Ha minden így megy tovább, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a gyurcsányi könnygázfelhők árnyékában született ground-level protesztpárt áprilisban megszűnik létezni. Hogy csak a jelenlegi formájában, vagy végleg, az a jövő zenéje, de a Vona Gábor elnökölte, valaha radikális, a jelenben újbaloldali párt nem kísér(t) minket tovább a demokráciánk rögös útján. Vagy, ha kísért is, valóban kísért. Akkor már nem lesz más teendőnk, mint elalvás előtt benézni az ágyunk alá, vagy a szekrénybe, hogy nem lapul-e ott egy néppárti boogie man.
Vona Gábor saját honlapján mindenről tájékoztatja a nagyérdeműt. Csak egyről mulasztja el felfrissíteni az odatévedők emlékezetét: hogy ő a Jobbik elnöke. Csodaszép, aranyozott logót gyártott a saját vezetéknevének kezdőbetűjéből, lecserélve ezzel pártjának nemzeti színekben pompázó, kettőskeresztes emblémáját. Művészettörténeti előzményként a mögötte álló kreatív csapat minden bizonnyal a Bánffyhunyadról ismert cigánybarokkhoz nyúlt, hogy ezzel is mutassa azt az utat, amit a gyöngyöspatai horikerihugyozástól a Spinoza házig bejárt.
2006-ban Gyurcsány rendőrei és azonosítószám nélküli zsoldosai viperával ütötték, meg a szemüket lőtték ki azoknak, akik később jobbikosok lettek. Most ez a két oldal simul egymáshoz Vona és Gyurcsány friss szerelmének jegyében, amit amúgy titkolnának, meg iszonyúan szégyellnek, de nem tudják annyira gyűlölni egymást, amennyire vágynak a hatalomra – ahhoz meg szükség van egymásra.
Olyan ez az egész, mint egy büdös szájú Rómeó és egy pikkelysömörös Júlia szerelme.
Kifejezetten érdekes ezt a fajta stílus-reinkarnációt nyomon követni a kezdetektől. Az OV polgári körében nyuszmákoló, kötött pulóveres, hülyegyerek szemüveges posztkamasztól a gárdamellényben feszítő nemzet-test-véren át a Hugó és Boss neve által fémjelzett öltönyben pózoló barber shop reklámarcig. Mert ahogy az első tisztes ősz tincs megjelent a frufruban, úgy jött elő a latin macho arcszőrzet is. Vona Gábor pártelnök megszűnt. S megszületett VG, a brand (by the way rockopera címnek se utolsó!). Innentől pedig a párt bármikor mondhatja, hogy ők brand-pártiak.
Rendpártiságtól a brandpártiságig...
Persze az új ruha méretre gombolásához szükség volt egy stylistra. Egy olyan fenoménra, aki ezt a fekete köves pecsétgyűrűbe foglalható logót kiagyalta. Nem tudjuk ki ő, nem tudjuk, honnan jött, de leborulunk szakértelme előtt. Ez a logó méltó utóda Berkesi András elvtárs bajtárs sellős pecsétgyűrűjének. Ám azzal ellentétben ez a pecsét egy olyanfajta újkóser pecsét, ami örökre megtisztít, s örök életre feloldoz minden bűn alól. Mi több, egyenesen önfelmentő. Úgy ragyog ez a jel VG szívének szélsőbal pitvarában, mint a Vasember energiakütyüje.
Na, azért a stilizált inda-motívumokkal átszőtt háttérben feltűnik néhány új-trendi szólam: „Azt keresni, ami összeköt”. Nos, ez madzag. Vagy… „Számunkra a politika nem uralkodás, hanem szolgálat”. Na, ez a világ legnagyobb semmitmondása. A miniszter meg szolgát jelent, ahogy a teljesen fogalmatlanok táblán rendszeresen körbehordozzák ezt az üzenetet, miközben a színpadon Gyurcsány próbál uralkodni az indulatain.
Persze aki az egész fazonigazítást finanszírozta, hát annak bizony szolgálni kell.
Eléggé vastagon. Mert annak a nadrágtartós falfirkázónak bizony nem elég a talán, vagy az esetleg. Ő profitot akar. Profitot és bosszút.
Mondjuk igen nehezen összeegyeztethető ez utóbbiakat ugyanabba a romabarokk keretbe foglalni, mint a mosolygós, kiskutyás zsánerképeket. Pláne, hogy valami egészen elképesztő metamorfózis is történik közben. VG olyanná kezd válni, ahogy mások szemében OV-t láttatni szeretné. Egy kistérségi politikai oligarcha, egy marmonkannás Jockey Ewing tűnik fel előttünk vizslaháton.
És közben blogol ő is, blogol a naccs’s asszon is, s már komolyan azt várjuk, hogy mikor tűnik fel valamelyik kereskedelmi adón egy új valóságshow a mindennapjaikról. Mert a politika itt már másodlagos, mondhatni undorító hozadék. Az első a brand. Ami a későbbiekben (v.ö. április 8-a után) valószínűleg világszintű szabadalmi oltalom alá esik majd. Először jönnek a VG bögrék, aztán a VG pólók, majd azt vesszük észre, hogy ott vagyunk a VG Plázában, egy szemöldökcsipesz kiállításon.
Mindeközben pedig Heller asszony a patakban VG múltját mossa, mossa.
Hogy mivel? Naná, hogy VG mosóporral! S ha netán ezt az egész Új Múlt 2000 féle bizbosz létjogosultságát egy választási lobotómia törné derékba, hát sebaj! Az új brandre épült új birodalom remekül prosperál. Nyereségéből vissza lehet osztani a korábbi “önzetlen segítőknek” azt, amivel VG nekik tartozik.
Ha meg ez is beszarik, még mindig vissza lehet menni lift-értékesítőnek. Kábé ezzel a szlogennel: “Egyszer fenn - egyszer lenn.”
