Úgy tűnik, nem a szankciók elől futottak el az oroszok Harkovnál

Tegyünk rögtön egy merész állítást! A szankciók nemcsak, hogy nem működnek, hanem feleslegesek is voltak. Harkov környékén egészen biztos, hogy nem a szankciók kezdték el végre kifejteni áldásos hatásukat, hanem az ukrán hadsereg. Kifejtős fogalmazás az orosz és az európai inkompetenciáról.

Folyamatos szereptévesztésben van az EU, amikor azt hiszi, neki kell megállítani Oroszországot. Az első körben az ukránok, második körben pedig a NATO feladata. Másfeledik körben pedig a NATO országok fegyverszállításai, kiképzőtáborai és stratégiai-taktikai tervezései, hírszerzési jelentései. És mint a vonatkozó, az ukrajnai hadszintérről érkező beszámolók is igazolják, az oroszokat tényleg nem a szankciók állították meg, hanem maga az ukrán hadsereg, miután az Oszkol folyótól keletre úgy felpofozták az inváziós erőket, hogy azok első lendületből Oroszországig szaladtak.

A nyugati szövetségi rendszerbe tartozó országok permanens félelmét meg egy kicsit csillapíthatja, hogy a második körre, vagy a NATO közvetlen szerepvállalására sosem lesz szükség. Maga a léte elégnek bizonyult Oroszország megállítására. A korrupt, inkompetens és imbecillis vezetésű posztszovjet orosz hadsereg egyszerűen nincs partiban az atlanti szövetséggel. Aki azt állítja, hogy Ukrajna után majd Európára támad Putyin, az egész egyszerűen hülye. Az orosz hadsereg 30–40 évvel van lemaradva a NATO-tól technikailag, erkölcsileg meg úgy 100 évvel.

A háborús felek igen jól mulatnak azon, hogy a másik fél milyen elavult fegyvereket használ. Az oroszok nevetnek a lengyel segélyként küldött T–72-eseken, az ukránok meg nevetnek a kikonzervált orosz T–72-eseken.

A fegyverraktárak kiürítésére, a szovjet korból maradt technikák átadására, a valós idejű információmegosztásra tényleg szüksége van az ukránoknak. És éltek is velük – az észak-keleti fronton elért sikereik bizony azt bizonyítják, hogy a mögöttük álló angolszászok jól matekoztak. A szankciókra viszont az ukránoknak sem volt szükségük, azon túl, hogy jól esett nekik a gondolat, hogy az oroszok nemsokára tönkremennek, meg nem vehetnek márkás nyugati holmikat a tapló viselkedésükért cserébe. Csak éppen csőd a láthatáron nincs. Az orosz gazdaság köszöni szépen, de elvan. Sőt!

Az elmúlt fél évet úgy összegezhetjük, hogy nekünk súlyos energiaválságot és brutális inflációt, az oroszoknak szinte körömfájást sem okoztak a szankciók, illetve az energetikai szankciók folyamatos lebegtetése és az azokra adott orosz válaszok. Ám az a mennyiségű hadianyag és pénz, amit az elmúlt hónapokban (amerikai részről az elmúlt években) Ukrajnába érkezett, bőven elégnek bizonyult, hogy észak-keleten tönkreverjék a donyecki népfelkelőkből és különleges rendőri erőkből álló orosz védelmet. Oké, az orosz vezetés felelőssége megkerülhetetlen a kudarcban, és ez nemcsak a tábornoki karra vonatkozik, hanem magára az országnak a vezetésére is. Rengeteg forrás állítja, hogy Putyin a katonai vezetést megkerülve mikromenedzseli a háborút, az orosz reguláris erők kivonása a harkovi térségből és a herszoni frontra átcsoportosítása az ő döntése volt. Vagy így van, vagy nem, az viszont biztos, hogy hatalmas arcvesztést szenvedtek az oroszok.

Eközben az Európa jelentős része egyszavas Twitter-üzenetek mélységében gondolkodik a háborúról. A jó és rossz küzdelmeként éli meg a két posztszovjet testvérnép háborúját, amit – gondolják – „történelmi szükségszerűségből” az ukránoknak kell megnyerniük. És ehhez nemcsak minden értelemes, logikus és igazolható támogatást adnak meg, hanem magukat is tönkreteszik, mintegy eszkatológiai megfontolásból, hogy ha szenvedünk, azzal bizonyítjuk jóságunkat és igazunkat.

Ami még nagyobb hiba, hogy kontraproduktívak a szankciók. Konkrétan elégetjük azt a pénzt, amivel hosszabb távon ki tudnánk váltani bármit, legyen az orosz eredetű szénhidrogén vagy a világot felforraló fosszilis üzemanyag. Magyarország például többszörösét költi el most a holland gáztőzsdén annak, amiből egy évtized alatt energetikai autarkiát teremthettünk volna. Mert minden ellenkező híreszteléssel szemben van energia a Kárpát-medencében. Van szén, van olaj (abból azért kevesebb), van gáz, van biomassza és van geotermikus energia. Kínai napelemre és felesleges szélerőművekre tulajdonképpen nincs is szükség. Erre ahelyett, hogy hosszabb távú terveket szorgalmaznának az unió részéről, hogy ha tényleg gazdasági vasfüggönyt húzunk a határainkra, akkor is működőképesek maradjunk, inkább nekiálltak hirtelenkedni és kilátástalan szegénységbe taszítani a kontinenst. Az oroszok meg röhögnek, mert ugyanazt a pénzt megkeresik kevesebb exporttal, miközben a következő évtizedben teljesen kiváltják az európai vásárlásokat. Építik a második vezetéket keleti irányba, az LNG-kapacitásukat pedig 140 milliárd köbméterre emelik.

Semmi nem úgy történt, ahogy az európai vezetők állították

Az Európai Unió illetékesei és a lelkes nyugati politikusok három kérdést nem szeretnének megválaszolni. Mi a cél? És még hány rossz telet kell kibírnunk? És ha mondanak valamit, ami nem úgy alakul, akkor annak lesz valami következménye?

A hurráoptimista politikusi bejelentésekkel szemben Oroszországot nem szigeteltük el. A világ nagyobbik része szívesen és lelkesen kereskedik velük. Indiában és Kínában önfeledten kacagnak Európán. Bőven felhalmozódott annyi sérelem a globális délen a globális északkal szemben, hogy akkor is megveszik az orosz nyersanyagokat, ha az USA kiterjeszti a szankciókat a vásárlókra.

Blinken közben arról beszélget Stoltenberggel, a NATO főtitkárával, hogy a tél elejéig olyan helyzetbe kell hozni Oroszországot, hogy az érdemben tárgyaljon a békéről. Csak ennek a helyzetbe hozásnak az is a része kellene lennie, hogy az a bizonyos Tél Tábornok csak Ukrajnában arasson. Mert Putyin úgy kalkulál, hogy nemcsak az ukrán társadalom vérzik el idén télen, hanem az Ukrajna mögött álló európai országok is. És akkor csak ki kell várni a szankciók hatását, ami pont az ellenkezője lesz annak, amit a nyugat politikusai ígértek. Nem Oroszország megy csődbe, hanem Európa, és nem az orosz polgárok fognak fellázadni a vezetőik ellen, hanem az európaiak. És akkor nyugati támogatás nélkül kell majd helytállnia az ukrán hadseregnek.