A cenzúra végnapjai
Nem kell már sokat várni és felvirrad a szabadság napja. Sokszínű, demokratikus gondolkodású, nemzetét féltő állampolgárhad kel föl a Fidesz vértől csöpögő rémuralma ellen és végre nyugalom lesz, mindenki azt mondhat, amit akar, szaladnak majd felfelé a bérek, jön a Kánaán. Mondjuk az még nem tiszta számomra, hogy egy diktatúrát hogy lehet lebontani demokratikus választással...
Tegyük fel, hogy sikerül, liberális szupermenek hozzák el az új jövőt, dacolva a fenyegető elnyomással, beköszönt a béke. Az egyik legszebb dolog lesz, hogy végre megszűnik az állandóan emlegetett cenzúra. Tűrhetetlennek tartom én is, hogy nem hallom a tiszta hangokat, a baloldal őszinte, férfias rezonanciáját, az ingyen víz-gáz-áram ígérete csak messziről cseng a fasiszta éjszaka csöndjében. A cenzúra súlyos és sötét pillanatait bizonyítva, nézzük meg az Index fontos híreit, a független és objektív újságírás remekeit, a hírszelektálás korrekt lefolyását.
Amikor a baloldal beszél egysíkúságról, amikor a jobboldalt érik azok a vádak, hogy sima birkacsorda, lakájmédiumok gyülekezete, akkor nem szabad elfeledkezni arról, hogy a baloldali-liberális sajtó semmi másról nem tud beszélni, csak a Fidesz és az oligarchák aljasságairól, diktatúráról, cenzúráról, hazugságról, lopásról, megvezetésről, az ország szisztematikus tönkretételéről. És ezt mindenhol kifejthetik és ki is fejtik.
Két óriási hír uralta a hetet az Indexnél. Az egyik egy rendkívül fontos és ellenőrzött kutatás eredménye, miszerint a jobbikos szavazók harmada átszavazna a baloldalra, a másik gyöngyszem pedig, hogy Nyugat-Európa nem lett veszélyesebb hely a migránsoktól. Alatta apróbb hírekben sima orbánozás, sportra költött milliárdok, EU-s pénzek lenyúlásáról szóló regék emelik a hangulatot és ösztönzik Emőkét, hogy szavazzon a Fidesz ellen.
A tökéletes zugsajtó tulajdonságait és színvonalát tárja elénk az Index a cenzúra borzadályos pillanataiban.
Ehhez aztán kell spiritusz, kitartás, bátorság és tiszta fej. Amikor egy ilyen hírportálnál nap mint nap ehhez hasonló vezető híreket olvashatunk. Abba ne is menjünk bele, hogy ezek a hírnek nevezett kampányüzenetek milyen valóságtartalommal bírnak. Mert bármikor nyitjuk meg az Indexet az utóbbi időben, mást nem böfögnek elénk a liberális észkombájnok. Szerintük ezek történtek a világban és az országban, ezek a fontos hírek olvasók százezrei számára
Egy fordított kurucinfó ontja magából a kampánynótát és büszkén beszél az igazságról, ébredésről, szabadságról.
Ki akkor az igazán elfogult? Ki nézi hülyének az embereket? Azon kívül, hogy váltsuk le Orbánt, ültessük börtönbe a fideszeseket, van egyáltalán valami terv? Vagy megint annyi a szokásos elképzelés, hogy a saját országuk és népük ellen fordulnak, eladják fillérekért, amit csak tudnak, összevesznek, majd államcsőd közelében hagyva az országot, felteszik a kezüket és azt mondják: ez még a rohadt Fidesz hibája, mert obstruált, itt hagyta nekünk a naptárhatást, ésatöbbi, mi megpróbáltuk, de teljesen tönkretették az országot, nem lehet megmenteni.
Mert ebből még egyszer nem kérünk.
Amíg lépten-nyomon ömlik a nyomtatott és elektronikus sajtóból a „demokratikus” ellenzék kritika nélkül hagyott ostobasága, uszítása, addig ugyanúgy hiszek nekik, mint a cenzúrával kapcsolatban. Amíg csak az számít, hogy a húsos bödönhöz férjenek, és tele pofával zabálják meg mások főztjét, addig jobb, ha koplalnak. Az egész bagázst csak a konc ígérete tartja kordában ideig-óráig. Vajon mi történne, ha kormányt kéne alakítaniuk? Akkor milyen megegyezés születne, hogy vihetnék előre az országot a megveszekedett demokraták? Talán Gyurcsány elvtárs szeszgőzös vezérlete alatt? Vannak még daliás jelöltek, a börtöntől rettegő Szél Bernadett és a folyamatosan pártot és identitást váltó, súlytalan Karácsony áll még a vártán, a teljesen összezavarodó Vona Gáborral a sor végén. Karácsonynak legalább a családja konzekvens, ők a Fideszre szavaznak.
Tényleg nagy a tétje április 8-nak, de nem nekik, hanem nekünk, ők remélhetőleg maradnak ott, ahova a valók, a partvonalon kívül. Ezt a brutális cenzúrát meg kibírjuk valahogy.
