Birodalmi kóla
Ahogy általában az önmaguknak társadalom- és világmegváltó küldetést hazudó világcégek, úgy a Coca-Cola sem ma kezdte a társadalmi szemléletformálásnak nevezett reklámipari tevékenységet. De ők mellé még a totális gondolatlanságot és a megvetésre érdemes kisstílűséget is oda tudják írni a részvényeseknek szóló éves pénzügyi beszámolók megfelelő rovatába. A sok vitát kiváltó szivárványos kampányuk sem szól semmi másról, minthogy kellett valami olcsó és univerzális ötlet, hát felcsapták az aktuálisan érvényes korszellem-szótárt, és megakadt a szemük a “B” betűnél. 1936-ban meg az “N” betű tetszett nekik.
A Coca-Cola hibába tartozik a világ leggazdagabb cégei közé, költeni nem nagyon szeret. Mert minek. És nem is kell ezek szerint, mert ebben a cinikus és hazug világban már nincs helye az olyan nagyüzemeknek, mint például a mi Weiss Manfrédünk által alapított, iskolákat, színházakat támogató, munkásainak egész lakónegyedeket felépítő Csepel Művek. Az olyan régi vágású vállalatból is egyre kevesebb van, amelyik egyáltalán költ a dolgozóira, költ arra a városra, ahol megtelepedett, és ha véletlenül méltóztatnak is támogatni valakit/valamit, akkor többnyire a reklámértékét nézik a támogatottnak, nem a közösségben vállalt szerepét. Persze kivételt képez ez alól a főszabály alól az a pár lokálpatrióta autógyár és iparmágnás, amelyik (még) kutya kötelességének érzi a helyi sportélet finanszírozását, de ők is szép lassan kihalnak. Vagy felvásárolja őket valamelyik kínai, indiai, amerikai gigász, amelyik nagy ívben tojik majd mindenre a profiton kívül.
A Coca-Cola mindig a másik oldalt képviselte, mindig a szaremberség megtestesítői voltak. Ők mindig globálisan gondolkodtak, mindig abban voltak érdekeltek, hogy a világ legyen tökegyforma, lehetőleg beszéljenek egy nyelvet, mert akkor lesz olcsóbb a reklám. Akkor nem kell gondolkodni, nem kell megfelelni a helyi szokásoknak. Nem véletlen, hogy még a #love is love mondatot sem voltak képesek lefordítani egy olyan kevesek által beszélt törzsi nyelvre, mint a magyar. Ötven forintot szavanként azért mégse dobjon ki egy ekkora cég az ablakon… Nem véletlen, hogy most sorra kerülnek elő plakátok meg céges szuvenírek a ‘30-as évekből, akkoriban az európai jóemberkedést és küldetéstudatot a német birodalmi korszellemre való felkapaszkodásban élték ki. Ami ma a homoszexualitás népszerűsítése, az a harmincas években a nemzetiszocializmus volt.
Mondhatni, akkoriban a birodalmi ifjúság kóla-mámorban fetrengett, nem az LMBTXYZ lobbi karjaiban.
De hagyjuk is a szöveges részt, beszéljenek a képek!
