Kedves, már február végén mélyelemző fideszes értelmiségi barátom!
Viselkedési és fegyelmezési útmutató a hódmezővásárhelyi esettel kapcsolatban.
Elsőként és mindenekelőtt: Nagyon örülök, amiért ebben a stumpfoktól és dévényiktől hemzsegő kis közéletünkben te még nem lettél hivatalosan is árulóvá, és ma is bátran a gumicsizmát választod hózentróger helyett. Örömteli ez így, de látva az elmúlt napok írásos tébolyát, nézzünk egy másik aspektust, amelyet neked, mint gondolkodó fideszesnek követned is lehetne akár.
Ha csak egy pillanatra is meghallgatod a másik, “demokratikus” oldalt, azonnal világossá válik számodra, hogy a Fidesz egy kis militáns szekta. Én szeretném a legjobban, hogy kivételesen, most az egyszer az életükben igazat beszéljenek, de játsszunk el a gondolattal, hogy így van.
- Ez esetben kifejezetten ellenjavalt nyilvánosan írogatnod olyasmiket, amelyekre ezek a kis rohadékok azonnal hivatkozni tudnak, mint lám-lám „a fideszes tábor se egységes”-toposzra. Intézzük ezeket szépen belül, és ne előttük!
- Ne próbálj most kérlek okosabbnak tűnni az egész világnál, hogy persze te ezt már nagyon régen megmondtad. Mit mondtál meg pontosan? Valamennyien tudjuk, hogy bár újra és újra megújuló külsővel, de a kommunisták ma is itt élnek köztünk. Politikailag összeestek ugyan, gazdasági, kulturális, tudományos és médiapozícióik viszont továbbra is erősek. Szükségtelen ezt újra és újra közölnöd, mi is tisztában vagyunk vele.
- Szerinted harc zajlik, és a csata csak most kezdődik? Nos, köszönjük, ezt mi is így látjuk és tudjuk. Szükségtelen fellármáznod vele a közvetlen környezetedet, azok ugyanis mi vagyunk, a te harcostársaid. Ne feledd, hogy mint minden harci gépezet, a miénk is csupán annyit ér, amennyit benne a leggyengébb láncszem. Számunkra is fontos, sőt számunkra fontos csak igazán, hogy tudjuk: a mellettünk levő nem kezd el pánikolni az első lövés hallatán, hanem higgadtan és profin teszi a dolgát.
- Örülök, hogy önálló, gondolkodó lényként vannak gondolataid, de annak már kevésbé, hogy ezeket nem tudod krízishelyzetekben magadban tartani. Néha körbenézhetnél magad körül, hogy mi itt a te szinteden vajon tudjuk-e ugyanezeket. Ha pedig igen, akkor meg pláne érdemes-e felfelé óbégatni, a hajóhídra, netán egyenesen a kapitányhoz. Hátha tudja ezeket ő is, és csak feleslegesen kelted vele a pánikot.
- Értjük és látjuk, hogy találat ért bennünket, de szerencsére elég régóta harcolunk már sikerrel ahhoz, hogy tudjuk, ez a találat mennyire súlyos. Nem nagyon. Kaptunk már ilyet, és gond nélkül lehoztuk azt a csatát, emlékezz csak! Ez is hangos volt és kellemetlen, de szerencsére a harcképességünket nem befolyásolta.
- Ne feledd el, hogy nemsokára mi következik! Mi fogunk majd visszalőni, bizony. Az kurvára fog ám fájni ott, ahol becsapódik. Azon dolgozz, hogy minél nagyobb és pontosabb legyen ez a találat!
- Ne feledd, hogy ennek kulcsa a megfelelő pozíció felvétele, az időzítés és a célzás.
- Ne feledd, hogy nekünk vannak ehhez a legmegfelelőbb eszközeink és embereink. Az ellenségnek külföldről és drága pénzen kell behozni azt a hadianyagot, amelynél mi itthon jobbat tudunk előállítani. Ebben bízz, és azokban a csodálatos tisztekben, akik szakmájuk legjavát nyújtva olyan kiválóan használták már, hogy arra külföldön is mutatkozott igény.
- Végezetül ne feledkezz el róla, ki a kapitányunk! Ha egy helyzetet meg kell érteni, felmérni a kockázatait és gyorsan, valamint határozottan meghozni a megfelelő döntést, annak ő sokkal nagyobb tudója nálad. Ezt mi mondjuk neked itt, melletted a hajógyomorban. Ha harcba kell bocsátkozni, vagy kitérni előle, ha megfelelő időben kell leadni a megfelelő lövést, arra ME Úr a legmegfelelőbb ember. Csak néhány nevet mondanék a tengerfenékről: Gyurcsány, Mesterházy, Kóka, Faymann, Sikorski, meg az a horvát balfasz. Esetleg Viviane Reding.
- Én igazán nem akarlak kitagadni, de ha ez mind nem győzött meg, akkor a hózentróglis gecinek is van egy hajója, bár én semmiféle löveget meg páncélzatot nem láttam rajta, és hát minek is? Milyen tüzet vezetne velük mondjuk a Dévényi?
- Félsz? Hát most kezdődik a harc. Ez normális. Mindannyian félünk előtte. Utána meg majd nyugi, nyerünk!
