Most akkor kit hálózott be az orosz medve?
"Lassan már mindenkiről kiderül, hogy összejátszott Oroszországgal, kivéve Donald Trumpot." Egy amerikai politikai kommentátor, Mark Steyn vicces mondatába botlottam pár napja, és gondoltam, utána is járok. A kijelentés tényleg viccesen hangzik, de meglehet, mégis ez a mondat jár a legközelebb az igazsághoz.
Lassan egy éve választották meg Donald Trumpot az Egyesült Államok elnökének, amely sokak számára óriási meglepetés volt. Az elnökválasztási kampány hajrájában, mint mindenhol máshol, az amcsiknál is felpörgött a sárdobálás, ilyenkor mindenki bevet mindent, amit csak lehet és amit nem.
Az orosz befolyásolási vád az egyik legerősebb demokrata bomba szerepét kívánta betölteni Trump és a republikánusok ellen, a megválasztását követően is folyamatos témát szolgáltatott.
Régi szocialista szóval élve, gyűrűzött, gyűrűzgetett a történet, hatalmas ígéretek repkedtek a leleplezésről, az árulás szó csöpögött minden magára valamit is adó liberális hírforrásból. A bizonyítékok egyelőre még elmaradtak, de semmi baj, csak előre a lenini vagy clintoni úton. Vizsgálóbizottság alakult, különleges ügyészt neveztek ki a kétség kívül óriási nemzetbiztonsági kockázatot jelentő hír kivizsgálására, nagybetűs híreket lehetett olvasni, miszerint szorul a hurok Trump körül.
Aztán addig szorult a hurok, amíg egészen más nyakak körül kezdett el táncot járni, és most pár nappal ezelőtt azt olvashattuk, hogy a demokrata kampánystáb hatmillió dollárt fizetett egy cégnek, a Fusion GPS-nek, hogy készítsen egy úgynevezett Trump-dossziét.
A feladat egyszerű volt, terhelő adatokat gereblyéztek össze Trumpról és az orosz kapcsolatairól, esetleg egy-egy szaftos nőügy sem megvetendő, belefér az is puttonyba. Egy volt hírszerző segítségével létre is jött a dosszié, az amerikai kongresszusi vizsgálóbizottságok ebből szemezgettek, amikor bizonyítékot kerestek.
Koholt hírek, kreált balhék, mint bizonyíték…
A legszebb, hogy mennyien be is kajálták, még az összeweinsteinezett bukszust is majdnem megnyalták utána. Természetesen Hillary asszony erről semmit nem tudott, hozzá se érne ilyesmihez, és én erre azt mondom, hogy hihetünk neki, eddig is mindig igazat mondott mindenben, neki ez a legfőbb szkillje, ahogy Avar János is megírta a majdnem kiadott könyvében. Ráadásul elnökjelöltként, a Demokrata Párt teljhatalmú uraként nyilván nem is volt rálátása ilyen apró kis eseményekre, melyeket a kampánycsapat hozott össze.
Most jön egy még fájóbb pillanat. Sajnos kiderült, hogy Clintonné üzletet kötött a Roszatommal, külügyminiszterként engedélyezte, hogy az orosz állami vállalat 20 százalékos részesedést vásároljon az Uranium One kanadai cégben, akiknek az Egyesült Államokban is vannak bányái, melyek nem mellesleg az amerikai uránszükséglet egyötödét fedezik.
(Milyen érdekes, hogy ugyanezen erők, tehát a Trump kurzus külügye által örökbefogadott demokrata establishment közben képes versenyt aggódni a hazai demokratikus erőkkel a fosszilis energiaimportunk egyoldalúsága, az orosz kitettség miatt.)
A média lecsap az ilyesmire, vagy mégsem?
Maga a felvetés is erősen izgalmas, ki lehet bontani, utána lehet járni, mi van mögötte, mi nincs. A mértékadó balliberális hírcsatornák nem szórakoztak, volt, aki egészen 31 másodperc erejéig foglalkozott a hírrel, de a CNN majdnem 4 percet szentelt az ügynek egy hét alatt. Ha azt nézzük, hogy mennyi mindennel kell foglalkozniuk, ez bizony nem is kevés! Sajnos a nagyobb tévécsatornák, mint az NBC és társai nyilvánvalóan belső problémákkal és létszámhiánnyal küzdhetnek, hiszen pontosan nulla percet szántak ennek a nem kis formátumú hírnek. Fel kéne venni pár tökös libsi fiút, lányt, lányfiút, gendersemleges munkaerőt, hogy lépést tartsanak a legfontosabb információkkal. Csak képzeljük el, hogy ha Trumpról derül ki ilyesmi, vajon miféle hírverés lett volna ebből? Egyáltalán a feltételezésből!
Ha most visszatekintünk az orosz medve szőrös mancsára, lehet, hogy nem látszott rendesen, hogy melyik kertbe szökött be a lépes mézért.
