Nőpolitika

Végre elérkezett az a pillanat, amikor a félt, rettegett, eleddig komolyan vett politikai boszorkánykonyhák zugvágóhidak melléképületébe kihelyezett zsírbüféként kezdenek viselkedni. Történt, hogy Bozoki András, a neves politikus, politológus, újságíró és csalódottfideszes éttermiségi előállt egy képzeletbeli kormánylistával, amire azért kellene vágyódnunk szerinte, mert minden tagja nő. És pont ugyanezért demokratikus is.

Tagadhatatlan, hogy tengerentúlon egyre többször működik – nemcsak a politikai versenyben, hanem az élet minden területén – az az érv, hogy nekem van igazam, mert nő/néger/bevándorló/buzi/etc. vagyok, azaz kisebbségi. Mégazazabbul: kisemmizett elnyomott. Ebben a világban egy kisebbséginek mindig igaza van, és azért van igaza, mert őt elnyomja a gaz többségi társadalom. A többségi társadalom tagjának pedig sosem lehet igaza, mert ő csak elnyom. Ez univerzális érv, nem csak morális kérdésekben segíti tájékozódni a fejlett nyugat polgárait, hanem az élet minden területére érvényes, legyen az parkolási vita, vagy a miteszünkvacsorára?

Magyarország viszont se nem az Egyesült Államok, de még csak nem is az önmagát befogadónak hazudó, de etnikailag szélsőségesen szétkülönült fejlett nyugat része. Szögezzük le, Magyarországon – köszönhetően a kommunista berendezkedés lefelé nivelláló hatásának – tényleg egyenlőség van. Az etnikai térképünk zárványai jórészt önkéntes kivonulások a társadalomból, példának okáért senki nem kényszeríti cigánytelepekre a cigánytelepek cigányságát, ők ott önkényes (ő szavaikkal önkéntes) lakásfoglalóként jelennek meg, mivel ha nem kell fizetni semmiért, akkor semmiért dolgozni sem kell.

A nők sehol nincsenek elnyomva a fejlett világon, bármit is hazudnak a felszabadító teológia apologétái!

A legteljesebb és a legtökéletesebb egyenlőség uralkodik a nemek között, nincs szükségünk állami beavatkozásra. Se az Egyesült Államokban, se Magyarországon. Rendben, Németországban és Franciaországban már igen, mert sikeresen betelepítettek már millió olyan mohamedánt, akik nem hisznek a beleegyezéses szexben és az összes nőt krumplis zsákba akarják tuszkolni. De ez legyen az ő bajuk.

Nálunk a nők politikába erőltetése inkább kontraproduktív. Épelméjű ember nem várhatja el, hogy minden foglalkozási ágazatban pont ugyanannyi nő legyen, mint férfi, és a politika direkt és erőltetett elnőiesítése veszélyes. A nők, tisztelet a kivételnek, érzelmi alapon közelítik meg a közéleti kérdések többségét, és abból – a tapasztalataink alapján – pedig szesztilalom lesz meg atomenergia-mentesség.

Mert ők jót akarnak, csak éppen a jóból aztán ír és olasz maffia, meg tönkrement ipar lesz.

Bozoki András csalódottfideszes éttermiségi kormánylistáján látszik, gyöngyöző homlokkal küzdötte össze azt a 20 nevet, akik nőként alkalmasak – szerinte!!! – egy miniszteri posztra. És természetesen férfiszempontok alapján válogatta le őket, ami a legsuttyóbb szexizmus egyébként. De mivel a nőpolitika most áramvonalas, meg amúgy is Dobrev Klárikát kell építeni a részeges férje helyett, ezért a politikai boszorkánykonyha zsírbüfébe kapcsolt. Van okunk félni!