A világ leghaszontalanabb figurái a világ leghaszontalanabb ötletével bizonyítanák, hogy nem is haszontalanok

A hivatásos, megélhetési forradalmárok életének legkellemetlenebb, mi több, egyenesen legtragikusabb időszaka az, amikor nincs forradalom. Ilyenkor, ahogy apu azt megírta a Tőkében, forradalmi helyzetet kell teremteni. Erre látunk kísérletet az Alkotmány utca végére odaszart fémszerkezetben (ami egyébként esztétikai küldetését beteljesítve legalább mindent kifejez, amit gondolok a baloldalról), ahol Gulyás Márton próbálja meg a magyar politikai élet MacGyvereként összeszerelni a demokratikus ellenzéket mindenféle olyan haszontalan kacatból, mint például Gyurcsány és a Momentán Mozgalom.

Egy hónapnyi ádáz munka (közmeghallgatások, problémázgatások, vitakörök, workshopok, afterpartyk, ’80-as évek slágerei) és

rengeteg ma kicsit esik, inkább maradjunk otthon

után elhatározta a Gulyásmarci fémernyője alatt gyülekező ellenzéki

keményezacsapat

, hogy mostantól új választási rendszer lesz. Nemsokára a sok közmeghallgatott és vitarésztvevő is megismerheti, csak kicsit várni kell még, míg kidolgozzák, de olyan tökéletes lesz, hogy éppen csak a szemetet nem viszi le helyettünk. Becsszó. Hogy akkor mi értelme volt egy hónapig mindenféle hülyeséget dünnyögni, arra teljesen máshol kell keresni a választ: a forradalmi helyzet megteremtésének történelmi szükségszerűségében, illetve az ellenzéki pártokat maga alá gyűrő céltalanságban. Mert az történik éppen, hogy a fránya nép nem akar forradalmat. Pedig olyan rendkívüli sérelmek érték, mint a kisvonat és az oktatásegészségügy. Ezt a szégyenletes helyzetet orvosolandó melegítették fel úja az “Igazságosabb választási rendszert!” követelését, mert mély meggyőződésük szerint ez tömegekből fogja kiváltani a NER-el szembeni dühödt elégedetlenséget.

Érdemes azért megjegyezni, olyan, hogy igazságos választási rendszer nem igazán létezik. Csak annyira, mint az igazságos kefir. Arányos és aránytalan van - attól függően, hogy melyik célt tartjuk fontosabbnak: a népakarat minél tökéletesebb leképezését vagy az aktus nyomán létrejövő kormányalakítási képességet. Bizonyos

fejlettnyugati

országokban léteznek roppant arányos választási rendszerek, de ott azt látjuk, hogy amint a politikai szín kétosztatúból háromosztatúvá válik, tehát megjelennek a hagyományos jobb-bal, konzervatív-szociáldemokrata versenyzők mellett a populista-bevándorlásellenes erők, néha nem sikerül kormányt alakítani, mivel egyik oldal sem szerez abszolút többséget. Ha meg sikerül, akkor nagykoalíciók jönnek létre, ami vagy a se hús, se hal minősített esete, vagy pedig annyira egymásba simulnak a koalíciót adó pártok, hogy megszűnik az önazonosságuk, az, ami miatt amúgy rájuk szavaztak. Utóbbira kiváló példa Németország, ahol Mürkül Mutti és Schulz között csak alkoholfogyasztási szokásaikban és intelligenciahányadosuk tekintetében fedezhetünk fel különbségeket. A nemsokára megszülető, formatervezett, ínyenc falatokat és laktató szénhidrátot egyaránt bőségesen tartalmazó választási törvénykezdeményezésüket a parlamenti többség nyilván lesöpri az asztalról, és akkor nekikezdhetnek az igazi céljuknak, a polgári engedetlenségi mozgalomnak nevezett köztéri diszkóknak, ami szándékaik szerint az egész országra kiterjedő forradalommá fog növekedni. Ez volna az Operation Forró Ősz, ami hallatán nem véletlenül fog el sokakat a röhögőgörcs.

Természetesen megfelelően hülyének kell lenni ahhoz, hogy bárki is higgyen ebben a forgatókönyvben, de a hülyeség sosem volt akadály a haladó baloldalunk számára.

Az ellenzék részvétele ebben a komédiában még érdekesebb. Ha nem a mából indulunk ki, minden magára önálló entitásként tekintő alapvető érdeke lenne az aránytalanság fenntartása, hiszen ez biztosítja, hogy valamikor a távoli jövőben, ha kormányra kerülnek, ott kompromisszumok nélkül valósíthassák meg elképzeléseiket. A jelek arra mutatnak, hogy az önmagát demokratikusnak becéző ellenzéknek távlatos terveiben se merül fel a kormányzás gondolata, mindközönségesen szerepelni akarnak a hírekben, hogy abból mandátum képződjön, ami meg együtt jár a kényelmes munkahellyel, a költségtérítéssel és néhány mindenre alkalmatlan ismerős képviselőházbeli foglalkoztatásával. Elképzelhető még az is, hogy nem akarnak választásokat nyerni, hanem csak a Fideszt szeretnék leváltani, ami még a 10. osztályos állampolgári ismeretek tankönyvben felhalmozott tudásbomba birtokában is viszonylag fura ötletnek tekinthető. Persze ezt a forgatókönyvet sem lehet kizárni (ismétlem: a hülyeség sosem akadály). Sőt. A felmerült apróságok ellenére izgatottan várjuk az elutasítások nyomán kibontakozó polgári engedetlenségi mozgalmat! Ha annyian lesznek, mint ahányan részt vettek Gulyásmarciék rendezvényein mostanában, akkor elképzelhető, hogy akár egy parkolóautomatát is megbénítanak. Van okunk félni!