A Közel-Keleten a demokrácia, a fékek és ellensúlyok hiányára hivatkozva nem kezdik meg nyugati segítséggel az újjáépítést, Afrika kapcsán pedig már csak legyintenek a segélyszervezetek vezetői, hogy a globális felmelegedés miatt az elvándorlás úgyis megállíthatatlan. A magyar kormány álláspontja szerint nem a problémát kell Európába importálni, hanem a bajba jutott országoknak helyben kell segíteni. Bár egyre több európai állam gondolkodik hasonlóképpen, egyes vezetőknek és szervezeteknek mintha érdekükben állna továbbra is fenntartani a migrációt gerjesztő válságot.
A magyar kormány migrációval kapcsolatos szilárd álláspontja az, hogy nem a problémát kell Európába hozni (ahogy tette ezt nagyvonalúan Angela Merkel, amikor megnyitotta Németország kapuit a szíriai menekültek előtt), hanem a segítséget kell a bajbajutott országokba elvinni. Ezt az elképzelést valósítja meg a gyakorlatban a Hungary Helps program és az üldözött keresztények megsegítéséért létrehozott helyettes államtitkárság, amelynek tevékenységéről már többször is beszámoltunk.
Ezzel szemben a menekültek és migránsok morális alapú befogadásának elfogadtatására létrehozott, külföldről finanszírozott NGO-k és más, főképp baloldali civil szervezetek, valamint a migrációs folyamatokat pozitív színben feltüntető ENSZ már egy egészen új nyelvet is kifejlesztettek annak érdekében, hogy megindokolják, miért is jobb, vagy legalábbis kényelmesebb, ha megvárjuk, amíg Európáig eljönnek a rászorulók. Ebben az újbeszédben a gazdasági migránsok “álmodók” (dreamers), akik a “jobb élet reményében” vándorolnak a gazdag, kizsákmányoló Nyugatra, szándékosan összemosva olyan éles határokat, amelyek a migránsok és a tényleges menekültek közt húzódnak. Ugyanakkor arra is utalnak jelek az EU-n belül, hogy a migrációs folyamatok megállítását egyes országok segélyprogramokkal, illetve a háború sújtotta országok újjáépítésével érnék el. Ezek az elképzelések egyrészt a válságban vergődő Szíriát, illetve Afrika egészét érintenék.
Az uniós vezetők is pontosan tudják, hogy ez bevándorlás
Egyes, elsősorban az Afrikából kiinduló migrációs folyamatokat segélyek és gazdasági ösztönzők révén megállító tervek már 2016-ban az unió vezetőinek asztalán voltak, ahogyan erről az EU-Observer is beszámol. Érdekesség, hogy a kiszivárgó dokumentum pusztán egy évvel a 2015-ös migrációs árhullám után fogalmazódott meg, tehát az Unió vezetői már tisztában voltak azzal, hogy a balkáni útvonal lezárásának (nyilván itt elsősorban Magyarország fellépésének köszönhetően, bár erről a dokumentum említést sem tesz), valamit a későn reagáló, és addigra egymillió migránst és menekültet befogadó, de végül Törökországgal kiegyező Angela Merkel erőfeszítéseinek köszönhetően a fő migrációs útvonal áthelyeződött a Földközi-tengerre, elsősorban Olaszország irányába. Ezzel összefüggésben Brüsszel azt is pontosan tudta, hogy 2016-ra a líbiai embercsempészek révén Olaszországba érkező emberek jórészt Nigériából, Gambiaiából, Elefántcsontpartról, Guineából, Maliból, Szenegálból és Egyiptomból származnak, gyakorlatilag gazdasági bevándorlók, nem szíriai menekültek. Ugyanakkor Olaszországban is a választásokig kellett várni, hogy mindezen tények figyelembevétele mellett szabadon beszélhessenek menekültválság helyett bevándorlásról.
llegális bevándorlók Szicília partjait kémlelik. Fotó: MTI
Azt kell megakadályozni, hogy elinduljanak
Érdemes kitérni arra, hogy a gyakorta a menekültek túlzó támogatásával megvádolt Ferenc pápa is a migráció forrásországainak támogatását, ezzel a migráció megállítását szorgalmazta júniusi genfi látogatásának végén. A sajtónak akkor úgy nyilatkozott, ideje “bölcs módon befektetni” az Európába igyekvő bevándorlók foglalkoztatásába és oktatásába a származási országokban, vagyis elsősorban Afrikában. Úgy vélte, a menekültek befogadása mellett arra is kellene Európa országainak pénzt áldoznia, hogy az emberek el se induljanak Afrikából a jobb élet reményében. Úgy fogalmazott, „sok európai kormányt foglalkoztat az a terv, amely szerint sürgősen be kellene fektetni ezekben az országokban, ott munkát és oktatást biztosítani az embereknek”.
Az olasz belügyminiszter, Matteo Salvini a The Washington Postnak adott interjúban fogalmazott meg hasonló gondolatokat, holott ismert a migráció és a menekültkérdés megítélésével kapcsolatos éles szembenállás a Vatikán és a jelenlegi olasz kormányzat között. Salvini júliusban úgy nyilatkozott, véleménye szerint azt kell megakadályozni, hogy az emberek elinduljanak Afrikából. Felhívta a figyelmet arra, hogy Olaszország csak az elmúlt négy évben 654 ezer migránst fogadott be, akik tengeren érkeztek. Úgy vélte, a végső cél a migráció kiinduló okainak a megszüntetése, ennek érdekében egyfajta Marshall-tervre van szüksége az afrikai kontinensnek. Mint megjegyezte, Törökországnak már hatmilliárd eurót adott, míg Afrikának csak 500 milliót.
Az emberiesség a származási országokban kezdődik
Júliusban Horst Seehofer úgynevezett Migrációs Mestertervének bemutatása alkalmával beszélt arról, hogy a származási országokban kell felszámolni a migráció kiváltó okait. “Az emberségesség a származási országokban kezdődik” – fogalmazott a német belügyminiszter. A dokumentumban megfogalmazott elképzelések szerint a származási országokban javítani kell a foglalkoztatást, segíteni kell a gyermekek iskolába járását, elő kell mozdítani a befektetéseket, segíteni kell a hazatérést és a visszailleszkedést.
Egyensúlyt kell teremteni a segítőkészség és országunk teljesítőképessége között, nem tudunk korlátlanul befogadni embereket
– jelentette ki a tervezetet bemutató sajtótájékoztatón Seehofer.
Csalódást okozó segélykonferencia
Szíria újjáépítésének megkezdése elengedhetetlen a térség stabilitása szempontjából, így nyugodtan kijelenthető, hogy a különböző demokratikus fékek és ellensúlyok kiépítését hangsúlyozó országok és szervezetek akarva-akaratlanul szerepet játszanak a destabilitásban és a migráció fenntartásában. Éppen ezért is intő jel az az áprilisban megrendezett brüsszeli segélykonferencia, amely az újjáépítéshez szükséges források összegyűjtése érdekében szerveződött. Mint kiderült, a Szíria megsegítését szolgáló adománygyűjtő konferencián a beszámolók szerint az előirányzott 7-8 milliárd dollárból mindösszesen 4,4 milliárd gyűlt össze.
Az ENSZ és az EU közös szervezésében megrendezett csúcstalálkozó kapcsán a legvisszafogottabb hangok is csak mint jó kezdetről beszéltek. A segélyszervezetek élesen bírálták az összegyűlt adomány menyiségét, különösen annak fényében, hogy a válság immáron nyolc hosszú éve húzódik. Természetesen azt sem felejtették el hangoztatni, hogy a donorországok a szíriai menekültek csekély 3 százalékát fogadták be, ráhagyva a problémát a szomszédos országokra. Ezt erősítette meg a konferencián résztvevő Saad Hariri libanoni miniszterelnök: a mintegy kétmillió menekültet befogadó ország vezetője szerint minden segítőszándék ellenére egyre csak romlik a helyzet, Libanon egy nagy menekülttábor.
Miközben a segélyező donorországok között is élen járt Anglia, Németország és az Európai Unió, adódik a kérdés, hogy a demokráciaimportban jeleskedő USA a bombázások után mennyire is vette, illetve veszi ki a részét az újjáépítésben. Ez abban a tekintetben is érdekes, hogy az áprilisi segélykonferencia előtt Donald Trump amerikai elnök már bejelentette, befagyasztja, illetve felülbírálja a Szíria számára 200 millió dolláros segélyt, máshol pedig úgy fogalmazott, előre enged más országokat a segítségnyújtásban. Álláspontjában természetesen nyilvánvalóan benne van, hogy Trump nem szeretne egy oroszbarát, Aszad által vezetett Szíriát újraépíteni, ezért is beszélt arról, hogy az USA minél hamarabb elhagyja Szíriát.
Szíriai donorkonferencia résztvevői. Fotó: mfa.gov.kz
Az ENSZ problémás
Sokan úgy vélhetik, hogy az egyes országok, esetleg az EU felajánlásai, szándékai önmagukban kevesek, és hogy a harmadik országok újjáépítésére, illetve megsegítésére legalkalmasabb szervezet az ENSZ. A nemzetközi szervezett ebbéli tevékenységét azonban számtalan tényező gátolja. Elsődlegesen az a tény, hogy az ENSZ elkerülhetetlen, megállíthatatlan, egyszersmind pozitív folyamatként tekint a migrációra. Ebben az álláspontjában többek közt hazánkkal is éles vitában áll, amelynek következtében Magyarország kiszállt az ENSZ migrációs csomagjának tárgyalási folyamatából. A másik fontos, a migráció megítélésének hátterében álló tényezőre éppen Trócsányi László igazságügyminiszter hívta fel a figyelmet, amikor az ENSZ-ben tapasztalható apátiáról beszélt. Ez szerinte a nemzetközi szervezet azon meggyőződéséből táplálkozik, hogy a globális felmelegedés megállíthatatlan folyamat, s mint ilyen, feltartóztathatatlan hatást gyakorol az elvándorlásra. Csak zárójelben jegyeznénk meg, számtalan kritika hangzik el azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ a korrupció melegágya, többek közt azért, mert a világszervezet sosem tesz részletekbe bocsátkozó jelentéseket pénzköltéseiről. Utoljára 2005-ben végeztek független vizsgálatot az ENSZ pénzügyeiről, éppen az akkori legnagyobb, a Közel-Keletet érintő segélyprogramot, az 1995-ben létrehozott Olajat kenyérért kezdeményezést véve górcső alá. Ennek keretében engedélyezték Iraknak, hogy élelmiszerért, gyógyszerért és más alapszükségletek kielégítésére adjon el olajat, ugyanakkor az átvilágítás során súlyos korrupcióra derült fény, melynek részese volt Benon Sevan, az ENSZ Olajat kenyérért programjának volt iraki feje és Alexander Jakovlev, az ENSZ beszerzési osztályának egyik hivatalnoka is, illetve a főtitkár, Kofi Annan fia, Kojo is. A botrányos segélyprogram után felállítottak egy korrupcióellenes munkacsoportot, az azonban 2008-ban feloszlott minden jelentősebb előrelépés nélkül. Ha azonban az ENSZ szervezeteinek megkerülésével szeretné egy ország segélyprogramját lebonyolítani, olyan megbízható helyi partnereket kell keresnie, mint amelyeket Magyarország például a helyi keresztény közösségek vezetőinek személyében talált meg. Ez azonban, lévén, éppen keresztény közösségekről van szó, számtalan kritikát szülhet, még abban az esetben is, ha e vezetők felekezeteken, vallásokon felül kamatoztatják a rájuk bízott forrásokat.
Szíria, mint orvosi ló
Visszatérve Szíriára, ha a nemzetközi segélyezési, újjáépítési mechanizmus jelenlegi állásáról pontos képet akarunk kialakítani, akkor érdemes a nemrégiben Szocsiban tartott, “asztanai formátumban” megrendezett tárgyalássorozat 10. fordulójára pillantanunk. Itt a a szíriai békefolyamat kezes országai – Oroszország, Törökország és Irán – éppen az arab ország alaptörvényét szövegező testület létrehozásáról tárgyaltak az ENSZ-szel, félhivatalos módon. (A tárgyalások már decemberben elkezdődtek.) Mindeközben ugyanitt a szíriai ENSZ-nagykövet már a menekültek hazatéréséhez szükséges feltételek biztosítását sürgette. Kiemelte, hogy a szíriai menekültek visszatérését részben a Nyugat által elrendelt szankciók is akadályozzák. Megjegyezte, hogy az említett három kezes ország közül Törökország eközben az általa ellenőrzött területek identitásának átformálásába fogott, még a török fizetőeszközt is bevezették. Megjegyzendő, hogy a tárgyalások során a szíriai ellenzék is a menekültek hazatérésének lehetőségeit ecsetelték. Miközben tehát a lakosság egy része politikai pártállástól függetlenül készülődne haza, a Nyugat az általa előbbre valónak tartott “erkölcsi rendezés” előtt nem hajlandó tenni e folyamatnak a felkarolásáért.
Újrakezdenék Szíria romjain. Fotó: MTI
Összegzésképpen tehát látható, Európában is egyre erősödnek azok a hangok, amelyek a globális migrációs válság megoldását a helyben segítésben látják. Bár vannak országok, amelyek gazdasági érdekeiket humanitárius segtségnyújtásnak álcázva házhoz rendelik a menekülteket, akikből reményeik szerint olcsó munkaerő lesz olyan feladatok ellátására, amelynek elvégzésére már nem alacsonyodna le egy őshonos lakos, a migránsok magas száma egyre több európai választópolgárt bizonytalanít el a jelenleg propagált megoldások helyességében. Az újjáépítési folyamatoknak ugyanakkor a Közel-Keleten gátat szabnak a Nyugat politikai elvárásai, Afrikában pedig a globális felmelegedés és a népességrobbanás miatti apátia, tehetetlenség. A válságban lévő, és a nyugati országok előtti legnagyobb kihívás, hogy megoldható-e az innováción és a forrásokon keresztül élhetővé tenni Afrikát és a Közel-Keletet, és ez a szándék képes lesz-e felülírni a hatalmi villongásokat. Egy azonban biztos, a problémák Európában történő kezelése eddig semmilyen eredményre nem vezetett.
Forrás: MTI/The Guardian/mandiner.hu/index.hu/PestiSrácok.hu; Vezető kép: MTI
Facebook
Twitter
YouTube
RSS