Elkanászodott nőstényeinkről…
Férfiként, a teremtés koronájaként nem csak szórakozásból, hatalmaskodásból és a gyengébbek elnyomásából áll az életünk. Mi felelünk mindenért, és ebbe a mindenben környezetünk egészséges és nyugodt mederbe terelése is beleértendő. Környezetünk egészségtelenségéért és nyugtalanságáért pedig semmi sem felelős jobban, mint a saját hormonjaitól fűtött nőstényállat.
Ököl, tenyér, sodrófa, szőnyegporoló, bizony hajdanában ezek mind legális eszköznek számítottak a hasonló problémák féken tartásában. Szerencsére azóta mindennapjainkból eltűntek a papok, így az agresszió mértéke a minimálisra csökkent, tehát sokkal jobbak, emberségesebbek lehetünk. Az alapprobléma azonban maradt, hívjuk hát segítségül a Modern Ember másik nélkülözhetetlen pillérét, a Tudományt, hogy végre a Tamás Gáspár Miklóshoz hasonló morálpápáknak is megfelelő megoldás születhessen!
Azt már népszerű művésznők, például Fábián Anita tárházából tudjuk, hogy a bizonyos fajták, így az ember hímjei is teljesen ugyanúgy viselkednek, mint a nemi vágytól égő kis kecskebakok, amelyek aranyosak ugyan, de azért a hölgyek szolidaritásból mégiscsak a kis gödölyékre buknak. Ha alaposan végignéztük a videót, bizony hasonló a helyzet a gyengébbik nem képviselőivel is.
Látott már bárki kandúr nélkül bezárt, tüzelő kis nősténycicát?
Bizony, ez az állandó közléskényszer, ez az affektáló hang, ez a szűnni nem akaró feltűnősködés mind-mind a két kis álnok petefészek műve. Keríthetünk persze egy fajtájának megfelelő hímet, aki időnként csillapítja parttalan nemi vágyait – ott a Tinder, a Lili Fox, érettebb korban az Ashley Madison, merészebb urak felregisztrálhatják az egyedet a rosszlányokra is, hátha egy kis mellékest is lehet keresni a családi kasszába ezeken a szeszélyes női hormonokon – de hosszútávon mégis kínálkozik egy biztosabb megoldás. A nőstényt a nyaka hátsó részénél megragadjuk – Skrabski Fruzsina, kérjük ne olvasson tovább! – bőrredőinél fogva felemeljük, és kétségbeesett nyivákolására ügyet se vetve, erős, határozott, de szeretetteli mozdulattal belehelyezzük a kis hordozóeszközébe, amit annyira nem szeret. Figyelem! Miután elengedtük, nyivákolni, karmolni fog, esetleg nagy szemeivel bánatosan nézni, de ez minket nem szabad, hogy elgyengítsen, amikor már olyan közel a cél! Közel bizony, hiszen a körzeti orvosi rendelőben meg is kaptuk az illetékes nőgyógyászat címét. Dombornyomott hitelkártyával a kezünkben taxiba huppanunk, mert bár BKV-n díjmentesen szállítható, (férfi)utastársainkat mégis idegesítené egy ilyen ivartalanítás előtt álló, és utolsó női nemi hormonjait a világba a saját hangszálain keresztül szétszóró, tomboló egyed.
A taxis azonban férfi, így természetesen megérti a problémánkat.
Neki is van otthon egy ilyen. Kölkezett is hármat, de ő szíve szerint már az első után megjárta volna ezt az utat, amit most mi. Van ilyen. Gyenge volt, belátta, megbánta, és most vezeklésül taxizik. Megértően elköszönünk – illő borravalót hagyva – ő pedig vágyakozva követ bennünket a tekintetével. De jó is lett volna annak idején, ha Margitkát, ezt a zsemleszínű fehérzoknis kis jószágot mégse szánja meg, és csak kinti cicának használja időnként. Az idő azonban véges az ilyen merengésekre, mert a doktorúr, ez a szimpatikus fehérköpenyes fiatalember már szólít is. Illő búcsút veszünk a rémült Kedvestől, aki már kapja is nyakára a bénító csipeszkét, és volt petefészek-nincs petefészek! Várakozás közben böngészgetünk, nézelődünk. Bosszúsan állapítjuk meg, hogy homoszexuálisként ismét jobban jár az ember, hiszen a hímek ivartalanítása minden fajtánál, így az embernél is olcsóbb a nőstényekénél.
No, sebaj. Az egykulcsos adónak és a virágzó magyar gazdaságnak hála simán bírja a pénztárca, és többet nem kell visszajönnünk, ez garantált egy életre.
Alig fél óra, és teljesen megújult XX-kromoszómás kis lényt kapunk. Alszik, mint a tej. A doktorúr kedvesen gallért rak rá, nehogy kirágja varratait. Figyelmeztet, hogy a barbituráttól 1-2 napig még kába lehet, maga alá pisilhet. Majd figyelünk rá, pelenkázzuk, nem engedjük ágyban aludni, jó lesz addig a konyhakő is. Ennyit igazán megér, hogy mostantól nem hisztizik, nem követelőzik, nem pucsítja tápcsatornáját az összes hím lábához, nem ugrál a két szekrény között és nem posztol hülyeségeket a Facebookra, amit utólag nyilván egy férfi vetet majd le vele. Meg nem képzeli majd magáról, hogy ebben a hormonokkal túlfűtött, zavart állapotában ő alkalmas, egyszersmind neki feladata, hogy más, nem ivartalanított egyedek problémáit meghallgassa, majd jó tanácsokkal szolgáljon nekik. Nyugodtabb, boldogabb, hosszabb életet élhetnünk végre, mindketten! Ui: Azért majd 10-15 év múlva összejárunk a többi, ivartalanító férjjel búsongani azon, hová tűntek világunkból az igazi nők.
