Szabó Gergő: a nemzet jövőjéről, kulturális önazonosságáról van szó (+ videó)
A migráció kérdése ismét a magyar közélet egyik legélesebb törésvonalává vált. Szabó Gergő kollégánk szerint a nemzet jövőjéről, kulturális önazonosságáról és a következő generációk sorsáról van szó, ezért a magyaroknak joguk van a tiszta beszédhez és a világos válaszokhoz. A migrációs paktum ellni tüntetésen Szabó Gergő figyelmeztetést fogalmazott meg az új kormány felé és egyben felhívást azok számára, akik szerint Magyarország csak akkor őrizheti meg önmagát, ha továbbra is maga dönt arról, kik és milyen feltételekkel telepedhetnek le az országban.
Szabó Gergő a migrációs paktum ellen szervezett tüntetésen elmondott beszédét változtatás nélkül közöljük:
Nagyon jó látni itt benneteket, bárhonnan jöttünk, bárhova szavaztunk, összeköt bennünket, hogy magyarul gondolkodunk, magyarul érzünk, magyar a lelkünk és hatalmas szerelemmel csüngünk ezen a nemzeten. Ezt akarják elvenni tőlünk. Az első szó ezért a köszöneté. Mert ez az időszak a megbélyegzés, a megalázás, megfélemlítés és a földbetiprás korszaka ma Magyarországon. És nem 1919-ben vagyunk, nem 1947-ben vagy 1956. november 4-e után. Ez most 2026 Magyarországa, amikor az elpuhult kényelem és mohóság érzete csap össze az eladott jövőnkért aggódó hazafiak félelmével. Mégis ennyien eljöttetek. Köszönjük!
És miért gyűltünk itt össze? Mert a magyarság veszélyben van. Nem közhely, nem demagóg szólam, hanem a nyers valóság. Itt van egy sokat szenvedett kis nemzet a Kárpát-medence szívében, megharcoltunk itt minden talpalatnyi földért, őseink a vérüket hullatták olyan történelmi sorshelyzetekben, amelyhez képest a mi bánatunk és fájdalmunk most eltörpül. És most mégis a zsigereinkben érezzük, hogy baj közeleg, hang nélkül is itt rezeg a fülünkben, és felborzolja az érzékeinket, mert olyan útra akarnak terelni bennünket, magyarokat, ahonnan nehéz visszafordulni és nehéz újra kiegyenesedni.
Mondjuk ki, semmi bizonyosat nem tudunk a migrációs paktumról, a jövőnkről, amelyről nem dönthet más, csak a magyar nemzet.
Piszkos alkuk, behódolás vagy ellentartás? Vajon mi vár ránk? Miért nem látunk tisztán? Ez nem valamiféle kegy, jár a tiszta beszéd a magyaroknak! Volt már ilyen a múltban, április 12-e után újra megtapasztalhatjuk a nagy ígéreteket és közben borzongva érezzük a bizonytalanságot. Megerősödött annyira a magyar, hogy egyelőre nyíltan ne lehessen belénk törölni a sáros bakancsot, de már azon dolgoznak, hogy lerombolják azt az építményt, amely a merjünk kicsik lenni régi szocialista érzését verte ki a magyarok lelkéből. És ők sosem adják fel, módszert váltottak, eszközöket váltottak, de a céljuk ugyanaz. Megtörni bennünket, meggyengíteni és elsöpörni a magyarságot. Most óvatosabban fognak neki, de már látszik a farkasvicsor a műmosoly mögött. A bőrünkre megy a játék.
Miért nem látunk tisztán most? Magyar Péter és az új kormány hiába ígérget, az izzadtságtól csöpögő homlokú miniszterelnök már most visszafele mutogat, hogy Orbán Viktor a hibás a migrációs paktum következményeiért. Mit jelent ez vajon? Mire készülnek ezek az emberek? Miért leckéztette Ursula von der Leyen múlt héten Brüsszelben a pannon Caligulát? Milyen alantas alku lehet itt a háttérben? És miért gondolják, hogy ezt szó nélkül fogjuk tűrni. Miért szállingóznak a hírek érkező repülőgépekről és sebtében elszállásolt migránsokról? Ha nem igaz, álljanak elénk és mondják meg nekünk!
És azért is gyűltünk itt össze, hogy figyelmeztessünk, hogy felemeljük a szavunkat, a magyarok többsége nem alkuszik meg, ezt tartsa észben Magyar Péter és a Tisza-kormány, hiszen óriási a felhatalmazásuk, éljenek vele, ne visszaéljenek. De van egy korábbi felhatalmazás is, amely érvényes az új kormányra: nem akarunk se tömeges, se fokozatos, se semmilyen migrációt. Tudjuk, hogy nem a déli határkerítés itt a kulcs, hanem a Nyugat-Európából érkező kvótamigránsok. Ha még nem született erről döntés a háttérben, hát akkor rövidesen megtörténik. Mi nem maradunk csöndben és nem várunk ki, hogy egy rossz döntés után politikai tőkét kovácsolva essünk neki a bűnösöknek, mi előre figyelmeztetünk, hogy eddig és ne tovább.
Mi, magyarok mindig befogadó nemzet voltunk. Több mint ezer éves kárpát-medencei államunk örömmel fogadott be sokakat, csak annyi volt a feltétel, hogy nyelvünket, kultúránkat fogadják el az érkezők, akik hasznos tagjává váltak a nemzetnek. Kunok, besenyők, jászok, svábok, szászok, olaszok és megszámlálhatatlan nép érkezett ide és illeszkedett be. De azt sosem fogadjuk el, hogy egy bukott és zsákutcát jelentő eszme jegyében olyan emberek érkezzenek, akik eltérő kultúrát, vallást akarnak ránk erőltetni. A keresztény magyarság még nem halt ki, még itt vagyunk és harcolni is fogunk az igazunkért. A Jóisten pedig azokat segíti meg, akik tesznek is érte, nem csak várják, hogy csoda történjen.
Ne felejtsétek, ha egyszer engedünk, akkor később már hiába fogjuk a fejünket, ez nem egy videójáték, hogy vissza lehet menni az elmentett játékálláshoz. Ez a valóság, a tét pedig a mi, a gyerekeink és az unokáink jövője. Először csak egy mancs jelenik meg, kitámasztja az ajtónkat, óvatos, de határozott. De ha hagyjuk, akkor nem csak a mancs, hanem maga a fenevad is bejön és többet nem rakjuk ki, ő fog dirigálni és megmondani nekünk, itt élőknek, hogy mik az új szabályok. Látjuk Nyugat-Európa nagyvárosait, látjuk az eredményét annak a politikának, amely no-go zónákat, élhetetlen miliőt hozott lére, nekünk ez nem kell. Semmi sem úgy kezdődik, hogy tombol az erőszak, de mindenhol ugyanabba az irányba megy egy ilyen folyamat. Mi, magyarok azt akarjuk, hogy a saját törvényeink, saját szabályaink és saját kultúránk megmaradjon nekünk és utódainknak. Ez nem demagógia, nem populizmus, nem idegengyűlölet. Nem tűrjük, hogy ezzel vádoljanak bennünket. Békében akarunk élni, de szabadon!
