Úgy látszik, nem olyan könnyű kirobbantani Európában a harmadik nagy háborút
Az csak idő kérdése volt, hogy mikor téved ki valami oroszként azonosítható rakéta vagy repülő Ukrajnából és csapódik be NATO-területen. A felettünk is kóborló, szovjet gyártmányú ősöreg drónt már el is felejtettük, amiről tavasz óta nem tudjuk, hogy kinek a játékszere is volt. Annyi esze láthatólag mindenkinek van, hogy nem akar azonnal válaszcsapást egy eltévedt rakéta miatt, de még nem tudjuk, mire számíthatunk a közeljövőben a köztudottan éles elméjű nyugati politikai vezetőktől.
A lengyelországi rakétabaleset (irónia) persze elviszi a show-t a tegnapi orosz támadás által felvetett lényeges kérdések elől. Brit tudósok szerint az oroszok megint teljesen elhasználták a precíziós fegyvereiket, viszont komoly károkat okoztak az ukrán létfontosságú infrastruktúrában. Fogalmunk sincs, miből mennyi igaz, talán csak az, de az biztosan, hogy az ukrán polgári lakosságra iszonyatos szenvedések várnak ezen a télen.
Van valami olyan mondás (is), hogy az oroszok gyengébbek, mint amilyennek gondoljuk őket, de erősebbek, mint amilyennek reméljük őket – hát, lehet, hogy ez derül ki most. Senki sem gondolta a háború elején, hogy az oroszok teljes tévedésben vannak a saját lehetőségeiket tekintve, és nem nagyon vannak terveik arra, hogy mi lesz akkor, ha valami nem jön össze. A jelenlegi dezinformációs világunkban egyébként talán azt sem vennénk észre, vagy nem mondanák meg nekünk, hogyha valaki már megnyerte vagy elvesztette volna ezt a háborút. Persze, ha a háborús hisztéria fenntartása a cél. Joggal érezzük, hogy az oroszok nem igazán racionális cselekvők ebben a konfliktusban, és joggal félünk attól, hogy a nyugati vezető politikusok sem tűnnek sokkal jobbnak. Az orosz támadás utáni érzelmi reakciókat leszámítva ez a rakétabecsapódás teszteli legjobban a józan eszünket.
Európát az első és a második világháború végül is gyarmati és félgyarmati sorba süllyesztette, a világ egykori központjaként és uraként létező kontinens már csak egy félsziget. Teljesen világos, hogy egy harmadik olyan nagyobb háborút nem bírunk ki, ami Európán belül zajlik és olyan pusztítással fenyeget, mint akár csak az első világháború. Nemcsak az európai jólét, nemcsak a gazdaság, de az európai országok társadalmai sem bírnának ki egy igazi háborút. Sem demográfiailag, sem pszichológiailag. Ehhez képest elgondolkodtató, hogy kilencedik hónapja zajlik egy olyan háború itt, amely magában hordozza egy európai, sőt, a világháborúvá szélesedés veszélyét.
Az, hogy a teljes joggal, de szélsőségesen oroszellenes Lengyelországba csapódott be egy eltévedt vagy lelőtt orosz rakéta, az természetesen véletlen. Ahogy az is lehet, hogy a rakéta nem lakatlan területre zuhant, ami ugye sokkal valószínűbb, hanem pont olyan helyre, ahol emberek voltak és így áldozatai is lettek az eseménynek. Ehhez képest meglepően mértéktartóak az első reakciók, mindenki érzi, hogy nagyon közel vagyunk a vörös vonalhoz, amiről persze minden lényeges szereplő elhallgatja azt a lényeges információt, hogy hol is húzódik.
Első közelítésben a NATO úgy tűnik, véletlen eseménynek fogja tekinteni a rakétabecsapódást és diplomáciai síkon marad az ügy kezelése, ahol persze nem fognak majd fukarkodni a kemény megjegyzésekkel és utolsó figyelmeztetésekkel. Vagyis minden úgy megy majd tovább, mint eddig: az EU-ban hisztériásan követelik továbbra is a kilencedik szankciós csomag elfogadását és nyilvánosságra kerülnek a tizedik tartalmi elemei. Katonai értelemben egyébként az oroszok nyilván a pusztításon túl demonstrálni is akartak valamit a NATO és persze az ukránok számára a tegnapi támadással. Az ukránoknak szóló üzenet egyszerű: megfagytok a télen, még azelőtt, hogy éhen halnátok. A régebbi technikák közé kevert modern orosz rakétákkal végrehajtott "tömegtámadások" nemcsak a légvédelem túlterhelésére jók, hanem arra is, hogy világossá tegyék: az oroszoknak még van annyi hatékony fegyverük, hogy senki ne álmodozhasson például a háború Oroszország irányába történő eszkalációjáról.
Csak abban reménykedhetünk, hogy a tegnap esti ijedelem mindenkit elgondolkodtat arról, hogy milyen közel is vagyunk egy világháborúhoz. A NATO–orosz háború a számunkra világháború lesz, ugyanis az egész világunk el fog pusztulni miatta – csekély vigasz lesz, hogy a kínaiak és az indiaiak nem szenvedik meg nagyon. Feltéve, ha nem fajul atomháborúvá, ugyebár. A legkellemetlenebb lehetőség, ami ma reggel már érdemi kételynek tűnik, hogy a rakétákat nem is az oroszok lőtték ki, hanem valakik csak kihasználták a tegnapi tömeges rakétatámadást és megpróbáltak annak a leple alatt olyan helyzetet teremteni, hogy egy NATO-ország is érintett legyen. De jelenleg az tűnik valószínűnek, hogy egy ukrán légvédelmi eszköz csapódott be és ölt meg két nagyon peches lengyel embert.
Még az amerikai elnökkel is elmondatták:
Vannak előzetes információk, amelyek ezt cáfolják. De nem akarom ezt kijelenteni, amíg teljesen ki nem vizsgáltuk az ügyet. A röppálya miatt nem valószínű, hogy Oroszországból lőtték ki, de majd meglátjuk.
Az oroszok iránt nagyon nem barátságos lengyel elnök is úgy fogalmazott, hogy nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ki lőtte ki a valószínűleg orosz gyártmányú rakétát.
Nem lehet eléggé túlbecsülni annak jelentőségét, hogy ebben az esetben jól láthatóan mindenki az eszénél van, nem rontja tovább a helyzetet. Még a végén megússzuk.
Fotó: MTI/EPA/Stephanie Lecocq
