Újabb konfliktusok várhatóak Úzvölgyében

Két, magyar szempontból kedvező jogerős ítélet is született 2023. február közepén az úzvölgyi temető ügyében, amelyekkel a román bíróságok rendezték a temető feletti tulajdonjogot, és elrendelték a korábban illegálisan épített román kőkeresztek lebontását. Most mégis úgy tűnik, hogy nehéz lesz érvényt szerezni a román bíróságok döntésének, és további konfliktusok várhatóak az erdélyi magyarság szimbolikus emlékhelyén – írja Tárnok Balázs a ludovika.hu-n.

Előzmények

Az úzvölgyi temető az erdélyi és az egyetemes magyarság szimbolikus emlékhelye. Az első világháború alatt az Osztrák–Magyar Monarchia katonáit temették itt el, majd a második világháborúban a környékbeli harcok során elesett magyar és német katonák nyughelyévé vált, így több ezer katona alussza örök álmát a temetőben. 1916-ban és 1944-ben is súlyos harcok folytak ezen a vidéken, a román hadsereg katonáit a magyarok itt szorították vissza, súlyos vereséget mérve a román erőkre, akiket később az orosz, illetve szovjet hadsereg erői segítettek ki. Az elesett magyar, osztrák és német katonáknak ma 600 fakereszt állít emléket a sírkertben.

Az úzvölgyi katonatemető Székelyföld határán fekszik, Bákó és Hargita megye határán, a magyar többségű Csíkszentmárton és a román Dormánfalva városa között. A temető az elmúlt évtizedekben a két megye közti határvita tárgyát képezte. A temető az 1968-as közigazgatási reform óta Hargita megyéhez tartozik (előtte a Magyar Autonóm Tartomány része volt). A határvita a két megye között az 1990-es évek végén, illetve a 2000-es évek elején élesedett ki. A román érvelés szerint az 1996–2001 közti időszakban a két megye vezetői között létezett egy egyezség arról, hogy Úzvölgye Bákó megyéhez tartozzon. Ennek azonban jogi kötőereje nincs, ráadásul ezekről az egyeztetésekről hiányzott a Hargita Megyei Tanács és Csíkszentmárton község képviselője is. Ettől függetlenül Dormánfalva saját közvagyonaként tekintett a temetőre, csakúgy, mint Csíkszentmárton. Utóbbi 2007-es határozatával közvagyonaként tüntette fel az úzvölgyi katonatemetőt és a közelében álló, használaton kívüli kaszárnyasort.

Dormánfalva önkormányzati határozatban adott engedélyt a környező hegyekben, jeltelen sírokban nyugvó román katonáknak emléket állító kőkeresztek építésére. A döntés ellen Csíkszentmárton és az erdélyi magyar politikusok is tiltakoztak. 2019. június 6-án az elmúlt évtizedek egyik legsúlyosabb nemzetiségi alapú incidensére került sor az úzvölgyi katonatemetőnél a Dormánfalva által illegálisan felállított katonai emlékmű felavatására érkező román tüntetők, valamint a temetőnél élőláncot formáló helyi magyar lakosok között. Az incidens során magyarellenes rigmusok hangzottak el, a román „emlékezők” megrongálták a temetőt, és tettlegesség alkalmazásával jutottak be a temetőbe. Egy héttel az erőszakos cselekmények után az illetékes román hatóság tisztázta, hogy nem az úzvölgyi katonatemetőben nyugszik az a 149 román katona, akinek a névsorolvasása is részét képezte a temető erőszakos elfoglalása utáni ceremóniának.

Bírósági eljárások – a jog ereje

Az esetet követően Csíkszentmárton önkormányzata a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálattal, illetve a szervezetet képviselő Kis Júlia ügyvéddel számos bírósági eljárást indított a temetővel kapcsolatos jogszerűtlen önkormányzati döntésekkel szemben, illetve azok folyományaként (a peres eljárásokat a Kisebbségi Jogvédő Intézet is támogatta). 2023 februárjára az ügyek többsége magyar szempontból kedvező jogerős ítélettel zárult.

Az első kiemelendő peres eljárás tárgya Csíkszentmárton úzvölgyi területeken fennálló tulajdonjoga volt, tehát a fent említett határvita került terítékre. Dormánfalva ugyanis megtámadta azt a csíkszentmártoni határozatot, amivel a székelyföldi település közvagyonaként tüntette fel a nevezett területeket. A Marosvásárhelyi Ítélőtábla 2020. október 6-án helybenhagyta a Hargita Megyei Törvényszék 2020. áprilisi elsőfokú ítéletét, amely kimondta, hogy a megtámadott csíkszentmártoni önkormányzati határozat törvényes volt. A jogerős ítélet értelmében tehát az úzvölgyi katonatemető és a hozzá tartozó kaszárnyák a Hargita megyei település közvagyonába tartoznak.

Szintén ehhez kapcsolódik az az eljárás, amelynek tárgya Dormánfalva úzvölgyi területeket köztulajdoni nyilvántartásába soroló határozatának semmissége volt. A dormánfalvi önkormányzat 2019 márciusában fogadott el egy határozatot, amely gyakorlatilag kimondta, hogy a terület a Bákó megyei városhoz tartozik. A határozatot Csíkszentmárton önkormányzata megtámadta, annak megsemmisítését kérve a bíróságtól. A Bákó Megyei Törvényszék elsőfokú ítéletével hatályon kívül helyezte a határozatot, e döntését pedig a Bákói Ítélőtábla 2021. október 28-i másodfokú döntésével is megerősítette. Ez a két jogerős döntés kiemelkedően fontos volt a katonatemetővel kapcsolatos további eljárások szempontjából.

Szintén 2019-ben indított egy eljárást Csíkszentmárton az eredeti állapot helyreállítását, tehát a meglátásuk szerint illegálisan emelt kőkeresztek lebontását kérve a bíróságtól. A 2023. február 10-én közzétett, ekképpen jogerős döntésében a Bákói Ítélőtábla helybenhagyta az alapfokú ítéletet, amely megsemmisíti a román emlékmű és a betonkeresztek építési engedélyét, kötelezi azok lebontását, illetve az eredeti állapot visszaállítását.

A 2021. októberben jogerősen lezárult, Csíkszentmárton tulajdonjogát megállapító ítélet folyományaként egy további peres eljárást is kezdeményezett a székelyföldi település, amelynek tárgya a telekkönyvi helyzet rendezése volt a kedvező döntést követően. 2022. március 24-én elsőfokon, 2023. február 14-én pedig másodfokon, jogerősen ez az eljárás is magyar szempontból kedvező eredménnyel zárult; a Bákó Megyei Törvényszék megerősítette, hogy törölni kell a telekkönyvből Dormánfalva városnak az úzvölgyi temető fölött bejegyzett tulajdonjogát.

Román ellenállás a jogerős döntésekkel szemben – a gyakorlat tehetetlensége

Az úzvölgyi temető ügye tehát jogi szempontból tisztázódott, de kérdéses, hogy mikor és egyáltalán érvényt lehet-e szerezni a jogerős döntéseknek. Ettől tart Csíkszentmárton polgármestere is. Az aggodalom nem tűnik alaptalannak, ugyanis a Bákó megyei prefektúra március elején közölte, hogy nem kíván beavatkozni az úzvölgyi katonatemető eredeti állapotának helyreállításába, mert meglátása szerint nem illetékes az ügyben. Lucian-Gabriel Bogdănel prefektus álláspontja azonban nem helytálló, hiszen az elsőfokú bírósági döntés értelmében a betonkeresztek lebontása Dormánfalva polgármesteri hivatalát terheli (mindezt megerősítette a 2023. február 10-i táblabírósági ítélete is), a prefektus pedig a kormány területi képviselőjeként a törvényesség betartásáért felel Romániában.

Ezen felül a Calea Neamului (Nemzet Útja) és a Frăția Ortodoxă nacionalista román szervezetek jelezték, hogy nem fogadják el az úzvölgyi katonatemetőben illegálisan felállított román emlékmű és betonkeresztek lebontásáról szóló jogerős ítéletet és nem engedik eltávolítani a betonkereszteket; a keresztekhez kötözik magukat, hogy megakadályozzák a bontást. A sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján az is elhangzott, hogy a jogerős döntés kézbesítését követően Dormánfalva rendkívüli jogorvoslattal kíván élni a döntéssel szemben a román legfelsőbb bíróságon, azonban az eddigi pertörténetet is figyelembe véve egy ilyen kereset inkább időhúzó célokat szolgál, a korábbi ítéletek megsemmisítése nem tűnik életszerűnek. Dan Grăjdeanu, a Frăția Ortodoxă nevű szervezet vezetője továbbá kifejtette, hogy sátánisták azok a magyarok, akik le akarják dönteni a kereszteket. Terveik szerint a Vatikánhoz, nagykövetségekhez és nemzetközi szervezetekhez fordulnak, hogy „megmutassák a romániai magyar szélsőségesség arcát”.

A román nacionalista szervezetek vallásszabadsági kérdésként kívánják beállítani az ügyet. A vallási jelképek illegális létesítésével, annak tettlegességgel történő felavatásával azonban ezek a követelések is hiteltelenné válnak. Egyrészt jogszerűtlen eljárással nem keletkeztethető jogos és védendő igény. Másrészt nem felelt meg az arányosság és szükségesség követelményének a román fellépés. Nem az volt ugyanis az egyetlen lehetőség a román katonák emléke előtt való tisztelgésre, hogy illegálisan telepítenek román parcellát az úzvölgyi temetőben. A román elesett katonáknak számos más módon lehetett volna méltó módon és a hatályos jogszabályi előírások tiszteletben tartva emléket állítani, akár a környékbeli román katonatemetők rehabilitálásával, akár új emlékmű emelésével olyan területen, amely valóban Dormánfalva kataszterébe tartozik.

Újabb konfliktusok a láthatáron

A nacionalista román szervezetek ellenállása, Dormánfalva mint eredeti állapot helyreállítására kötelezett ezzel kapcsolatos kifejezett elutasítása, illetve a törvényesség betartásáért felelős prefektus megnyilatkozásai egyaránt arra engednek következtetni, hogy elhúzódó nemzetiségi konfliktus alakulhat ki a temető körül. A törvényesség a székelyek oldalán áll, azonban ezt egyelőre határozottan figyelmen kívül hagyják a helyi román politikai szereplők. Ráadásul 2024 ráadásul választási év lesz Romániában – előbb európai parlamenti, majd helyhatósági választások lesznek az országban (a 2019-es incidens is éppen egy EP-választás kampányában, illetve közvetlen azután történt), ami szintén nem a gyors, törvényességen alapuló megoldás irányába mutat.

Az önkormányzatok és hatóságok bírósági ítéleteket ilyen módon semmibe vevő hozzáállása súlyos jogállamisági kérdéseket is felvet, ekképpen pedig az Európai Bizottság fellépése is felmerülhet, figyelemmel a testület elmúlt években rendkívül aktív fellépésre ezen a területen. Másrészt az úzvölgyi helyzet elmérgesedése súlyos hatással lehet a magyar–román kapcsolatokra is. A politikai kompromisszumot azonban jelentősen korlátozza a bíróságok által szolgáltatott igazság. Minden olyan politikai megállapodás, amely ezt árnyalataiban is kétségbe vonja, súlyos precedenst teremthet, és ekképpen nem tűnik elfogadhatónak.

Forrás: ludovika.hu; Fotó: MTI