A választások tétje az ellenzék számára: a dömper, a homokozólapát meg az üveggolyó

„Bazmeg, tesó, ha ezek nyernek, elveszik a homokozólapátunkat meg a dömperünket! És einstandolják az üveggolyóinkat is, aztán akkor mifaszt adunk a székelyeknek?”. Nagyjából így lehetne lefordítani azt a kiscsoportos őrjöngést, amit az ellenzéki miniszterelnök-jelöltek lefolytattak március 15-i performance-ukban.

S mindezt Orbán Viktor egyetlen mondatára alapozva:

Igen, ez volt az a mondat, ami kiverte a biztosítékot a „20 évet a 20 évért”, és „Az Orbán kormányt börtönbe zárjuk” mondatok korábbi kijelentőinél. Orbán mondata valamiféle csillagkaput nyithatott meg náluk, amivel visszautaztak az időben, egészen a Maci csoportig.

Mással ugyanis nehéz magyarázni, hogy erre a teljesen egyszerűen értelmezhető mondatra ilyen óvodás módon reagáltak.

Mind emlékszünk rá, hogy hogyan történtek hátulgombolós korunkban a dolgok. Minden vita „Az én apukám erősebb…” példamondattal kezdődött. Ebből aztán kiderült, hogy az én apukám felemel egy autót, mire jött a replika, hogy az övé egy házat. A fokozás ugyanoda futott ki: „Az én apukám felemeli a tidet!”. Ezt már nem lehetett űberelni.

Most erre nekünk kellene valami olyasmit mondani, hogy persze a ti apukátok, Gyuribá geci erős, de a mi apcink, Viktor, még nála is sokkal erősebb. Egy baj van ezzel. Hogy a mi ”apánkat” nem Viktornak hívják, hanem Magyarországnak.

• Amelynek Alaptörvényére Karácsony le nem teszi az esküt.
• Amelynek földjére Vona iráni gárdát hívna.
• Aminek határzárát mind a DK, ind az MSZP megnyittatná, hogy migránsok tömegével árasszák el az országot.
• Ahol az LMP azt hiszi, hogy ha kívül zöldnek teteti magát, nem tudjuk, hogy belül vörös.
• Ahol a Momentum egy terráriumnyi lelkes idiótával akarja megdönteni a kormányt.
• És ahol van egy olyan mozgalom, aminek neve Közös ország, és amelybe annyian se tartoznak, hogy komoly fenyegetést jelentenének három lendületesebb Kispest ultra számára.

Gyurcsány, Vona, Fekete-Győr, Szél, Karácsony, akár hasmenéses nyomik a fingóversenyen, úgy szorongták tele a nemzeti ünnepet. Ettől az egyetlen mondattól. Az elégtétel kilátásba helyezésétől. Ezek a transzaperencia lovagok és lovaginák. Akiknek minden második szava egyébiránt a győzelmük esetén az elszámoltatás, a kilátásba helyezendő pogrom.

Orbánt bilincsbe, Poltot hideg vasba, Ádert lámpvasra, Kövért IFA platóra…

És ebben a rohadt nagy diktatúrában muszáj nekünk ezeket hallgatni. Ahogy a komcsi fattyak munkásmozgalmi indulóit is a Békemenet közelében. Ahogy a Toroczkai 2.0-át játszó Rékasi gyereket a diákok élén. De még ez az utóbbi, ez a szappanoperajövevény is több morális érzékkel rendelkezik, mint az ellenzéki pártelnökök. Mert ez a gyerek legalább egy forrófejű tizenéves. Ebben az életkorban még megbocsátható, ha valaki nem bírja a piát, a kábszit, a rendszert, vagy mindhármat egyszerre.

Persze ez a fajta káosz-értékű politikai attitűd normális esetben szépen el szokott múlni, nagyjából akkor, amikor az ember az utolsó tejfogait elveszíti. Csakhogy itt csupa tejfogú, sunyi kis recskahuszárral van dolgunk. Pont azzal a fajtával, aki gyerekként az első atyai pofon után megfogadta, hogy ő sose veri majd a gyerekét. Aztán mikor valóban apa lesz, ő viszi először kurvázni meg kocsmázni, hogy bebizonyíts magának és a világnak, mekkora egy faszagyerek.

Ezek a hüllőképűek pontosan ezt csinálják. Bebizonyítják Európának, hogy ők európaibbak mindenki másnál.

Hogy anyjuk csecséből szítták magukba a liberalizmust, és hogy a szabadság, egyenlőség, testvériség alfajzott ideológiai hármasa nekik még mindig annyira fontos, hogy azért akár ölnének is.

A sajátjaikat. Gondolkodás nélkül.

Csupán azért, mert azt hiszik, ha ők nem ölnek, akkor majd őket gyilkolják halomra. Pedig az igazság az, hogy apáról fiúra, nagyapáról unokára hagyományozzák átkos nézeteiket évtizedek óta. Büntetlenül. S most a jogi, politikai, erkölcsi elégtétel egyetlen kósza említésére 0,3 mikronnyira szűkült a segglyukuk.

Szóval ezek a lelkes elnyomottak, ezek a mindhalálra üldözöttek szépen elindulhatnak a választáson, ide-oda lépkedhetnek egymás javára, és ha netán nem nyernének, élhetik tovább a tyúkszaros kis életüket. És ezt nem értik, mert nem akarják érteni. A Fidesz ellenség-kreálásával hozakodnak elő lépten, nyomon. A sorosozással. Annak ellenére, hogy náluk az orbánozás egészen pontosan 1998 óta folyamatosan és megszakítások nélkül tart. Akár kormányon van Orbán, akár nem.

Itt élünk, így élünk. A Maci csoport jóllakott napközisei szétrettegik a nagy magyar rónát. Már-már haláltáborokat vizionálnak az újabb Fidesz-KDNP győzelem esetén. Arról elfeledkezve, hogy az ő kezükből legfeljebb a homokozólapát, a dömper, meg az üveggolyó lenne kivéve. Mert nagyjából ilyen súlyú dolgokra vannak ráhatással.