Pesti Srácok

Úgy tűnik, nem a szankciók elől futottak el az oroszok Harkovnál

Úgy tűnik, nem a szankciók elől futottak el az oroszok Harkovnál

Tegyünk rögtön egy merész állítást! A szankciók nemcsak, hogy nem működnek, hanem feleslegesek is voltak. Harkov környékén egészen biztos, hogy nem a szankciók kezdték el végre kifejteni áldásos hatásukat, hanem az ukrán hadsereg. Kifejtős fogalmazás az orosz és az európai inkompetenciáról.

Folyamatos szereptévesztésben van az EU, amikor azt hiszi, neki kell megállítani Oroszországot. Az első körben az ukránok, második körben pedig a NATO feladata. Másfeledik körben pedig a NATO országok fegyverszállításai, kiképzőtáborai és stratégiai-taktikai tervezései, hírszerzési jelentései. És mint a vonatkozó, az ukrajnai hadszintérről érkező beszámolók is igazolják, az oroszokat tényleg nem a szankciók állították meg, hanem maga az ukrán hadsereg, miután az Oszkol folyótól keletre úgy felpofozták az inváziós erőket, hogy azok első lendületből Oroszországig szaladtak.

A nyugati szövetségi rendszerbe tartozó országok permanens félelmét meg egy kicsit csillapíthatja, hogy a második körre, vagy a NATO közvetlen szerepvállalására sosem lesz szükség. Maga a léte elégnek bizonyult Oroszország megállítására. A korrupt, inkompetens és imbecillis vezetésű posztszovjet orosz hadsereg egyszerűen nincs partiban az atlanti szövetséggel. Aki azt állítja, hogy Ukrajna után majd Európára támad Putyin, az egész egyszerűen hülye. Az orosz hadsereg 30–40 évvel van lemaradva a NATO-tól technikailag, erkölcsileg meg úgy 100 évvel.

A háborús felek igen jól mulatnak azon, hogy a másik fél milyen elavult fegyvereket használ. Az oroszok nevetnek a lengyel segélyként küldött T–72-eseken, az ukránok meg nevetnek a kikonzervált orosz T–72-eseken.

PestiSracok facebook image

A fegyverraktárak kiürítésére, a szovjet korból maradt technikák átadására, a valós idejű információmegosztásra tényleg szüksége van az ukránoknak. És éltek is velük – az észak-keleti fronton elért sikereik bizony azt bizonyítják, hogy a mögöttük álló angolszászok jól matekoztak. A szankciókra viszont az ukránoknak sem volt szükségük, azon túl, hogy jól esett nekik a gondolat, hogy az oroszok nemsokára tönkremennek, meg nem vehetnek márkás nyugati holmikat a tapló viselkedésükért cserébe. Csak éppen csőd a láthatáron nincs. Az orosz gazdaság köszöni szépen, de elvan. Sőt!

Az elmúlt fél évet úgy összegezhetjük, hogy nekünk súlyos energiaválságot és brutális inflációt, az oroszoknak szinte körömfájást sem okoztak a szankciók, illetve az energetikai szankciók folyamatos lebegtetése és az azokra adott orosz válaszok. Ám az a mennyiségű hadianyag és pénz, amit az elmúlt hónapokban (amerikai részről az elmúlt években) Ukrajnába érkezett, bőven elégnek bizonyult, hogy észak-keleten tönkreverjék a donyecki népfelkelőkből és különleges rendőri erőkből álló orosz védelmet. Oké, az orosz vezetés felelőssége megkerülhetetlen a kudarcban, és ez nemcsak a tábornoki karra vonatkozik, hanem magára az országnak a vezetésére is. Rengeteg forrás állítja, hogy Putyin a katonai vezetést megkerülve mikromenedzseli a háborút, az orosz reguláris erők kivonása a harkovi térségből és a herszoni frontra átcsoportosítása az ő döntése volt. Vagy így van, vagy nem, az viszont biztos, hogy hatalmas arcvesztést szenvedtek az oroszok.

Eközben az Európa jelentős része egyszavas Twitter-üzenetek mélységében gondolkodik a háborúról. A jó és rossz küzdelmeként éli meg a két posztszovjet testvérnép háborúját, amit – gondolják – „történelmi szükségszerűségből” az ukránoknak kell megnyerniük. És ehhez nemcsak minden értelemes, logikus és igazolható támogatást adnak meg, hanem magukat is tönkreteszik, mintegy eszkatológiai megfontolásból, hogy ha szenvedünk, azzal bizonyítjuk jóságunkat és igazunkat.

Ami még nagyobb hiba, hogy kontraproduktívak a szankciók. Konkrétan elégetjük azt a pénzt, amivel hosszabb távon ki tudnánk váltani bármit, legyen az orosz eredetű szénhidrogén vagy a világot felforraló fosszilis üzemanyag. Magyarország például többszörösét költi el most a holland gáztőzsdén annak, amiből egy évtized alatt energetikai autarkiát teremthettünk volna. Mert minden ellenkező híreszteléssel szemben van energia a Kárpát-medencében. Van szén, van olaj (abból azért kevesebb), van gáz, van biomassza és van geotermikus energia. Kínai napelemre és felesleges szélerőművekre tulajdonképpen nincs is szükség. Erre ahelyett, hogy hosszabb távú terveket szorgalmaznának az unió részéről, hogy ha tényleg gazdasági vasfüggönyt húzunk a határainkra, akkor is működőképesek maradjunk, inkább nekiálltak hirtelenkedni és kilátástalan szegénységbe taszítani a kontinenst. Az oroszok meg röhögnek, mert ugyanazt a pénzt megkeresik kevesebb exporttal, miközben a következő évtizedben teljesen kiváltják az európai vásárlásokat. Építik a második vezetéket keleti irányba, az LNG-kapacitásukat pedig 140 milliárd köbméterre emelik.

Semmi nem úgy történt, ahogy az európai vezetők állították

Az Európai Unió illetékesei és a lelkes nyugati politikusok három kérdést nem szeretnének megválaszolni. Mi a cél? És még hány rossz telet kell kibírnunk? És ha mondanak valamit, ami nem úgy alakul, akkor annak lesz valami következménye?

A hurráoptimista politikusi bejelentésekkel szemben Oroszországot nem szigeteltük el. A világ nagyobbik része szívesen és lelkesen kereskedik velük. Indiában és Kínában önfeledten kacagnak Európán. Bőven felhalmozódott annyi sérelem a globális délen a globális északkal szemben, hogy akkor is megveszik az orosz nyersanyagokat, ha az USA kiterjeszti a szankciókat a vásárlókra.

Blinken közben arról beszélget Stoltenberggel, a NATO főtitkárával, hogy a tél elejéig olyan helyzetbe kell hozni Oroszországot, hogy az érdemben tárgyaljon a békéről. Csak ennek a helyzetbe hozásnak az is a része kellene lennie, hogy az a bizonyos Tél Tábornok csak Ukrajnában arasson. Mert Putyin úgy kalkulál, hogy nemcsak az ukrán társadalom vérzik el idén télen, hanem az Ukrajna mögött álló európai országok is. És akkor csak ki kell várni a szankciók hatását, ami pont az ellenkezője lesz annak, amit a nyugat politikusai ígértek. Nem Oroszország megy csődbe, hanem Európa, és nem az orosz polgárok fognak fellázadni a vezetőik ellen, hanem az európaiak. És akkor nyugati támogatás nélkül kell majd helytállnia az ukrán hadseregnek.

Ajánljuk még

"Az árulók nem mi vagyunk, és nem én változtam, hanem Orbán" - Itt az exkluzív Csintalan-Vincze PS-interjú! (videókkal!)

Magyar ugar 2018 április 23.
Jajj, Istenem, ne hülyéskedj már, hogy Simicska Lajos záratta be a Magyar Nemzetet, meg a Lánchíd Rádiót. Értem én, hogy elzáratlan pénzcsapok özönével a hát mögött nehéz megérteni, de előbb, vagy utóbb mindenki megtanulja, hogy milyen ez, hogy adott esetben a hónap végén elfogyhat a lóvé és arról kell dönteni, hogy az egész család megy-e a levesbe - jelentette ki a PestiSrácok.hu-nak adott exkluzív páros interjúban Csintalan Sándor, aki lányával, a konzervatív értékeket valló és a Fidelitasban politizáló Vincze Emíliával beszélgetett portálunkkal. A Hír TV műsorvezetője, Simicska Lajos bizalmi embere elárulta, Simicska döntésébe nem volt beavatva, mert ilyen döntést neki kell meghoznia, de barátai és kollégái kerültek szörnyű helyzetbe. Csintalan szerint a G-napon az kockáztatott, aki a Magyar Nemzetnél, Lánchíd Rádiónál és a Hír TV-nél maradt. Szarvas Szilveszter ezzel kapcsolatban vitába szállt Csintalannal.

„Rákos daganat” – Simonyi András és a KGB-hez sorolt DIVSZ, avagy egy hálózati aranyifjú fantasztikus pályafutása

A Hálózat 2021 január 20.
Simonyi András ex-nagykövet különösen durva nyilatkozatot tett nemrégiben, amelyben „rákos daganatot” emlegetett. Pedig neki illene hallgatnia. Simonyi apja Dániában dolgozó „kereskedelmi tanácsos” volt a diktatúrában, a fiú nemzetközi iskolába járt, ahol remekül megtanult dánul és angolul. Bár egy kései interjú szerint már akkor rocker és lázadó volt, valójában hazatérve a KISZ-ben folytatta, elnyerte a támogatott fiataloknak járó AIESEC-ösztöndíjat, majd a Londonban megalapított, de a szovjetek által irányított DIVSZ munkatársa lett. Ma már tudjuk, hogy utóbbi a KGB alá tartozott. Ugyanitt dolgozott a mindig a talpára eső Fodros István vagy az az Elbert János, akit sokak szerint éppen a KGB tett el láb alól. Maga Simonyi tovább emelkedett, lázadóként az MSZMP-ben folytatta, a nyolcvanas években már az Állami Ifjúsági Bizottság „nemzetközi osztályának” vezetőjeként ment Bécsbe. Elképesztő, de rendszerszerű, hogy a NATO brüsszeli központja mellé akkreditált nagykövet lett belőle 1995-ben, hogy az szt-tiszt Medgyessy Péter miniszterelnökségének idejétől (2002) az egykori ősellenségnél, washingtoni nagykövetként folytassa. Érdekes, hogy van-e bizonyíték a beszervezettségére? Nem igazán, nem ettől volt a hálózat egyik megfutatott aranyifjúja.