett izé, azon esetleg elindulhatnának, aztán majd urnazárás utána 5-7 perccel összeszámoljuk, pontosan hány követőjük van.
- Ezeket kitartóan és következetesen alkalmazva egészen biztosan agresszív és ostoba reakciókat csikarunk ki belőlük, amelyeknek ismét ne engedjünk! Tanuljunk a tőlünk nyugatra alkalmazott agendából. Ma csak az olcsó áramot veszik el tőlünk, holnap pedig a véres bélszínt, majd a tojásrántottát. Nem és nem!
Hogy a jelenség nyugaton mennyire elharapódzott, azt Magyarországról hál Istennek nehéz felmérni. Nálunk szerencsére csak egy szabadsághídnyi is csak akkor jön össze ebből a modern söpredékből, amikor előző este túl tiszta volt a herbál, és akkor a választási eredményeik százalékait most jóindulatúan meg se említettük.
Németországban és környékén viszont simán bielefeldnyi hippit képes egyszerre megmozgatni a szavazók 10-15, nemritkán 20%-át kitevő degenerált embertömeg.
Érthető hát, hogy még egy Merkel-szintű politikus is fél tőlük, valamint egyáltalán nem szeretné, hogy ide-oda sodródjanak választások idején, az általuk lekötött társadalmi energiát pedig igyekszik a lehető legjobban becsatornázni. A dolog jobb megértéséhez vizsgáljuk meg ennek a vonalnak a legdegeneráltabb, egyúttal legálszentebb képviselőit,
! Bizony! Vannak olyan Szent Emberek, modern guruk, jógik, rinpocsék meg kitudjamik, amik a tudomány jelen állására fittyet hányva állítják, hogy ők kizárólag fénnyel táplálkoznak. Érdekes megfigyelni ezen ausztrálok (jó szar ez a börtönsziget-múlt, mi?), amerikaiak (talán mégse kellett volna kiirtanotok az összes indiánt?) németek (nektek meg a mindenki mást, aki elérhető távolságban volt) emberi nagyságát, amivel jóvá tehetik majd azt, amit fehérember elődeik elkövettek. Apróbb szépséghiba, hogy a kitartóbb tévéstábok a stúdióban elkövetett éterikus fényevések után követni szokták ezeket a szent embereket, és valahogy mindig önfeledten hotdogozó-fagyizó, otthon töltött ostyákkal teli kamrábal nasizó fényevő-gurukat találnak, de szerencsére néhány elszánt hívük gyakorolta már a természetes szelekció kívánatos folyamatát, és őszintén éhenhalt mesterei aurájában. Talán nem véletlen, hogy a többségük ezért nem meri önnön testével bizonyítani elkötelezettségét a megújuló energiával működés iránt. Erre kínál nekik mentsvárat egyfajta kollektív fényevésként az energiatermelés, egészen pontosan annak fénnyel működő, vagyis nem olyan nagyon jól működő része. Emlékszünk még, hogy
L. Simon Lászlónak, amikor felhívta figyelmüket erre a nem nagyon jól működésre?
Nos, itt figyelhető meg egészen pontosan a szektás jelleg.
Az ellenfél nevetségessé tétele a 444-nek természetesen, a jövőbeli, még eddig fel nem talált, de majd biztosan feltalálandó technológiákra való hivatkozásnál is fontosabb volt. Végső érvnek jobban kellett most a nagyon menő és haladó nemzetközi zöldmozgalom, amely tőlük nyugatra, szerencsésebb helyeken biztos megoldja ezt a kérdést, ki se kell fejteni pontosan hogyan. Na, és mi a tipp? Vajon
az ilyesmit ez a rengeteg Szent Ember? Naná, hogy iparilag is van otthon egy színpompás édességekkel dugig rakott nasis kamrájuk! Szénerőműnek hívják ezt a nem túl egészséges nasit, és cserébe bele is fulladnak.
